A Magyar Sakkozásért Alapítvány Portisch Lajos születésnapjára rendezett torna egyik meghívott résztvevője, a Spanyolországban élő, szerb származású Ljubomir Ljubojevic a sakkvilág egyik legszínesebb egyénisége. A nyelvzseni nagymester a nyolcvanas években parádés eredményekkel nyűgözte le a sakkrajongókat, kombinatív stílusával, a bonyodalmak vállalásával mind az öt kontinensen szerzett híveket magának. Ljubot az egykori nagy riválisról, a sakkozás mai helyzetéről, a számítógépes programokról is kérdeztem.
- Hogy érezted magad Budapesten? Milyen érzésekkel játszottál Portisch Lajos születésnapjára rendezett versenyen?
- A magyar sakkozás Portisch Lajos vezetésével egy magasabb nívót ért el. Az ő megjelenése előtt is voltak nagyszerű játékosok, fontos értéket képviselt a sakkozás, de Lajossal óriásit lépett előre. Egészen bámulatos, ahogy megközelítette a sakkot, az a tudományos felkészülés, ami korábban nem jellemezte a magyar játékosokat. Azon oly ritka nagyságok közé tartozott, akik képesek voltak sikerrel felvenni a harcot a domináló szovjet sakkozókkal szemben. Bobby Fischer, Bent Larsen és Szvetozar Gligoric voltak csak képesek hasonlóra. Később jött egy újabb generáció, de ők négyen meghatározó személyiségek, egyéniségek voltak. Igaztalan az a világ, amelyik nem becsüli meg az igazi nagyságokat.
Elismerés és köszönet illeti az Alapítványt, hogy éppen ezzel a nagyszerű rendezvénnyel mutatkozott be, ünnepelte a magyar sakkozás legendáját, és nagyon örültem annak, hogy meghívást kaptam a viadalra. Nem tagadom, hogy bosszankodtam, amiért elrontottam az első partit Lajos ellen, mégis örülök, hogy megnyerte a tornát. Versenyzői nagysága, küzdőszelleme, sportszerűsége mindenki számára példaképül szolgálhat. Az új generáció sajnos kevéssé érdeklődik a legnagyobb elődök iránt, kevéssé ismeri a sakktörténelmet. Érdemes megemlíteni, hogy Garri Kaszparov mennyi változatot vett át Bobby Fischertől. Ő igazi zseni volt, megelőzte korát, akkor még nem voltak még számítógépes programok. Fischernek magának kellett megtalálnia az állásokban rejlő lehetőségeket, felfedezni, hogy miként kell cserélni a figurákat, melyik pozícióhoz illik jobban a huszár, vagy éppen a futó. Kaszparov később már a számítógépes nemzedék tagja lett, s használta a programokat, ahogy Vishy Anand, Vaszilij Ivancsuk és Borisz Gelfand is. Ők ma is állócsillagok. Talán nem véletlen, hogy Anand és Gelfand mérkőzik meg a világbajnoki címért. Nagyon értik ezt a játékot, a klasszikus iskolán nőttek fel, de alkalmazkodni tudtak a modern világhoz is. A másik oldalról ez okozta Karpov hanyatlását, már nem tudta felvenni a harcot az oly alaposan kidolgozott megnyitási repertoárral rendelkező játékosokkal szemben.
- Nagyszerű hangulatú, szórakoztató volt a torna végén a „nyolckezes” szimultánotok. A lépésekből látható volt, hogy mennyire más a stílusotok. Portisch Lajos az Operettszínház főigazgatójának Aljechin védelmével szemben a négygyalogos változatot játszotta meg. Kerényi Gábor Miklós remek játékkal használta ki, hogy csak neked volt ismerős a változat…
- Bevallom őszintén, hogy a szimultán közben aggódtam, hogy akár mínuszban is maradhatunk, de a végén sikerrel erősítettünk. Néha azt hittem, hogy ellenfeleink kettőt is húztak, mert nem értettem, hogy szinte nem léptünk, holott én a futót a3-ra tettem, Hort visszahúzta b2-re.
- Ljubo, egyéniségedből, szavaidból is sugárzik, hogy mennyire szereted a sakkot. A legszebb éveidben mégis szinte visszavonultál.
