A londoni világbajnok-jelölti döntő után Vlagyimir Kramnyikkal a Nezaviszimaja Gazeta és a televízió számára Marina Makaricseva készített interjút. Miért vesztette el utolsó partiját? Mit gondol arról, hogy Carlsen a világ legjobb sakkozója? Milyen esélyt ad Vishy Anandnak a címvédésre? Milyen munkát kell elvégezni Magnusnak és Vishynek a sikerért? Mit gondol Kaszparov megnyitási repertoárjáról? Többek között ezeket a kérdéseket válaszolta meg az orosz exvilágbajnok, aki higgadtan, visszafogottan idézte fel a torna kritikus pillanatait. Kramnyi úgy érzi, hogy még van tartaléka, sok mindent jobban csinálhat, s nem tett le céljáról, a világbajnoki cím visszahódításáról. Zsúfolt versenynaptára miatt lemondta a májusi norvég szuperversenyt, április 21-től az Aljechin-emlékversenyen játszik, majd júniusban a Tal-emlékversenyen.
„Természetesen fáradt és elkeseredett vagyok. Olyan közel voltam. Bármennyire is hiszem, hogy mindketten, Carlsen és én is megérdemeltük volna a tornagyőzelmet, de csak egy győztes lehet, így ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy én egy kicsit balszerencsés voltam. Az utolsó fordulóban, azután, hogy Magnus szerencsével megnyerte utolsó előtti partiját (Radzsabov ellen), nehéz helyzetben voltam. Holtverseny esetén a tie-break egyik pontszáma nekem volt kedvező, míg a másik Magnusnak kedvezett. Sajnos az ő „tie-break” pontszáma sokkal fontosabb volt a versenykiírás szerint, bár hasonló szituációkban gyakran az ellenkezője számít. Egyforma pontszámunk volt, de valójában fél pont előnnyel kezdte az utolsó fordulót. Én sötéttel játszottam, ő világossal, a helyzetem nehéz volt. Kockáztatva nyerésre kellett játszanom, ez volt az egyetlen esélyem. Még mindig úgy gondolom, hogy ez helyes döntés volt, mert ez volt az egyetlen lehetőség, Magnust kibillenteni az egyensúlyából, idegessé tenni és rákényszeríteni, hogy nyerésre kelljen játszania. Ez vezethetett potenciálisan vereségéhez, ahogy ez történt is. Sajnos magam túl messzire mentem, és már nem menthettem meg a partimat, már „túlmelegítettem a botot”, amikor világossá vált Magnus veresége. A kezdettől mindent megkíséreltem, semmit nem tehettem. Megszokott, normál szituáció. Megragadhattam volna az esélyt egy-két lépéssel a fordításra. Lehet, hogy kicsit balszerencsés voltam, hogy nem tudtam többet kihozni. Összességében addig a pillanatig is a versenyen kárba veszett számos lehetőség” – idézte fel Kramnyik a taktikáját.
Marina Makaricseva az időzavart okolta, ha lett volna idő, hogy kicsit fagyassza a pozíciót…
„Nagyon érdekes pillanat volt, hogy a verseny végeredménye öt perc alatt dőlt el. Megmenthettem volna a partit, de a He6 lépés, amit terveztem és normál körülmények között megjátszottam volna, nem adott semmiféle esélyt, hogy nyerésre játsszak. Ebben a pillanatban Carlsen játszmája még nem indult meg a lejtőn, állása teljesen normális volt, és blöffölni próbáltam… Néhány perc múlva kiderült, hogy mindenképpen He6-ot kellett volna játszanom, de már késő volt. Már nem volt visszaút. A szituáció romlott: kockáztattam, minden vagy semmi, és már nem volt mentségem. Vaszilij időzavarban is precízen játszott, egyetlen hibát sem vétett. Én blöfföltem, időzavaros hibájában reménykedtem, az időkontroll után Magnus vesztett, de az én pozícióm is menthetetlen volt. Ez egy megszokott sporthelyzet. Rutinos sakkozó vagyok, tervezhettem ezt a helyzetet. Most sem lenne más esélyem, mint a kockáztatás” – magyarázta Vlad a kritikus pillanatokat.
-A verseny megmutatta, hogy Magnusnak is vannak idegei. Széles körben elterjedt, hogy a legerősebb erénye, hogy nem hibázik és érzelmeit mindig kontroll alatt tartja. De most láthattuk, hogy sokszor sietett megnézni az ön tábláját, amikor Gelfanddal játszott, vagy az utolsó játszmánál. Ő sem legyőzhetetlen?
