A sakkozás 13. világbajnoka, tizenöt évig koronázott királya, minden idők egyik legsikeresebb sakkozója, Garri Kaszparov ma ünnepli 60. születésnapját. Húsz évig vezette a világranglistát, nyolcszoros olimpiai bajnok, tizenhárom szuperversenyt nyert meg. Tizenegyszer választották az év legjobbjává, vehette át a sakkozás Oscar-díját. 41 éves korában, nyolcadik linaresi elsősége után vonult vissza a profi sakkozástól. Megszámlálhatatlan tornagyőzelmével, csodálatos partijaival, a sakkozás vezérkarával vívott állandó küzdelmével, irodalmi munkásságával, a sakk népszerűsítésért tett erőfeszítéseivel történelmet írt és ír.
Linaresben 2005. március 10-én Garri Kaszparov tornagyőztesként utolsó sajtótájékoztatóját tartotta. Kaszparov nyolcadszor győzött az andalúziai kisvárosban, egyszer Vlagyimir Kramnyikkal teljes holtversenyben végzett az élen. Legnagyobb sikereinek színhelyén jelentette be, hogy visszavonul. A nagy harcos, a megalkuvást nem tűrő, a kompromisszumokra nehezen kész nagymester a New in Chess holland sakkújság 2004. évi 7-es számában adott interjújában mondta: „When you have a winning position you don’t sign a peace treaty favourable to your opponent”. (Ha nyerő pozíciód van, ne írj alá olyan békét, amely ellenfelednek kedvez.)
Garri Kaszparov 1963. április 13-án Bakuban született. Tizenhét évesen már ifjúsági világbajnokságot nyert, nagymester lett, és Máltán az olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatott tagja volt. 1982-ben nagyszerű bugojnói első helyével végképp betört az élmezőnybe. Emlékezetes pillanat volt, amikor az argentin Miguel Najdorf veresége után fantasztikus lelkesedéssel emelte a magasba Garri kezét: „A jövő világbajnokától kaptam ki” – jósolta a sakkozás nagy öregje, Don Miguel. Kaszparov Moszkvában megnyerte a világbajnoki zónaközi döntőt. Első világbajnok-jelölti meccsét Alekszej Beljavszkij ellen vívta meg, 6-3-ra győzött, de Viktor Korcsnoj elleni következő párviadala látszólag „léket kapott”.
A Szovjet Sakkszövetség nem engedélyezte számára, hogy a svájci nagymesterrel Amerikában játsszon, és emiatt Kaszparovot a FIDE elnöke, Florencio Campomanes vesztesnek nyilvánította. (Hasonló döntést hozott a Nemzetközi Sakkszövetség a Ribli-Szmiszlov mérkőzést illetően is, nagymesterünk játék nélkül lett volna győztes.) Korcsnoj azonban nem akarta a zöld asztalnál megnyerni a meccset, Kaszparovval titokban találkozott, és megegyeztek abban, hogy a párharcra sor kerül. London volt a színhelye mindkét mérkőzésnek, Korcsnoj győzelemmel kezdett, de Kaszparov végül 7-4-re legyőzte nemes ellenfelét. A másik ágon a 62 éves Szmiszlov 6,5-4,5-re nyert Ribli Zoltán ellen. A döntőben Kaszparov veretlenül, 8,5-4,5-ös győzelemmel harcolta ki, hogy Anatolij Karpov kihívója lett.
Modern orosz sakkháború
A sakktörténelemben ezután megkezdődött egy időszak, amely a K-K párharc jegyében zajlott, Kaszparov és Karpov hét év alatt öt világbajnoki döntőben csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös páros mérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította a mérkőzést.
Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozat után szeptemberben újra sakkasztalhoz ültek a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmével előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A világbajnoki 24. összecsapásakor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként köszönthették. Egy évvel később a két helyszínen, Londonban és Leningrádban megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert. Kiegyenlített küzdelem folyt a nyolcadik játszmáig – egy–egy győzelem volt a tarsolyukban - , de ekkor Kaszparov magához ragadta a kezdeményezést. Megnyerte a 14. és a 16. játszmát is, de Karpov hármas nyerősorozattal kiegyenlített! Kaszparov a 22. partiban aratott győzelemmel biztosította be sikerét, címvédését.
