A magyar sakkozás hazai és nemzetközi rangjának megőrzését, társadalmi értékeinek, hagyományainak gondozását és gyarapítását, sakkozásunk nemzetközi kapcsolatainak bővítését, a sakkozás média-megjelenésének erősítését, a sakkozás népszerűsítését is célul tűzte ki Deák Klára, a Széchenyi Bank vezérigazgató-helyettese által alapított „Magyar Sakkozásért Alapítvány”. Az Alapítvány célkitűzéseit többek között hazai és külföldi versenyek szervezésével, rendezvények támogatásával, sakkoktatás és sakkszakember-képzés céljából képzési központ létrehozásával és működtetésével, az ifjúsági sakkozás támogatásával tervezi megvalósítani. A Hilton Hotelben megtartott sajtótájékoztatón a Kuratórium elnöke, Töröcskei István, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója nagy örömét fejezte ki, hogy az Alapítvány első versenyét a Nemzet Sportolója, Portisch Lajos 75. születésnapjának megünneplésére rendezi meg.
Az olimpiai bajnok, húszszoros olimpikon, nyolcszoros világbajnok-jelölt, kilencszeres magyar bajnok nagymester sakkozásunk élő legendája, aki negyedszázadon keresztül tartozott a sakkvilág legjobbjai közé. A nemzetközi rapidtornán a Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes válogatottunkból Csom István is szerepel, a két külföldi meghívott a szerb Ljubomir Ljubojevic és a német színekben játszó Vlastimil Hort. Az Alapítvány a viadalt a Hilton Budapest Hotelben április 3-án és 4-én rendezi meg, mindkét játéknapon három-három fordulóra kerül sor. A második körben a nagymesterek ellenkező színelosztásban mérkőznek meg. A fordulók kezdési időpontja 15, 16:30 és 18 óra. Partinként 20-20 perc a gondolkodási idő és 10-10 másodperc lépésenként. A tornára a belépés ingyenes, a játszmákat Berkes Ferenc nemzetközi nagymester és Portisch Ferenc nemzetközi mester kommentálja majd.
Portisch Lajos 1937. április 4-én Zalaegerszegen született. 1955-ben lett mester, nemzetközi mesteri címét 1958-ban ismerték el, 1961-ben nemzetközi nagymesteri címet kapott. Portisch kilencszeres magyar bajnok (1958, 1959, 1961, 1962, 1964, 1965, 1971, 1975, 1981.)
Húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, pályafutása során először 1956-ban, Moszkvában. Az 1978-as Buenos Aires-i aranyérmes válogatottunk éltábláján valamennyi fordulóban sakkasztalhoz ült. Portisch vezetésével szakította meg együttesünk a szovjet sakkozók győzelmi sorozatát, és Szpasszkijjal az éltáblán felálló szovjet csapat megelőzésével nyerte el a győztesnek járó Hamilton-Russel aranyserleget. Még háromszor volt tagja ezüstérmes együttesünknek (1970, 1972, 1980), kétszer bronzérmes csapatunkban szerepelt (1956, 1966). Tizenhárom olimpián, 1962-től 1988-ig játszott az első táblán, 2000-ben játszotta huszadik, utolsó olimpiáját. A 260 partiból 121 játszmát nyert meg, 28-szor szenvedett vereséget 111 döntetlen mellett. Csapat-világbajnokságon egyszer ezüstérmes (1985), Európa-bajnokságon három ezüst és négy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét.
Portisch Lajos 1965 és 1989 között nyolcszor volt világbajnokjelölt, kétszer elődöntőbe jutott. 1977-ben Borisz Szpasszkijtól szenvedett vereséget, 1980-ban Robert Hübner győzte le. Fantasztikus ellenfelekkel küzdött meg, 1965-ben Taltól, 1968-ban Larsentől szenvedett vereséget (a dán nagymesternek 1977-ben visszavágott), 1974-ben nem bírt Tigran Petroszjannal, 1983-ban Viktor Korcsnojjal szemben maradt alul, a következő ciklusban Jan Timman nyert ellene.
A magyar sport nagyköveteként mind az öt kontinensen sakkozott, 24 nagy nemzetközi verseny megnyerése fűződik a nevéhez. Argentínában és Brazíliában mindig jól játszott. Kellemesek mexikói emlékei. Szerette a holland versenyeket, négyszer győzött a Hoogoven tornán, háromszor Amszterdamban. Kiemelkedő sikerként Hastingsben elnyerte az „Arany Huszárt”. 1970-ben a Belgrádban megrendezett Szovjetunió - Világválogatott mérkőzésen Korcsnojt 2,5-1,5-re legyőzte.
