Az amerikai sakkozás fellegvárában, Saint Louis-ban szeptember 11. és 14. között rendezik meg a „Champions Showdown” Fischer Random Chess viadalt. Öt párharcra kerül sor, a tíz világklasszis hat rapid-és tizennégy villámpartiban méri össze erejét. A sakkozás legendás világbajnoka, a 13. világelső Garri Kaszparov is elfogadta a meghívást, a bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalovval csatázik. A bakui aranyérmes amerikai válogatottból hárman is játszanak, Hikaru Nakamura az orosz Peter Szvidlerrel, Wesley So a holland Anish Girivel mérkőzik meg. Samuel Shankland ellenfele a francia Maxime Vachier-Lagrave lesz. Az örmény Levon Aronjan az egykori kubai Leinier Dominguez Perezzel küzd meg. Robert Fischer találmánya a Random Chess, ahol a kezdő állást kisorsolják. A nagymesterek elfelejthetik a hosszú megnyitási változatokat, a kreativitás dönt.
Saint Louis-ban harmadszor rendezik meg a „Champions Showdown” viadalt. Két éve négyen „teregették ki lapjaikat”, az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand győzött a három időkontrollal megszervezett tornán, klasszikus, rapid és villámversenyen mérte össze erejét az amerikai Fabiano Caruanával és Hikaru Nakamurával, valamint a bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalovval. A második versenyen nyolc világklasszis játszott, négy időkontroll mellett négy párharcot követhettünk nyomon az interneten kitűnően közvetített viadalon, amelyet elsősorban a norvég világbajnok Magnus Carlsen részvétele fémjelzett. A négy 30, a hat 20, a nyolc 10 és a tizenkét 5 perces partik érdekessége volt többek között a pontozás, 5, 4, 3, 2 pontokat értek a nyerések, ennek a felét a döntetlenek. A digitális sakkórák ellenére bónuszidő nélkül játszottak, az összecsapások az idő szorításában még izgalmasabbak voltak, érthetően sok volt a rontás.
Carlsen a kínai férfi sakkozás első világbajnok-jelöltjét, Ding Lirent 67-25-re győzte le. A másik három párharc amerikai sikert hozott. Nakamura 61,5-30,5-re nyert Topalov ellen, Caruana az orosz Alekszandr Griscsukra mért vereséget, remekül snellezve 49-43-ra győzött, Wesley So nagy hátrányból fordítva a kubai Leinier Dominguez Perez ellen diadalmaskodott 47,5-44,5-tel. Valamennyi párharcnak 100 ezer dollár volt a díjazása, a győztes 60 ezret kapott, a vesztes 40 ezerrel vigasztalódhatott.
A harmadik tornát a Fischer Random Chess, más néven a Chess960 szabályai szerint rendezik meg. A tíz résztvevő öt párharcára kerül sor, a viadal szenzációja, hogy a sakkozás tizenharmadik világbajnoka, Garri Kaszparov is játszik. Ellenfele Veszelin Topalov lesz, akivel szemben 2005-ben a linaresi szuperversenyen utolsó klasszikus partiját játszotta. A viadal befejező játéknapján már a torna győzteseként gyalogvégjátékban végzetes hibát követett el. A vesztése, de a vereséget követő történések sokkolták a sakkvilágot.
„A sajtótájékoztató előtt szeretnék egy rövid nyilatkozatot tenni. Ez sokak számára meglepetés lesz. Már a verseny előtt véglegesen elhatároztam, hogy Linares 2005 lesz az utolsó profi versenyem, így ma este profi pályafutásom utolsó játszmáját játszottam. Azt reméltem, hogy ez jobbra sikeredik, de az utolsó két parti nagyon nehéz volt számomra, óriási nyomás alatt játszottam, mert tudtam, hogy ez pályafutásom – amire joggal lehetek büszke – végét jelenti” – mondta elcsukló hangon.
Garri Kaszparov húsz évig vezette a világranglistát, nyolcszoros olimpiai bajnok, tizenhárom szuperversenyt nyert meg. Tizenegyszer választották az év legjobbjává, vehette át a sakkozás Oscar-díját. Csodálatos partijaival, a sakkozás vezérkarával vívott állandó küzdelmével, irodalmi munkásságával, a sakk népszerűsítésért tett erőfeszítéseivel történelmet írt és ír.
2010-ben Anatolij Karpovot támogatta a FIDE elnöki posztjáért vívott kampányban. Kaszparov nem titkolta, hogy az ősi rivális sikere esetén ő lenne a FIDE igazi irányítója, Karpov csak a „kinyújtott keze”. A kalmük Kirszan Iljumzsinovval szemben alulmaradtak. Négy év múlva a Nemzetközi Sakkszövetség Kongresszusán ismét Kirszan Iljumzsinovot választották meg a FIDE elnökének. A regnáló elnök 110-61-re nyerte meg a voksolást, legyőzte a sakkozás 13. világbajnokát. „A küldöttek a múltra szavaztak a jövő helyett” – nyilatkozta a nagyon csalódott Garri Kaszparov.
