Szocsiban ma tartották meg a világbajnoki döntő záróünnepségét. Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin köszöntötte a párharc két résztvevőjét, Magnus Carlsennek gratulált győzelméhez, világbajnoki címe megvéséhez, és Viswanathan Anandnak is a nagyszerű küzdelemért, amelyet sakkrajongók milliói követtek nyomon. A FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov adta át a díjakat. Iljumzsinov bejelentette, hogy két év múlva az Egyesült Államokban rendezik meg a világbajnoki döntőt.
A norvég világelső Magnus Carlsen úgy ítélte meg, hogy Viswanathan Anand jobban játszott, mint a tavalyi meccsen, végig küzdenie kellett a nyomása ellen. A sakkozás 16. világbajnoka dicsérte a szervezést, csapata kitűnően segítette őt. A dán Peter Heine Nielsen és honfitársa, Jon Ludvig Hammer mellett az angol Michael Adams és a francia Laurent Fressinet is szekundánsa volt, de az orosz Jan Nepomnjacsij és Vlagyimir Potkin is értékes tanácsokkal látta el, ahogy élvezhette Garri Kaszparov támogatását is. „Köszönöm mindenkinek, aki támogatott engem ezen az érdekes utazáson. Kettő mögöttem, öt előttem” – írta Carlsen a Twitter oldalán.
Ezt a titokzatos számtant Garri Kaszparov magyarázta meg: „Carlsen az én hét sikeres világbajnoki döntőmre tett célzást (pontosan 6,5). Ehhez sikert kívánok!” Kaszparov értékelte a meccs utolsó játszmáját: „Anandnak nagyon jó volt a felkészülése (vagy Kramnyiké?!) Fe6-tal, g5-tel. És a 23…b5 nagyszerű lépés volt. Carlsen ragyogó ötletet talált Kf3-e4-gyel. A Hh5 és f4 lépései is nagyon erősnek bizonyultak. Carlsen nagyon jól játszott, ez korántsem volt egyszerű, tekintettel a döntő játszma nagy feszültségére”- írta Kaszparov.
A sakkozás 13. világbajnoka a Spiegel magazinnak adott interjújában is értékelte a döntőt. Garri Kaszparov a generációs különbségre hívta fel a figyelmet. Magnus Carlsen nagy tehetség, de a meccsen nem mutatta a legjobb formáját, míg Anand jobban játszott, mint tavaly. Az eredmény is szorosabb volt, ezt annak tudta be, hogy a visszavágó meccset lélektanilag is nehezebb volt játszania a múlt évben aratott győzelme után.
„Meglepett-e a mérkőzés lefolyása? A meccs előtt Carlsen kétpontos győzelmét jósoltam. Magnusnak egy fontos előnye van: jobb sakkozó. De Carlsenre tipikusan számos partiban nem használta ki esélyét. Ezért a fokozott feszültséget okolom. Ez a meccs lélektanilag is nehéz volt számára azután, hogy tavaly fölényesen legyőzte Anandot.
Vishy nagyon jól felkészült. Megjegyzem és ironikusnak találom, hogy 14 évvel azután, ahogy kritizáltak engem, hogy Vlagyimir Kramnyikot nem tudtam legyőzni a berlini változatban, és Londonban elvesztettem világbajnoki címemet, a berlini általános lett a legmagasabb szinten is. Az amatőrök ezt unalmasnak találják, de ez egyáltalán nem egy végjáték, hanem egy vezérek nélküli középjáték, amely nagyon bonyolult lehet, ahogy ezt a meccs utolsó partijában is láttuk. A játszmák nem voltak igazán magas színvonalúak a magas feszültség miatt” – nyilatkozta Kaszparov. Carlsen nem mutatta meg a legjobb sakkját. Az orosz exvilágbajnok megragadta a lehetőséget, hogy a Nemzetközi Sakkszövetséget kritizálja, hogy Szocsiban rendezték meg a döntőt.
A hétszeres orosz bajnok Peter Szvidler a meccs egyik angol nyelvű kommentátora volt a chess24.com portálon. Élvezettel hallgattuk színes magyarázatait, a szupernagymester látásmódja, az állások értékelése sokak számára jelentett nagy élményt. Érdekes megismerni véleményét a párharc utolsó partijáról.
„Érthető, hogy Carlsen nem akart a berlini változatban gyorsan remizni, ezt megteheti egyszerűen. Például 5.Be1-gyel 5.d4 helyett, ahol a legkisebb problémáid sincsenek, vagy 4.d3-mal játszani. Nem kétséges, hogy ez egy tervezett kísérlet volt, kijönni a nyitásból rizikó nélkül, Vishy 9…Fd7-tel játszott 9…Ke8 helyett. Ez sokkal harcosabb terv, ahogy ezt a partiban is láttuk. Ez kísérlet a királyt a vezérszárnyra átvinni, összekötni a bástyákat, később a vezérszárnyon ellenjátékot megszervezni.