Kiemelkedő eredményei, első helyei: Madrid 1960, Szarajevó 1962, 1963, 1983, San Antonio 1965 és 1972 (holtversenyben Karpovval és Petroszjannal), Amszterdam 1963, 1967, 1969, Szkopje és Ohrid 1968, Monte Carlo 1969, Hastings 1969/70, 1970/71, Wijk aan Zee 1965, 1972, 1975 és 1978, Las Palmas 1972, San Antonio 1972, Milánó 1975 (holtversenyben Karpovval), Tilburg 1978.
A Maróczy-díjas, kétszeres Fair Play-díjas Portisch Lajos Zalaegerszeg díszpolgára, mesteredző, számtalan ifjú tehetség pályafutását segítette értékes tanácsaival. Az Alapítvány szakmai bizottságának vezetője.
A ChessBase MEGA 2012 bázisában 3245 játszmáját találhatjuk meg. A Chess Informant 85-ös kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást. Társszerzője (Sárközy Balázzsal) a 600 végjáték című, két kiadást (1973, 1976) megért és orosz nyelven is megjelent műnek. Róla először Hajtun József írt könyvet 1978-ban Portisch nagymester címmel. 2000-ben Varnusz Egon „Lajos Portisch Mr. Hungarian Chess” – címmel jelentetett meg könyvet.
Csom István
A torna másik magyar résztvevője, Csom István hosszú éveken keresztül Portisch Lajos szekundánsa is volt. Az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes válogatottunk tagja, 1940. június 2-án Sátoraljaújhelyen született. 1963-ban lett mester, 1967-ben nemzetközi mester, 1973-ban nemzetközi nagymester. 1972-ben magyar bajnokságot nyert, a kilencszeres bajnok Bp. Spartacus játékosa volt 1963-91 között. 1982-ben az együttes megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Kilencszer játszott sakkolimpián válogatottunkban, az aranyérem mellett még háromszor volt tagja ezüstérmes csapatunknak (1970 Siegen, 1972 Szkopje és 1980 Málta). Kilencvenöt játszmájából 64 pontot szerzett, negyvennégy győzelem, negyven döntetlen mellett 11 partit vesztett el. 1980-ban a negyedik táblán aranyérmes lett.
Játszott 1985-ben a csapat-világbajnokságon, háromszor a csapat Európa-bajnokságon (1970, 1977, 1980) ezüstérmes válogatottunkban és kétszer harmadik helyezést (1973, 1983) elért együttesünkben. 2001-ben a szenior világbajnokságon ezüstérmes. Maróczy-díjas mesteredző. 1976-ban világbajnoki zónaközi döntős. Nemzetközi versenyein huszonegy első, vagy holtversenyes első helyet szerzett. Sikerei közül megemlítem: 1973 Olot, 1975 Pula (zónaverseny), Cleveland és Olot. 1979-ben Berlinben holtversenyben Vaszilij Szmiszlovval végzett az élen. 1982-ben Barcelonában győzött, egy év múlva Koppenhágában. 1987-ben Újdelhiben Viswanathan Anand előtt nyert tornát.
Ljubomir Ljubojevic
A szerb Ljubomir Ljubojevic 1950. november 2-án Titovo Uzsicén született. 1970-ben szerzett nemzetközi mesteri címet, egy évvel később nagymester lett. 1977-ben holtversenyben, 1982-ben egyedül nyert jugoszláv bajnoki címet.
1972-ben, Szkopjében játszott először sakkolimpián, kitűnő egyéni eredménnyel, 19 játszmájából gyűjtött 15,5 ponttal járult hozzá a jugoszláv válogatott harmadik helyéhez és lett a legjobb a harmadik táblán. Tizenegyszer játszott még sakkolimpián, ebből kilencszer az éltáblán. 1974-ben az ezüstérmes, 1980-ban a bronzérmes együttes tagja volt. Szenzációs az 1982-es sakkolimpián az első táblán elért 11 pontja a 14 játszmából. A 12 sakkolimpián a 163 partiból 103,5 pontot gyűjtött, 66 győzelem mellett 75-ször remizett. Csapat Európa-bajnokságon háromszor volt tagja ezüstérmes, egyszer bronzérmes válogatottnak.