- Magnus kiemelkedő, figyelemre méltó sakkozó. Mégis véleményem szerint a sakkvilág túlbecsüli hegemóniáját. Hiszem, hogy ketten, Aronjan és én is egyenlő esélyekkel mérkőzhetünk vele. Kétségkívüliek kvalitásai: fiatal kora, energiával telített, jó idegrendszer, hihetetlen motiváció, gyilkos ösztön… De a sakk oldaláról nem látom, hogy ő miért lenne sokkal erősebb nálam, vagy Levonnál…. Kétségtelenül nagyon erős sakkozó és óriási tehetség. Nem próbálom csökkenteni eredményeit. Mégis úgy hiszem, hogy az Élő-pontszámoknál jelentős előnye nem a sakkozói bázison alapszik. Más tulajdonságoknak felel meg. A sakk oldaláról meggyőződésem, hogy versenyezhetek vele. Ahogy ezt mindig teszem. Nem is olyan régen még pozitív eredményem volt Magnussal szemben. A világbajnok-jelölti verseny minimeccsén boldog lehetett az elért két döntetlennel. Mindenki (magamat is beleértve) gondolta, hogy legyőzhetetlen az energia, az idegek és hasonló tényezők miatt. Ezen a versenyen életében először került igazán bajba. Ez a verseny nem úgy alakult, ahogy ez várható volt. Ivancsuk elleni partija után valami baj történt. Hirtelen kiderült, hogy eléggé sérülékeny. Én az ő korában szintén rángatóztam a döntő pillanatokban, pillantást vetettem a többi táblára. Az évek során megerősödtem. Nyerek, vagy vesztek, de az utolsó fordulóbeli vesztésem sem okozott bármilyen módon idegességet. Úgy éreztem, hogy nyugodt vagyok és illően játszom. Amikor a partit játszod, akkor mindenről el kell felejtkezni, ki néz, ki van körülötted, a verseny állásáról, a játszmára kell figyelni. Ez a jön a tapasztalattal.
Vlagyimir Kramnyik úgy ítéli meg, hogy reálisak Vishy Anand címvédési esélyei. A legnagyobb problémát abban látja, hogy Anandot „megfélemlítette” Carlsen, megijedt tőle, ahogy sohasem volt sokkal gyengébb Kaszparovnál, de nem tudott ellene játszani. (Kaszparov 16-5-re vezet a klasszikus partik alapján, 31-szer remiztek.)
„ Az életkor áldozatot követel. Anand kicsit rosszabbul játszik, mint korábban, de még mindig elég jól. Ritkán veszít és ez meccsen nagyon fontos. Meccsen nem kell sokat nyerni, elég egy győzelem és a többi remi… Nyilvánvaló, hogy Vishy most a meccsekre koncentrál, és nem pazarol energiát a megszokott versenyein. Lehet, hogy nem lesz csúcsformában. Talán karrierjének csúcspontja volt az ellenem játszott döntő. Ragyogóan játszott, majd visszaesett. Ha a normális jó formájában játszik, legyőzheti Carlsent, de csak akkor, ha sikerül megoldani a pszichológiai problémákat. Meg kell tennie. Relaxálnia kell és nem szabad félnie Magnustól. Szembe szállhat Carlsennel és legyőzheti. Ha Anand képes így felkészülni, akkor egyenlőek az esélyek. Ellenkező esetben szerények a reményei. A pszichológia sokat számít a meccsen. Azt mondanám, hogy a legfontosabb, a másik tényező lehet, ha sikerül nyomás alatt tartani Magnust legalább hat játszmáig (félidőben 3-3 az eredmény), akkor az én szememben Anand a favorit.”
Az orosz exvilágbajnok véleménye szerint Anand megnyitáselméleti felkészültségben felülmúlja Carlsent. Jól kidolgozott, megjátszott nyitásai vannak, ezért annyira erős a párharcokban. Még világossal is nehéz ellene nyitásban előnyt elérni. Bonni meccsükön Kramnyik sokat kockáztatott, hogy valahogy ebből a páncélzatból valahogy kicsábítsa, de a kockáztatás nem hozta meg a kívánt eredményt. Magnusnak is megvannak a maga előnyei. Kiváló, fantasztikus memóriája van, rugalmas, különböző szisztémákat játszhat… De a megnyitás – ez egyike Carlsen problémáinak…
Anandnak is megadta a tanácsokat, a megnyitáselméleti problémákat Carlsennek kell megoldania. A londoni torna előtt fenyegetőzött, hogy nagyon komolyan készül, de a nyitásokban semmit sem mutatott. Anand elleni meccsén ez másképp lesz… Állandó nyomás alatt lesz a nyitásban, ha védekezni kell a rosszabb pozíciókban. A meccsig a fél év nem hosszú idő, érdekes lesz, hogy sikerül-e valami új koncepciót kitalálni, ravaszsággal túljutni ezen a problémán.