A negyedik K-K mérkőzést 1987-ben, Sevillában vívták. Öldöklő küzdelem folyt, Karpov megnyerte a 2. játszmát, Kaszparov a negyedikben egyenlített. Karpov szerzett ismét vezetést, Kaszparov két nyeréssel a 16. játszmáig vezetett. Karpov ekkor nyert, sőt a 23. játszmában aratott győzelmével fél pontra került a cím visszahódításához. A drámai utolsó partiban Kaszparov összeszedte minden erejét, drámai küzdelemben diadalmaskodott, és 12-12-vel megvédte címét.
Három évvel később New York és Lyon volt mérkőzésük színhelye. Kaszparov nyeréssel indított, Karpov a hetedik játszmában kiegyenlített. Sorozatos döntetlenek után a címvédő „behúzta” a 16. partit, 102 lépésben kényszerítette feladásra ellenfelét. Karpov azonnal egyenlített, Kaszparov ismét vezetést szerzett, és a 20. összecsapás is az ő javára dőlt el. Karpov még szépített a 23. partiban, de Kaszparovnak világossal a 24. játszmában csak remiznie kellett, a 12,5-11,5-es végeredménnyel harmadszor is visszaverte Karpov támadását. A világbajnoki döntőkön 144 partit vívtak, Kaszparov 21, Karpov 19 győzelmet aratott, 104-szer megosztoztak a ponton. Összesen 193 partiban mérték össze erejüket, először 1975-ben a nagymesterek és a trónkövetelők meccsén. Kaszparov 38-szor győzte le Karpovot, míg a 12 évvel idősebb előd 25 győzelmet szerzett a 129 döntetlen mellett. Kettőjük versengése, politikai felhangokkal is kísért csatározása, öt világbajnoki döntőjük nagyban befolyásolta a sakktörténelmet. Sakkolimpián négyszer vállvetve szereztek aranyérmet a szovjet válogatottal, fantasztikus csatákat, emlékezetes ütközeteket láttunk kettőjük párharcában, számos játszmájukat a sakkirodalom remekműveiként jegyzik.
Trónkövetelő Angliából és Indiából, Nigel Short és Viswanathan Anand
Garri Kaszparov kapcsolata többször is változott a FIDE akkori elnökével, a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanessel. Az 1992-es manilai sakkolimpián a világbajnok volt a szupersztár, egy évvel később pedig világbajnoki döntőjét Londonban az angol Nigel Short ellen már a PCA keretei között játszotta le. Az orosz világelső óriási fölényének jegyében zajlott a párharc, Kaszparov az első, a harmadik, a negyedik, a hetedik és a kilencedik parti megnyerésével gyakorlatilag már eldöntötte a mérkőzés sorsát. Döntetlenek után még győzött a 15. játszmában, Short a 16. összecsapás megnyerésével szépített, a 12,5-7,5-ös nyerés mindennél jobban mutatta, hogy Kaszparov óriási klasszissá nőtte ki magát. Az 1994-es elnökválasztáson Kaszparov minden erejével Campomanes újjáválasztásáért korteskedett!
Az orosz profi világbajnok következő döntőjét 1995 őszén New Yorkban az indiai Viswanathan Anand ellen vívta. A mérkőzés nyolc döntetlennel indult, majd Anand győzött a 9. partiban. Kaszparov bevetette a gondosan előkészített fegyvert, a spanyol megnyitás nyílt változatában a Zajcev-Karpov változatot játszotta meg, gondos elemzés, remek bástyaáldozat, és Anandot a vereség összetörte. Gyorsan vesztett még egy partit világossal, és többé nem tudta megnehezíteni az orosz világbajnok életét, a 13. és a 14. játszmában elszenvedett vereség megpecsételte sorsát, Kaszparov 10,5-7,5-es győzelemmel ismét megvédte világbajnoki trónusát.
Kaszparov kevés kivétellel sorban nyerte a szuperversenyeket. Meglepő fordulatként 1998-ban, a linaresi szuperversenyen egyetlen győzelemmel remikirályként végzett. Ekkor 11 hónapos „önkéntes száműzetésre” ítélte magát, 1999 januárjától azonban páratlan sorozattal írta be magát a sakktörténelembe. A világranglista-vezető tíz szuperversenyen játszott, kilencszer egyedül lett első, 2000-ben, Linaresben Kramnyikkal megosztozott a dicsőségen. Ezt a sikerszériát szakította meg Lékó Péter 2003-as linaresi tornagyőzelmével.