Garri Kaszparov a Grand Chess Tour „szülőatyja”
Kaszparovot a „vereség” nem törte meg, és a FIDE elnöki poszt megszerzéséért indított kampányában többek között az élsakkozók számára jelentős díjalapú tornák szervezésére tett ígéretét jelentős szponzorok segítségével megvalósította. Szuperversenyek rendezésével már sakktörténelmet írt három város rendezte meg 2005-ben a „Golden Legaue” sorozatot. Stavanger, St. Louis és London parádés mezőnyű viadalokat szervezett, Magnus Carlsen nyerte meg az összetett versenyt.
Két éve St. Louis-ban az amerikai bajnokság záróakkordjaként Hikaru Nakamura győzelmével ért véget a 6 fordulós villámverseny. A tornán az amerikai bajnokság első három helyezettje és a tizenegy éve az aktív játéktól visszavonult Garri Kaszparov játszott. A sakkozás legendás világbajnoka 53 esztendősen is felvette a harcot a fiatalokkal, az 5-5 perces és lépésenként 3-3 másodperc bónusszal vívott csatákban az egykori világelső hű volt önmagához, bosszankodott az elnézéseken, örült a nyeréseknek. Végül harmadik lett, a 18 partijából 9,5 pontot gyűjtött, Nakamura tizenegy pontot szerzett, Wesley So tízzel végzett másodikként, Fabiano Caruana 5,5-tel zárt.
2016-ban változott a sorozat elnevezése és a lebonyolítás, a Grand Chess Tour négy versenyre bővült, St. Louis és London klasszikus versenyeket rendezett, Párizsban és Leuvenben rapid-és villámversenyeken csatáztak a sakkvilág ászai. Az amerikai Wesley So diadalmaskodott, Carlsen csak rapidozott és snellezett.
Tavaly öt viadalra került sor, St. Louisban rapid-és villámversenyen is viaskodtak a meghívottak. Az „ötletgazda” szabadkártyával játszott, a nagy „visszatérő” nyolcadik lett az összetett versenyben, egykori világbajnoki döntős ellenfelét, Viswanathan Anandot két ponttal előzte meg. Az összetett versenyt Magnus Carlsen nyerte meg. Idén ismét változott a lebonyolítás, St. Louis-ban klasszikus versenyt rendeztek, Leuvenben, Párizsban és St. Louis-ban rapid-és villámversenyt. Az összetett verseny első négy helyezettje, Hikaru Nakamura, Levon Aronjan , Maxime Vachier-Lagrave decemberben Londonban vívja a döntőt, három műfajban is csatáznak.
Garri Kaszparov engedett a csábításnak, és elfogadta a meghívást a Fischer Random Chess viadalra, régi riválisával, Veszelin Topalovval küzd meg a hat rapid-és tizennégy villámpartiban. Még négy párharcra kerül sor, igazi nagyágyúk mérkőznek meg. A bakui olimpián aranyérmes amerikai csapatból hárman is a rajtnál. Hikaru Nakamura az orosz Peter Szvidlerrel, Wesley So a holland Anish Girivel mérkőzik meg. A legnehezebb ellenfél Samuel Shanklandnak jutott, a francia Maxime Vachier-Lagrave lesz az ellenfele. A rövidesen amerikai színekben játszó egykori kubai Leinier Dominguez Perez az örmény Levon Aronjannal csatázik. Rendkívül vonzó a 250 ezer dolláros díjalap. Kissé meglepő, hogy a sakkolimpia előtt rendezik meg a tornát, a befejezés után tíz nappal Batumiban indulnak a sakkórák.
A Fischer Random Chess a sakkozás legendás világbajnokának, Robert Fischernek a találmánya. Először 1996. június 19-én Buenos Airesben játszottak bemutató játszmát, ahol Fischer ellenfele a Fülöp-szigeteki Eugenio Torre volt. Az új sakkal az amerikai világbajnok célként tűzte ki, hogy a sakkozók kerüljék el a megnyitáselméleti változatokat, a partikban a hosszas elemzések helyett a kreativitásuk érvényesüljön. A kezdő állásokat már számítógép sorsolja ki, korábban dobókockás megoldást is alkalmaztak, 960 állás létezik, innen az elnevezés.
Alapállásban a gyalogok a hagyományos sakkhoz hasonlóan a második és a hetedik soron helyezkednek el. A király mindig a bástyák között, a sötét haderő a világoséval megegyezően áll. A figurák ugyanúgy lépnek, ütnek, mint a hagyományos sakkban. Csak a sáncolás módja különleges, a célok is megegyeznek: a király bemattolása, döntő anyagi előny kiharcolása, a döntetlen elérése.
Az első nem hivatalos világbajnoki páros mérkőzést Mainzban 2003-ban rendezték meg, a nyolcjátszmás meccsen Peter Szvidler 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert. Egy év múlva szép magyar siker született a svájci rendszerű viadalon, Almási Zoltán veretlenül végzett az élen, kivívta a jogot, hogy 2005-ben megmérkőzhetett Szvidlerrel. Az orosz nagymester 5-3-ra nyerte meg a találkozót. 2006-ban Levon Aronjant köszönthették győztesként, 5-3-as győzelemmel fosztotta meg világbajnoki címétől Szvidlert, az összecsapás valamennyi partija döntéssel végződött.