- Akkor már hosszabb ideje Spanyolországban éltem. A távolból még szörnyűbb volt a háború. Szerte Jugoszláviában voltak rokonaim, barátaim, ismerőseim. Mindenütt, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában. A szörnyű hírekre koncentráltam, s nem a sakkra. Érzelmileg az események hatása alá kerültem, évente talán egy versenyen játszottam, hiába csak a negyvenes éveim elején jártam, kétségbe esve figyeltem az eseményeket. Garri Kaszparov hasonló korban felhagyott a versenyzéssel, már nyomást érzett magán, s félt attól, hogy az újabb és újabb kihívásnak már nem tud megfelelni. Én nem vonultam vissza, csak nagyon keveset versenyeztem.
- Pályafutásod eredményei lenyűgözőek, élvezetes stílusban sakkoztál, hat zónaközi döntőn is játszottál, de egyszer sem voltál világbajnokjelölt. Miért nem tudtál továbbjutni?
- Ez a sors. Utólag azt mondom, hogy szerencsésnek érezhetem magam. Rendkívül nehezek voltak a párosmérkőzések. A felkészülés, a meccs izgalmai. Többször is nagyon közel voltam a továbbjutáshoz, de a hajrában, vagy éppen az utolsó fordulóban kihagytam. Bölcsebben azt mondhatom, hogy a sors védelmébe vett. Ahhoz, hogy jó sakkozó legyél, nem kell feltétlenül világbajnoknak lenned. Ha szereted a sakkot, ha élvezed a versengést, az már csodálatos.
- Ezekben a napokban sokszor idézzük fel a Buenos Aires-i sakkolimpiát, férfi válogatottunk fantasztikus sikerét. Az izgalmas utolsó fordulót, a kétfrontos magyar-jugoszláv meccset. Számtalanszor emlegetjük, hogy mennyi gyanús eredmény születik a mai világban. Az akkori jugoszláv vezetésnek eszébe sem jutott, hogy kicsit kombináljon…
- Arra jól emlékszem, hogy Ribli Zoltán ellen én vesztettem, mert nem ismertem a korábbi fordulóban játszott Portisch-Radulov játszmát, de én tiltakoztam volna leghevesebben, ha „diplomáciai tárgyalások” lettek volna, hogy női csapatunk ezüstérméért alkudozzunk. Becsületes küzdelemben dőltek el a csaták, megérdemeltétek a kettős sikert.
- Mi a véleményed a számítógépekről?
- A gépek nagyon hasznosak, csak megfelelően kell őket használni. Nagy probléma, hogy megváltoztatják az emberi gondolkodást. A felhasználók elvesztik az intuíciós képességüket. Különösen, ha fiatal vagy, túlzottan befolyásol a gondolkodásodban. Rád erőlteti a „véleményét”, hogy miért jó, vagy rossz a lépés. Az ember elveszti a képességét, hogy önállóan gondolkodjon, a sakk elveszti igazi értékét. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal éljátékosoknak nem lesz olyan hosszú a pályafutásuk. A különböző tornákon sokat beszélgettem már a legjobbakkal, s próbáltam nekik magyarázni, hogy nem az a baj, hogy használják a programokat, hanem a felhasználás módjával. Neked kellene irányítani a programot, s nem a programnak a te gondolkodásodat. Látom a játékukon, hogy jóval színesebben, érdekesebben játszottak, mielőtt a programok hatása alá kerültek volna. Ötleteik, új elgondolásaik voltak. Most mindenki a programoktól várja a megoldást.
- Több versenyük is van, mint a régebbi nagy generációnak. Biztos vagyok abban, hogy kevésbé szeretik a sakkot, mint ahogy ti szerettétek.
- Ne felejtsd el, hogy korábban egy-egy játszmát, kritikus állást hónapokon keresztül elemeztünk. Játszható-e vagy sem, új ötlettel gazdagítható-e. A mi agyunk jóval intenzívebben dolgozott, a mai ifjak bekapcsolják a programot, s megfogadják a tanácsot. Nagy szerencséjük, hogy fiatalok és fantasztikus a vizuális memóriájuk. Arra emlékeznek, hogy mit láttak a képernyőn, a lépésekre emlékeznek, nem arra, hogy miért. A váratlan lépésre, a nem elemzett változatra pedig bizonytalansággal reagálnak, kevésbé tudnak a váratlan szituációhoz alkalmazkodni.
Verőci Zsuzsa