Vlagyimir Kramnyik taszította le a trónról Kaszparovot
Kaszparov aligha számított arra, hogy éppen pártfogoltja, Vishy Anand ellen New Yorkban játszott meccsén őt szekundánsként segítő Vlagyimir Kramnyik fosztja meg világbajnoki címétől. A Braingames londoni világbajnoki döntő békés döntetlennel indult, a partit Kramnyik értékes újításának köszönhetően megnyerte, gyorsan kiderült, hogy a 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el. Kramnyik könnyű nyerést hibázott el a negyedik játszmában, kihasználatlanul hagyta esélyét a hatodikban. Meglepetésre a címvédő repertoárja világossal korántsem tartogatott „nyerő változatokat”. A tízedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte, 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni. Kaszparov hasztalan próbálta visszavágó mérkőzésre kényszeríteni Kramnyikot.
A címétől megfosztott „király” taktikát változtatott, tárgyalásokba kezdett a FIDE vezérkarával, amely a Prágai Egyezményhez vezetett. A címegyesítésről szóló megállapodást aláírta Kramnyik, Kaszparov és a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov is. Ennek értelmében Kramnyik a dortmundi világbajnok-jelölti torna győztesével, Lékó Péterrel játszotta a világbajnoki döntőt (Kramnyik 7-7-tel megvédte címét), a másik ágon a FIDE világbajnoka, az ukrán Ruszlan Ponomarjov a világranglista-vezető Kaszparovval mérkőzött volna meg. A Ponomarjov-Kaszparov párharc körül nagy bonyodalmak keletkeztek, amely végül meglepő fordulattal ért véget, az újabb és újabb követeléssel előálló Ponomarjovot megfosztották címétől. A FIDE Líbiában megrendezte újabb kieséses rendszerű világbajnokságát, és a meglepetésember, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov játszott volna Kaszparovval. A januárra tervezett mérkőzést elhalasztották, és ekkor Kaszparov már eldöntötte visszavonulását. A linaresi záróünnepségre tervezte ennek bejelentését, de Topalov elleni váratlan vesztésének hatására még a partit követően ezt megtette.
„A sajtótájékoztató előtt szeretnék egy rövid nyilatkozatot tenni. Ez sokak számára meglepetés lesz. Már a verseny előtt véglegesen elhatároztam, hogy Linares 2005 lesz az utolsó profi versenyem, így ma este profi pályafutásom utolsó játszmáját játszottam. Azt reméltem, hogy ez jobbra sikeredik, de az utolsó két parti nagyon nehéz volt számomra, óriási nyomás alatt játszottam, mert tudtam, hogy ez pályafutásom – amire joggal lehetek büszke – végét jelenti” – mondta elcsukló hangon.
Garri Kaszparov mindig nagy célok elérésére törekedett, oly sokszor bizonyította, hogy mindenkinél jobb sakkozó. Nem akart rossz emlékeket hagyni maga mögött, ezért halogatta a visszavonulást, pályafutása során először nyert orosz bajnokságot 2004 novemberében. Az utolsó két év eseményei azonban megérlelték benne az elhatározást. Úgy érezte, hogy sokan örültek annak, hogy nem kapta meg a lehetőséget a világbajnoki cím visszahódítására. A Dubaiban tervezett mérkőzés elhalasztása volt a döntő érv.
Kivételes játékerejére jellemző, hogy 1986-tól 2005-ben történt visszavonulásáig folyamatosan vezette a FIDE világranglistáját. Élő-pont világrekordját, a 2851-es pontot a norvég Magnus Carlsen döntötte meg, 2013. január 1-én vette át a stafétabotot 2861-gyel. (A 2851 pont az inflálódás miatt nehezen hasonlítható össze a jelenlegi pontszámokkal.)
Legjelentősebb tornagyőzelmei:
Banja Luka 1979, Bugujno 1982, Niksics 1983, Tilburg 1989, Belgrád 1989, Linares 1990, Tilburg 1991, Linares 1992, Dortmund 1992, Linares 1993, Amszterdam Euwe emlékverseny 1994, Novgorod 1994, Novgorod 1995, Las Palmas 1996, Linares 1997, Novgorod 1997, Wijk aan Zee 1999, Linares 1999, Szarajevó 1999, Wijk aan Zee 2000, Linares 2000, Szarajevó 2000, Wijk aan Zee 2001, Linares 2001, Asztana 2001, Linares 2002, Linares 2004, Linares 2005.