Nem vagyok a „berlini” nagy specialistája, ezért nem akarok elmélyedni a részletekben. De amikor Vishy 23…b5-öt húzta, még a játékosok arcán is látható volt, hogy Magnusnál jobban kontrolálja a szituációt, pozíciója esélyes volt az előny megszerzésére. Nem állítható, hogy sötét ebben az állásban sokkal jobban állt volna, de irányította a játékot. 26.Kf3 után Anandnak még 50 perc gondolkodási ideje maradt, pontosan érezte, hogy elhatározásra kell jutnia. Nyilvánvaló volt, ez számára nem rejtély, ebben a pillanatban eldől…nem a játszma sorsa, hanem hogy miként folytatódik a harc. Fontos döntést kellett hoznia, megmutatni, hogy jobb az állása.
Nagyon nem szeretem azt a műfajt – más fejével gondolkodni -, de úgy érzem, hogy a Bb8-b4 manőver egyetlen magyarázata az lehet: Vishy elhatározta, hogy a meccsben marad, ha normális lépéseket húzol, akkor sötétnek kicsit kedvezőbb lesz a pozíciója, de nem több. Folytatódhatott volna mindkét táborban a manőverezés, mikró fenyegetéseket lehetett volna létrehozni, a világos táborban levő gyengeségek lassú kihasználására játszani. Úgy tűnt számára, hogy ez kevés, és az elvszerű döntés a minőségáldozat. A probléma az volt, hogy nem ment!
Ezt a típus áldozatot Jan Nepomnjacsijjal az élő adásban elemeztük, számos esetben ez sokat ígérő lehet, de nem ebben a konkrét állásban. Ez az idegfeszültségben született elhatározás volt, azzal az óhajjal, hogy nem kiengedni az esélyt, nem eladni potom áron. Anand tudta, hogy jó állása van, és ez az érzés, hogy nem szabad tétovázni, ez vezetett a döntéséhez.
Világostól nagyon pontos játékot követelt. Hosszas gondolkodás után Magnus nyitotta az állást, figuráinak aktivitásáért adta a c4 gyalogot. Ha sötétnek sikerült volna a d5 huszárt elüldöznie, akkor erős kompenzációt kapott volna a minőségért. Az áldozat maga átgondolt volt, de nem abban a pillanatban. Az előny érvényesítése hibátlan volt.” – magyarázta Szvidler hosszasan a 11. játszma lélektani hátterét is.
Az orosz nagymester a döntő végeredményét törvényszerűnek mondta, Magnus kevesebbet hibázott a döntő pillanatokban. Mindenképpen emlékezetes marad egy diagram, a hatodik játszmában a 26. lépés utáni. A mérkőzés más forgatókönyv szerint is alakulhatott volna. Szvidler véleménye szerint Anand a meccs második félidejét figyelemre méltóan játszotta, lélektanilag nem tört össze a nagy csapás alatt. Nehéz állásban jól védekezett a hetedik partiban, a következő három játszmát jól megjátszotta, a 11. összecsapásban vállalta a harcot, jól játszott, de a döntő pillanatban az ösztöne magával ragadta.
Az örmények háromszoros olimpiai bajnoka, Levon Aronjan St. Louisban értékelte a meccset. „Vishy ezúttal jobban felkészült, de nehéz Magnus ellen játszania, mert Magnus egy másik generáció sakkozója. A sakk fejlődik, és ha ezt nézzük, a legnagyobb sakkozók… Kaszparov a világ legjobb játékosa volt, de amikor látom őt elemezni a modern korszak játékosaival, az ő felfogása merőben más” – vélekedett Aronjan.
Az amerikai első számú sakkozó, Hikaru Nakamura nagyon kritikus volt, Magnus Carlsen győzelmét várta, de úgy ítélte meg, hogy Carlsen játéka nagyon rossz volt, vagy Anand játszott sokkal jobban. A hatodik játszmában elkövetett hibája szokatlan tőle, Carlsen a világos partikban sem volt meggyőző.
Az olasz Fabiano Caruanának sokan a legtöbb esélyt adják, hogy két év múlva a világbajnoki címért küzdhet meg Magnus Carlsennel. Vladiszlav Tkacsijev faggatta a világranglistán második sakkozót, miért kockáztatott Anand a 11. játszmában?
„Valószínűleg azért, mert nem hitt abban, hogy Magnust legyőzheti az utolsó játszmában. A meccsen csak egyszer tudta legyőzni Carlsent, de ez elsősorban Carlsen szörnyű megnyitási változatának volt köszönhető. A többi partiban erre nem volt esélye, ezért nem hitt az utolsó parti esélyében.”
Caruana nem kételkedik abban, hogy Anand a következő világbajnok-jelölti versenyen is játszani fog, aligha tervezi visszavonulását.
Verőci Zsuzsa
Fotók: http://kremlin.ru, www.chesspro.ru, www.chessbase.com, http://ruchess.ru http://uschesschamps.com
