Születésnapját ünnepli a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kilencszeres magyar bajnok Portisch Lajos. Húsz olimpián szerepelt, a Buenos Airesben aranyérmes válogatottunk éltáblása volt, még háromszor ezüstérmes és kétszer bronzérmes csapatunk „vezérevezőse”. Csapat-világbajnokságon ezüstérmes, Európa-bajnokságon három ezüst- és négy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét. Sakkozásunk legendáját pályafutásának legfontosabb állomásainak felidézésével köszöntöm.
Negyedszázadon keresztül a sakkvilág egyik legjobbja, Portisch Lajos 1937. április 4-én Zalaegerszegen született. 1955-ben lett mester, nemzetközi mesteri címét 1958-ban ismerték el, 1961-ben nemzetközi nagymester lett. Portisch kilencszeres magyar bajnok. (1958, 1959, 1961, 1962, 1964, 1965, 1971, 1975, 1981)
Húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, pályafutása során először 1956-ban, Moszkvában a bronzérmes csapatban. A legnagyobb sikert 1978-ban a Buenos Aires-i aranyérem jelentette. Válogatottunk fantasztikus hajrával megérdemelten győzött. Az óriási sikerben oroszlánrészt vállalt Portisch Lajos, aki valamennyi fordulóban szerepelt. A nyolcadik forduló után még két pont volt a hátrányuk a biztosan vezető szovjet csapattal szemben, a 11. fordulóban együttesünk befogta Szpasszkijékat, egy fordulóval később már egy ponttal vezetett .Portisch vezetésével szakította meg együttesünk a szovjet sakkozók győzelmi sorozatát és nyerte el a Hamilton-Russel aranyserleget.
Két év múlva a máltai olimpián feledhetetlen versengésben dőlt el az aranyérem sorsa. Férfi csapatunk 11(!) fordulón keresztül vezette a mezőnyt, hihetetlenül izgalmas utolsó fordulóban, drámai perceket is átélve a két kiemelkedő együttes holtversenyben végzett az élen, végül 1,5 Bucholz-pont döntött Karpovék javára, s hódították vissza az oly értékes trófeát. Portisch szenzációsan játszott az éltáblán, 13 partiból veretlenül 9,5 pontot szerzett. Máltát megelőzően még 1970-ben és 1972-ben volt tagja ezüstérmes válogatottunknak. Kétszer bronzérmes csapatunkban szerepelt (1956, 1966).
Tizenhárom olimpián, 1962-től 1988-ig éltáblásként szerepelt, 2000-ben játszotta huszadik, utolsó olimpiáját. A 260 lejátszott partiból 121 játszmát nyert meg, 28-szor szenvedett vereséget 111 döntetlen mellett. A húsz olimpián kitűnő egyéni eredményeit beleszámítva 11 érmet szerzett. Csapat-világbajnokságon ezüstérmes 1985-ben, Európa-bajnokságon három ezüst (1970, 1977, 1980) és négy bronzéremmel (1961, 1965, 1973, 1983) gazdagította éremgyűjteményét.
Portisch Lajos 1965 és 1989 között nyolcszor volt világbajnokjelölt, kétszer elődöntőbe jutott. 1977-ben Borisz Szpasszkijtól szenvedett vereséget, 1980-ban Robert Hübner győzte le. Fantasztikus ellenfelekkel küzdött meg, 1965-ben Mihail Taltól, 1968-ban Bent Larsentől szenvedett vereséget (a dán nagymesternek 1977-ben visszavágott), 1974-ben nem bírt Tigran Petroszjannal, 1983-ban Viktor Korcsnojjal szemben maradt alul. a következő ciklusban Jan Timman győzte le.
„Ha őszintén elemezzük a pályafutásomat, akkor én versenyeken jobban játszottam, mint páros mérkőzésen. Számomra idegesítő volt, hogy ugyanezt az arcot láttam hetekig a sakktábla másik oldalán. Sokakat doppingolt, ha olyan ellenféllel játszottak, akiket utáltak, nekem jobb eredményem volt azokkal a sakkozókkal szemben, akiket kedveltem. Igazán korrekt, megnyugtató világbajnoki szisztémát nehéz kitalálni. A páros mérkőzést igazságosabbnak tartom. Persze a sorsolás is sokat eldöntött, de az egész élet szerencsék, vagy éppen balszerencsék sorozata. Sok meccset azért megnyertem, és ne felejtsük el, hogy a jelölti párharcokat akkor vívtam ellenfeleimmel, amikor pályafutásuk zenitjén voltak” – mondta egy korábbi beszélgetésünk alkalmával.
Portisch Lajos mind az öt kontinensen sakkozott, 24 nagy nemzetközi verseny megnyerése fűződik a nevéhez. Argentínában és Brazíliában mindig jól játszott. Kellemesek mexikói emlékei. Szerette a holland versenyeket, négyszer győzött a Hoogoven tornán, háromszor Amszterdamban. Kiemelkedő sikerként Hastingsben elnyerte az „Arany Huszárt”. 1970-ben a Belgrádban megrendezett Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen Korcsnojt 2,5-1,5-re legyőzte. Mihail Botvinniktől kezdve valamennyi világbajnokkal megmérkőzött Tallal, Szmiszlovval, Petroszjannal, Szpasszkijjal, Fischerrel, Karpovval, Kaszparovval, Ananddal, sőt Carlsennel is. Kramnyikot nem tekintette igazi világbajnoknak, mert 2000-ben nem játszhatott volna Kaszparovval címmérkőzést.