Kaszparov 1980, 1982, 1986 és 1988-ban volt tagja olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatottnak, 1992, 1994, 1996 és 2002-ben az orosz válogatottal nyert olimpiát. 2004-ben orosz szuperbajnoki címet szerzett. Európa-bajnokságon győztes szovjet válogatottban egyszer szerepelt 1980-ban. Az 1992-es debreceni Eb-n az orosz válogatottat vezette győzelemre. 11-szer választották az év legjobbjává, vehette át a sakkozás Oscar-díját: 1982-83, 1985-88, 1995-96, 1999, 2001-2002.
A norvég VG újság közölte elsőként a szenzációs hírt, hogy 2009-ben Garri Kaszparov lett Magnus Carlsen edzője. A hat hónapos együttes munka meggyőzte Kaszparovot, hogy Magnus fiatal kora ellenére már nagyon közel van a csúcshoz, a nagy bajnokokra jellemző tulajdonságokkal bír.
Az űrlap alja
Carlsen másfél év után nyert újra tornát. Nankingban a 18 esztendős norvég nagymester lenyűgöző teljesítménnyel ért el bámulatos eredményt. Két és félpontos előnnyel nyerte meg a 21-es kategóriájú viadalt. Nagyon meglátszott megnyitási repertoárján Kaszparovnak a hatása. Magnus új nyitásokat is játszott, régebbieket sikeresen megújítottak, jól játszható állásokat kapott, az esélyeket szinte tökéletes kihasználta.
Valamikor 2009 májusában született meg az ötlet, hogy Garri Kaszparov és Anatolij Karpov hat hónap alatt valamennyi olyan városban újra megmérkőzzön, ahol világbajnoki döntőket vívtak. Valencia elsőként jelentkezett Sevilla helyett, és Lyon helyett Párizsban tervezték a következő meccset. Karpov egyfajta pszichológiai hadviseléssel indított: „Én nyertem a sakktörténelemben a legtöbb versenyt, Kaszparov csak a második a ragsorban…” A meccsnek Kaszparov volt az esélyese, különös tekintettel arra, hogy a megállapodásuk szerint 4 rapid, majd 8 villámpartiban mérték össze erejüket, és Karpovnak mindig is meggyűlt a baja a gondolkodási idővel. Kaszparov 3-1-re nyerte meg a rapidmecset, Karpov két partiban is túllépte a 25 perces és lépésenként 5 másodperces időkorlátot.
Következett a 8 villámjátszma, 5-5 percük volt és 2-2 másodperc lépésenként. Hiába kezdett Karpov győzelemmel, remivel folytatták, de ezután Kaszparov lendületbe jött. Ötöt nyert zsinórban, remi az utolsóban, 6-2 a villámpartik végeredménye. Nagy médiaérdeklődés kísérte párharcukat, de a remélt nagy küzdelem elmaradt. Kissé disszonáns volt mindkettőjük nyilatkozata, ahogy a mostani éljátékosokról nyilatkoztak. Elfelejtkeztek arról, hogy jóval kiegyensúlyozottabbak lettek az erőviszonyok, az informatika térhódítása miatt már nincs orosz fölény a sakkban, sokat fiatalodott az élmezőny. A párharcuk nem folytatódott…
2010-ben Karpovot támogatta a FIDE elnöki posztjáért vívott kampányban, Kaszparov nem titkolta, hogy az ősi rivális sikere esetén ő lenne a FIDE igazi irányítója, Karpov csak a „kinyújtott keze”. A kalmük Kirszan Iljumzsinovval szemben alulmaradtak. Négy év múlva a Nemzetközi Sakkszövetség Kongresszusán ismét Kirszan Iljumzsinovot választották meg a FIDE elnökének. A regnáló elnök 110-61-re nyerte meg a voksolást, legyőzte a sakkozás 13. világbajnokát, Garri Kaszparovot. „A küldöttek a múltra szavaztak a jövő helyett” – nyilatkozta a nagyon csalódott exvilágbajnok.