2007-ben már négy résztvevővel rendezték meg a viadalt, a döntőben Aronjan 3,5-2,5-re Viswanathan Anand ellen nyert. 2008-ban az amerikai sakkozás nagy ígérete, Hikaru Nakamura győzött a svájci rendszerű viadalon, s ezzel jogot szerzett a következő négyes döntőben való szereplésre. A körmérkőzés során az első felvonásban még bizonytalankodott, a második körben remekelt, és a döntőben Levon Aronjant fosztotta meg a címétől, 3,5-0,5-re nyert.
Kilenc évet kellett várni, hogy ismét világbajnokságot rendezzenek, a norvég világelső Magnus Carlsen a címvédő Hikaru Nakamurával hazai pályán mérkőzött meg. Óriási érdeklődés kísérte a párharcot. A nyitólépést Norvégia miniszterelnöke, Erna Solberg tette meg. Az NRK tv élőben közvetítette a játszmákat. A szponzorok kitettek magukért az 1 millió 500 ezer norvég koronás díjalappal (cca. 48 millió forint), amiből a győztest 900 ezerrel jutalmazták. A 16 játszmás mérkőzésen először nyolc rapidpartiban csatáztak, 45-45 perc gondolkodási idejük volt 40 lépésre, majd 15-15 perc a játszma befejezéséig. A győzelem 2 pontot ért, a döntetlent egyet. A mérkőzés első partija jubileumi összecsapás volt, különböző műfajokban vívott 99 játszma után századszor néztek egymással farkasszemet. A találkozó három döntetlennel indult.
A negyedik játszmában Nakamura döntetlent ígérő vezérvégjátékban fatális hibát követett el. Nakamura az ötödik partiban a sokat hibázó Carlsent sötéttel kényszerített megadásra. A világbajnok sötéttel vágott vissza a hatodik ütközetben. A negyedik játéknapon is eldőlt mind a két játszma, Carlsen sötéttel nyert, majd nagy megdöbbenésére a nyolcadik csatában időtúllépéssel vesztett, 9-7-es vezetéssel kezdhette a villámpartikat.
A rapidjátszmák eredményei:
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 9 - 7
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura döntetlen
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen döntetlen
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen döntetlen
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 2 – 0
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 0 - 2
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen 0 – 2
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen 0 – 2
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 0 - 2
Felgyorsultak az események. Magnus Carlsen győzelemmel kezdett, majd három döntetlennel őrizte meg hárompontos előnyét. A harmadik játszma 138(!) lépésig tartott, az első lépésben sáncoltak a küzdő felek. A második félidőben Carlsen újabb két nyeréssel bebiztosította az újabb címet, immár újdonsült Fischer Random Chess világbajnokként vesztette el a hetedik ütközetet, majd döntetlennel fejeződött be a mérkőzés, a norvég világelső 14-10-re győzött.
A villámpartik eredményei:
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 5 - 3
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 1 – 0
Hikaru Nakamura – Magnus Carlen döntetlen
Hikaru Nakamura – Magnus Carlen döntetlen
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura döntetlen
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura 1 - 0
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen 0 - 1
Hikaru Nakamura – Magnus Carlsen 1 – 0
Magnus Carlsen – Hikaru Nakamura döntetlen
A szabályzatban pontosan rögzítették, hogy a nagymesterek mennyi időt kaptak a felkészülésre, a hosszú rapid partiban ez 15-15 perc volt az állás megismerésétől, a 10-10 perces és lépésenként 5-5 másodperc bónusszal vívott partikban a harmadik partitól már csak két-két perc állt a rendelkezésükre, hogy villámgyorsan stratégiát gondoljanak ki haderejük kifejlesztésére. Az adott játéknapon a rapidpartiban világossal és sötéttel is ugyanazzal a kezdő állással kellett megbirkózniuk.
St. Louis-ban szeptember 11-én magyar idő szerint 20 órakor kezdődnek a küzdelmek. Az első három napon 19 órakor sorsolják ki a játéknapra a kezdő állásokat, két-két rapid-és két-két villámpartit játszanak. Szeptember 14-én nyolc-nyolc villámpartiban mérik össze erejüket, sorsolnak a hetedik és a tizenegyedik játszma előtt. A rapid játszmákban 30-30 perc a gondolkodási idő és lépésenként 10-10 másodperc késleltetett bónusz, a győzelem 2 pontot ér. A villámpartiban 5-5 perc és 5-5 másodperc a bónusz, a győzelmet 1 ponttal jutalmazzák. A kezdő állások kisorsolása után a nagymesterek a versenytermet nem hagyhatják el, felkészüléshez számítógépet nem használhatnak, csak szekundánsaikkal beszélhetnek.
Verőci Zsuzsa