Kiemelkedő eredményei, első helyei: Madrid 1960, Szarajevó 1962, 1963, 1983, San Antonio 1965 és 1972 (holtversenyben Karpovval és Petroszjannal), Amszterdam 1963, 1967, 1969, Szkopje és Ohrid 1968, Monte Carlo 1969, Hastings 1969/70, 1970/71, Wijk aan Zee 1965, 1972, 1975 és 1978, Las Palmas 1972, San Antonio 1972, Milánó 1975 (holtversenyben Karpovval), Tilburg 1978.
Anatolij Karpovnak szekundánsként segített Garri kaszparovval szemben az 1990-es New York-Lyon, két helyszínnel megrendezett döntőn. A felkérést nagy szakmai kihívásnak érezte, Kaszparov rosszallását fejezte ki, és közel két év után állt helyre a diplomáciai kapcsolatuk.
Portisch Lajos Zalaegerszeg díszpolgára, mesteredző, számtalan ifjú tehetség pályafutását segítette értékes tanácsaival. 2004-ben a Nemzet Sportolója kitüntető címmel jutalmazták oly sikeres pályafutását, 2007-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 2012-ben a XIII. kerület, majd 2015-ben Budapest díszpolgárává választották. Tavaly életmű kategóriában nemzetközi Fair Play díjjal jutalmazták. Az év sakkozójává 24-szer választották meg.
A ChessBase bázisában 3310 játszmáját találhatjuk meg. A Chess Informant 85-ös kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást. Társszerzője (Sárközy Balázzsal) a 600 végjáték című, két kiadást (1973, 1976) megért németül és oroszul is megjelent műnek. Róla először Hajtun József írt könyvet 1978-ban Portisch nagymester címmel. 2000-ben Varnusz Egon „Lajos Portisch Mr. Hungarian Chess – címmel írt könyvet. Tavaly jelent meg Károlyi Tibor „Legendás sakkozóink” sorozatban Portisch Lajosról írt műve.
Portisch Lajos egy pillanatra sem szakadt el a sakktól, meglehetősen éles kritikákat fogalmazott meg férficsapatunk bakui sakkolimpián elért eredményével kapcsolatban, rámutatott a vélt szakmai hibákra. Polgár Judit végül az ENSZ-nél kapott kitüntető megbízatása miatt lemondott csapatkapitányi tisztségéről. Sokan biztosra vették Balogh Csaba kinevezését, de végül pályázatot írtak ki. Portisch Lajos elsőként pályázott. A Nemzet Sportolója úgy érezte, hogy a válságba került sakkozásunknak szüksége van az ő szakmai segítségére, az évtizedek alatt felhalmozott tudására. Balogh Csabára esett a választás…
Portisch Lajos nagyon nem szereti, ha korát, évei számát emlegetik. Nem kis meglepetésemre a születésnapi interjút is évtizedek óta fennálló barátságunk ellenére visszautasította. Öt éve így értékelt, véleménye jottányit sem változott:
„A fiatalok gyorsan fejlődnek, de azért megállapíthatjuk – nem az irigység mondatja velem - , hogy a partik színvonala gyengébb, persze mentségükre szolgál, hogy felgyorsult a játékidő, nem azok a kényelmes tempójú versenyek vannak, mint korábban. Azért mi is hibáztunk, még függőjátszmákban is, sajnos pályafutásom során az egyik legfontosabb partimban én is. A Nemzetközi Sakkszövetség egy gittegylet, és akkor még keveset mondtam. Borzasztó döntéseket hoznak, a gyorsított tempóval teljesen tönkretették a végjátékokat. Ezt már sokszor elmondtam. Nem értem, hogy miért nem lehetne a játéktempót úgy módosítani, hogy elég gondolkodási idő legyen a végjátékra. A nyitásra legyen kevesebb idő, hiszen azt mindenki megtanulhatja. Korántsem biztos, hogy a 40 lépésnél az első időkontroll a legjobb. Az 1900-as évek elején például 30 lépésnél volt az első kontroll. Most is lehetne 1-1 óra a 30 lépésre, a következő 30 húzásra ismét 1-1 óra, 60 lépés körül azért a legtöbb parti befejeződik, csak itt alkalmaznám a 30 másodperces bónuszt. Nem szeretem a statisztikákat, de a partik legnagyobb része mégiscsak a végjátékban dől el.
Megváltoztak az erőviszonyok, a középszerűség jóval közelebb került az élvonalhoz, a sakk népszerűsége hatalmasat javult, de nagy veszély, hogy sokat cikkeznek arról, hogy ki mikor csal. A technika fejlődésével megdől az én, talán naiv teóriám, hogy a sakk jobbá teszi az embert. A sakkozók se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint más emberek. Hiszem azt, hogy a korrekt emberek vannak többségben, a becsületes játékosok. Ha az átkos computer beleszól, az ördög keze van a dologban” – nyilatkozta.
Portisch Lajos 2007-ben Hévízen születésnapi párosmeccset játszott Borisz Szpasszkijjal. Öt éve a Magyar Sakkozásért Alapítvány négy résztvevős, kétfordulós rapidversenyt szervezett nagymesterünk tiszteletére, a szerb Ljubomir Ljubojevic, a német Vlastimil Hort mellett még a Buenos Aires-i aranyérmes csapatunk tagja, Csom István játszott. Portisch Lajos tornagyőzelemmel ünnepelt!
A sakk mellett a zene, az éneklés tölti ki az életét. Széles repertoárja van, szereti a dalokat eredeti nyelven énekelni. Korábban csak a versenyek bankettjein szerepelt, most már önálló dalesteket tart.
Aranyos sakktörténelem – 1978, Buenos Aires
http://www.origo.hu/sport/egyeni/20031111aranyos.html
Jubilál a magyar-szovjet olimpiai sakkcsata
http://www.origo.hu/sport/egyeni/2005120625eve.html
Verőci Zsuzsa