Garri Kaszparov a Grand Chess Tour „szülőatyja”
Garri Kaszparovot a „vereség” nem törte meg, és a FIDE elnöki poszt megszerzéséért indított kampányában többek között az élsakkozók számára jelentős díjalapú tornák szervezésére tett ígéretét jelentős szponzorok segítségével megvalósította. Szuperversenyek rendezésével már sakktörténelmet írt három város rendezte meg 2005-ben a „Golden Legaue” sorozatot. Stavanger, St. Louis és London parádés mezőnyű viadalokat szervezett, Magnus Carlsen nyerte meg az összetett versenyt.
Hét éve St. Louisban az amerikai bajnokság záróakkordjaként Hikaru Nakamura győzelmével ért véget a 6 fordulós villámverseny. A tornán az amerikai bajnokság első három helyezettje és a tizenegy éve az aktív játéktól visszavonult Garri Kaszparov játszott. A sakkozás legendás 13. világbajnoka 53 esztendősen is felvette a harcot a fiatalokkal, az 5-5 perces és lépésenként 3-3 másodperc bónusszal vívott csatákban az egykori világelső hű volt önmagához, bosszankodott az elnézéseken, örült a nyeréseknek. Végül harmadik lett, a 18 partijából 9,5 pontot gyűjtött, Nakamura tizenegy pontot szerzett, Wesley So tízzel végzett másodikként, Fabiano Caruana 5,5-tel zárt.
2016-ban változott a sorozat elnevezése és a lebonyolítás, a Grand Chess Tour négy versenyre bővült, St. Louis és London klasszikus versenyeket rendezett, Párizsban és Leuvenben rapid-és villámversenyeken csatáztak a sakkvilág ászai. Az amerikai Wesley So diadalmaskodott, Carlsen csak rapidozott és snellezett. Tavaly öt viadalra került sor, St. Louisban rapid-és villámversenyen is viaskodtak a meghívottak. Az „ötletgazda” szabadkártyával játszott, a nagy „visszatérő” Kaszparov nyolcadik lett az összetett versenyben, egykori világbajnoki döntős ellenfelét, Viswanathan Anandot két ponttal előzte meg. A Grand Chess Tour sorozat díjalapja 1 millió 200 ezer dollár volt!
Politikai ambíciók, irodalmi munkásság, lobbizás a sakk iskolai oktatásáért
Kaszparov politikai ambíciói is nagyok. Létrehozta az Egyesült Civil Front mozgalmat, és csatlakozott a Vlagyimir Putyin akkori elnök politikáját ellenző A Másik Oroszország koalícióhoz. 2008-ban jelölt volt az oroszországi elnökválasztáson. A rendőrség több alkalommal előállította Putyin-ellenes tüntetéseket követően.
Visszavonulása után irodalmi munkásságának jóval több időt szentelhetett. „Az Én elődeim” sorozat öt kötete óriási sikert aratott. Kaszparov számos nagy versenynek volt meghívott díszvendége. Lenyűgöző előadó, briliáns vitapartner, fantasztikus munkabírású, a sakk népszerűsítésében kimagasló a szerepe.
2013-ban februárban kétnapos konferenciát rendeztek többek között Garri Kaszparov részvételével az Európai Parlamentben a sakk oktatási és kulturális aspektusainak megvitatására. Kaszparov az írásbeli nyilatkozattal kapcsolatban kiemelte: "Meggyőződésem, hogy a sakktanításnak komoly hatása lehet az oktatásban, ez a játék segíti ugyanis a kritikus gondolkodást, valamint fejleszti a kreativitást és a döntéshozó képességet. Manapság kiemelten fontos, hogy az őket érő rengeteg információból a gyermekek képesek legyenek a hasznos információk kiszűrésére, s a probléma-megoldási minták kialakítására".
A sakk tanítása Kaszparov véleménye szerint nyitottá teszi a gyermekeket arra, hogy megfeleljenek az oktatás, s az élet egyéb kihívásaira is. Március 15-én megkapta a képviselők többségi támogatását a "Chess in School", vagyis a "Sakk az iskolában" program. A szükséges 378 EP-képviselő helyett 415-en írták alá, hogy támogatják a kezdeményezést. (Itthon Polgár Judit Sakk Alapítvány által kidolgozott képességfejlesztő sakk kerettantervnek a Nemzeti Alaptantervbe történő hivatalos befogadásával a sakk 2013-tól válaszható tantárggyá válhat az általános iskolai oktatásban.)
Verőci Zsuzsa