Saint Louisban Hikaru Nakamura győzelmével ért véget a 6 fordulós villámverseny. A tornán az amerikai bajnokság első három helyezettje és a tizenegy éve az aktív játéktól visszavonult Garri Kaszparov játszott. A sakkozás legendás 13. világbajnoka 53 esztendősen is felvette a harcot a fiatalokkal, az 5-5 perces és lépésenként 3-3 másodperc bónusszal vívott csatákban az egykori világelső hű volt önmagához, bosszankodott az elnézéseken, örült a nyeréseknek. Végül harmadik lett, a 18 partijából 9,5 pontot gyűjtött, Nakamura tizenegy pontot szerzett, Wesley So tízzel végzett másodikként, Fabiano Caruana 5,5-tel zárt.

A sakkozás 13. világbajnoka, tizenöt évig koronázott királya, minden idők legsikeresebb sakkozója, Garri Kaszparov húsz évig vezette a világranglistát, nyolcszoros olimpiai bajnok, tizenhárom szuperversenyt nyert meg. Tizenegyszer választották az év legjobbjává, vehette át a sakkozás Oscar-díját.

Linaresben 2005. március 10-én Garri Kaszparov tornagyőztesként utolsó sajtótájékoztatóját tartotta. Kaszparov nyolcadszor győzött az andalúziai kisvárosban, egyszer Vlagyimir Kramnyikkal teljes holtversenyben végzett az élen. Legnagyobb sikereinek színhelyén jelentette be, hogy visszavonul. A nagy harcos, a megalkuvást nem tűrő, a kompromisszumokra nehezen kész nagymester a New in Chess holland sakkújság 2004. évi 7-es számában adott interjújában mondta: „When you have a winning position you don’t sign a peace treaty favourable to your opponent”. (Ha nyerő pozíciód van, ne írj alá olyan békét, amely ellenfelednek kedvez.)

Megszámlálhatatlan tornagyőzelmével, csodálatos partijaival, a sakkozás vezérkarával vívott állandó küzdelmével, irodalmi munkásságával, a  sakk népszerűsítésért tett erőfeszítéseivel történelmet írt és ír.

Kaszparov visszavonulása után csak bemutatókon vett részt, nosztalgia meccset játszott ősi riválisával, Anatolij Karpovval, megmérkőzött 1993-as világbajnoki döntős ellenfelével, az angol Nigel Shorttal.

Az amerikai sakkozás fellegvárának számító St. Louisban Garri Kaszparov ismét sakkasztalhoz ült, a bajnokság első három helyezettjével, Fabiano Carzanával, Wesley Soval és Hikaru Nakamurával 6 fordulós villámversenyen vett részt. Az 5-5 perces és lépésenként 3-3 másodperces partikat óriási érdeklődés követte. Természetesen a sakkrajongók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az 53 esztendős fenomén miként tudja felvenni a versenyt az évtizedekkel fiatalabb ellenfelekkel.

A show sikere biztosítva volt, Garri még mindig nyerni akar, bosszankodott a hibákon, az elnézéseken (az első játéknapon háromszor is huszárt nézett el), örült a győzelmeknek, szórakozott, hogy szórakoztasson.

Hikaru Nakamura a „blitz” világranglistán második Magnus Carlsen mögött, a verseny egyértelmű favoritja volt, míg azt is tudtuk, hogy pályafutása során első amerikai bajnoki címét megszerző Fabiano Caruana nem tartozik a legjobb snellezők közé.

Az első játéknap három fordulója után So és Nakmaura 5-5 ponttal vezetett, Kaszparov 4,5-öt gyűjtött, míg Caruana 3,5-tel zárta a kilenc partiját.

A pénteki három fordulóban Nakamura nagyobb sebességre kapcsolt, hat pontot szerzett, egypontos előnnyel végzett az élen. So megismételte előző napi teljesítményét, míg Kaszparov 5,5-öt gyűjtve lett harmadik. Caruana hibázott a legtöbbet, messze lemaradva lett az utolsó. Kaszparov pluszban maradt Nakamurával szemben, a 22 éves So-val nem bírt.

Nakamura az 50 ezer dolláros díjalapból 20 ezret kapott, So 15 ezret kasszírozott, Kaszparov a 10 ezer dolláros díját a sakkolimpián résztvevő amerikai válogatott szponzorálására ajánlotta fel.

Verőci Zsuzsa

Fotók: Lenart Ootes  www.chessbase.com