Tavaly jelent meg a pályafutását összegző könyv, Ljubomir Ljubojevic - Egy brilliáns karrieren keresztüli utazás - címmel. (A Journey through one brilliant career)
Százötven versenyéből harmincketten diadalmaskodott, kezdve az 1970-es szarajevói sikerével a 2008-as Wijk aan Zee-i négyes torna megnyeréséig. Nem felejthetjük el az 1975-ös milánói eredményét, ahol Portisch Lajos mögött fél ponttal lemaradva Anatolij Krapovval osztotta a második helyet. Első volt kétszer is Las Palmason, győzött Manilában. 1979-ben történelmi meccset játszott Szvetozar Gligoriccsal és 5,5-4,5-re legyőzte a jugoszláv sakkozás élő legendáját. 1983-ban Portisch Lajossal holtversenyben második Tilburgban a győztes Anatolij Karpov mögött. 1985-ben Linaresben aratott diadalt, egy év múlva Amszterdamban végzett az élen, második volt Tilburgban. 1987-ben Brüsszelben Kaszparovval osztotta a dicsőséget, majd Belgrádban, az Invesztbank versenyén győzött. 1989-ben a barcelonai Világkupa-versenyen holtversenyben volt első Kaszparovval, összesítésben ötödik lett a 25 nagymester hat tornából álló sorozatán.
1983-ban az Élő-pontszámok alapján összeállított világranglistán harmadik volt, hat világbajnoki zónaközi döntőn játszott, de soha nem sikerült a világbajnok-jelölti címet elérnie. A sakkvilág legjobbjaival mérkőzött meg, a bonyodalmakat bátran vállaló játékával szeret a világon szerzett híveket magának az igazi nyelvzseninek számító Ljubo. 2003-ban megnyerte a második Amber-tornát, rendszeres résztvevője volt a Max Euwe Alapítvány által Amszterdamban megrendezett „Veteránok és Ifjú tehetségek” csapatversenynek.
Portisch Lajossal 1971-ben, a Bora Kostic emlékversenyen mérkőzött meg, nagymesterünk nyert. Azóta még 53 partiban csatáztak, összesítésben 12-12-re állnak 30 remi mellett. Vlastimil Horttal 22-szer csatázott, 15 döntetlennel 5-2-re vezet. Csom Istvánnal kétszer találkozott, mindkét parti pontosztozkodással zárult.
Vlastimil Hort
Vlastimil Hort 1944. január 12-én született a csehszlovákiai Kladnoban. Hét éves kora óta sakkozik, 1965-ben lett nemzetközi nagymester. Ötször nyert bajnokságot 1970 és 1977 között. 1970-ben játszott a Szovjetunió - Világválogatott belgrádi találkozón, ahol Lev Polugajevszkijt 2,5-1,5-re legyőzte. 1976-ban, a manilai zónaközi döntőn holtversenyben másodikként világbajnokjelölt, a párosmérkőzést Borisz Szpasszkijjal szemben hosszabbítás után 8,5-7,5-re vesztette el. Az 1985-ös zónaközi döntő után nem tért haza, 1987-ben, 1989-ben és 1991-ben megnyerte a német bajnokságot.
Sakkolimpián 1960 és 1984 között tizenegyszer játszott a csehszlovák válogatottban, 1982-ben ezüstérmesek voltak. 1988-1992 között háromszor német színekben szerepelt. Összesen 197 játszmájából 125,5 pontot szerzett, 80 partit megnyert, 91-szer remizett és óvatos stílusának megfelelően csak 26-szor kapott ki.
Hort pályafutása során nyolc világbajnokkal is megmérkőzött. A 60-as években Mihail Tallal és a nyolcvanas évek végén Garri Kaszparovval. Közben Mihail Botvinnikkel, Tigran Petroszjannal, Vaszilij Szmiszlovval, Borisz Szpasszkijjal és Bobby Fischerrel. A ChessBase gondozásában megjelent DVD-n valamennyi világelsőnek külön fejezetet szentel, nemcsak a játszmákat elemzi, hanem sztorikat is, mi történt a tábla mellett, s mi a partik után. Hort élvezetes stílusával számos szuperverseny kommentátoraként is növelte a sakk népszerűségét.
Kiemelkedő sikerként verseny nyert 1971-ben Havannában és Luhacovicében, Reykjavíkban egy évvel később, Hastingsben 1974-ben, Banja Lukán 1976-ban, Londonban, Polanica Zdrojban 1977-ben. Reykjavíkban 550 táblás szimultánt játszott, 477-10-re nyert 63 remi mellett. Rendszeresen játszott a „Veteránok - Női világválogatott” csapatversenyeken. Marienbadban, 2008-ban a „Hóvirágok - Öreg kezek” első viadalon 2685-ös performance-pontszámot ért el.
Vlastimil Hort 1966-ban, a kecskeméti Tóth László emlékversenyen játszott először Portisch Lajossal, remivel kezdtek, holtversenyben nyerték meg a viadalt. Még 37-szer mérkőztek meg, nagymesterünk 9-4-re vezet a 25 döntetlen mellett. Csom Istvánnal hétszer találkozott a sakktábla mellett, kétszer volt eredményes.
Verőci Zsuzsa