Az interjúnál Kramnyik még nem tudta, hogy felröppent a hír, Garri Kaszparovot ismét felkérték Magnus Carlsen segítésére. Ezt az 50. születésnapját Oslóban ünneplő Kaszparov sajtótájékoztatója után kissé elsietve, pontatlanul közölte a tekintélyes VG újság. Érdekes volt megismerni véleményét arról, hogy mit gondol arról, ha Garri egyszerűen csak átadja Magnusnak a megnyitáselméleti repertoárját.
„A megnyitáselmélet – ez egyfajta tudomány. Folyamatosan fejlődő dolog. Abban az időben, amikor Kaszparov még a sakkban volt, tényleg zseniálisan tudta a nyitásokat. Ezt már nem jegyzik, már elmúlt ez az időszak. Nagyon gyorsan – valóban viharosan fejlődik a sakkozás, mint például az internet. Például az első modulok, iPhone már senkit nem izgatnak, érdekelnek… Ilyen a megnyitás – ez amolyan tréfa, állandó munka nélkül nem lehet megcsinálni, úgymond a felhalmozott poggyász eszmék – és ezen élsz, tíz évig játszod. Ez valamikor lehetséges volt… A 70-es, 80-as években, amikor még nem volt számítógép. Most állandóan újat kell keresni, kolosszális munka kell valamilyen új ötlethez. A régi poggyásszal már nem jutsz messzire, és Anand állandóan megújít, frissít, állandóan dolgozik, vagy a csapata, állandóan valami színt tesz hozzá. Ez nem afféle kozmetikai kezelés, hanem folyamatos munka a mélységekig, a tökéletességig. Ez a munka folyamatosan halmozódik és csak néhány év múlva ad gazdag termést. Ezért lesz nagyon nehéz Carlsennek utolérnie Vishyt…Még akkor is, ha a nap 24 órájában megszakítás nélkül sakkozik majd, nem lesz képes behozni azt, amit Anand tíz év alatt megcsinált. Valami ravaszat ki lehet találni. Például, amikor én játszottam a meccset Kaszparovval, megértettem, hogy Kaszparov mindenképpen jobban fel lesz készülve, de sikerült ravasz játékfelépítéssel, a nyitásban új irányokkal, új elgondolásokkal csökkenteni előnyét és kiegyenlíteni esélyeimet.”
Kramnyik egyetértett abban, hogy Carlsen stílusa nagyon hasonlít Karpovéra, de a hiányosságai is. „Carlsen kicsit javított Karpov. Gyakran hallom, hogy stílusa túlságosan száraz… Ez részben igaz, de úgy gondolom, hogy az az ember, aki a mesteri tudás ilyen fokát érte el, ilyen eredményeket, joga van bármilyen stílushoz, úgy játszhat, ahogy a legjobbnak tartja. Senkinek nem áll jogában mutogatni rá, ha ilyen Élő-pontja van, ilyen mesteri tudása, ilyen kimagasló játékereje. Jogában áll úgy játszani, ahogy a legjobbnak tartja” – értékelte Carlsen stílusát.
Vlagyimir Kramnyik nem mondott le a világbajnoki cím visszaszerzésének esélyéről. „Ha nem sikerül a következő ciklusban, akkor újra megpróbálom. Úgy tűnik, hogy korai lenne még leírni magam. Befejeződött a világbajnok-jelölti torna. Az a verseny, amelyre mindenki motiváltan, felkészülten érkezett. Ez egyfajta lakmuszpapír, amelyik megmutatja adott pillanatban a szintedet. Mindenki kiteregette az összes kártyáját, motiváltak voltak… És emellett meg tudtam mutatni, hogy megnyerhettem volna versenyt, első lehettem volna. Van még tartalékom, pontosan tudom, hogy bizonyos dolgokat jobban is csinálhatok…” – fejezte be gondolatait a sakkozás 14. világbajnoka, aki Garri Kaszparovot taszította le a trónról és Viswanathan Ananddal szemben vesztette el világbajnoki címét.
Verőci Zsuzsa
