A sakkozás tizenkettedik világbajnoka, Anatolij Karpov hétfőn ünnepelte 60. születésnapját. Ősi riválisával, Garri Kaszparovval öt világbajnoki döntőt vívott, a szovjet válogatottal hatszor nyert olimpiai bajnoki címet, egyszer csapatvilágbajnok lett, míg négyszer az Európa-bajnok együttesnek is tagja volt. Kilencszer nyerte el az év legjobb sakkozójának megítélt Oscar-díjat. A statisztika szerint 166 versenyt nyert meg pályafutása során.

Anatolij Karpov 1951. május 23-án született az oroszországi Zlatousztban, az Urál hegység egy távoli városában. Négyévesen tanulta meg a sakkjáték szabályait, kilencéves korára már első osztályú játékos volt, tizenkét évesen pedig -  Mihail Botvinnik tanítványaként - már nagy tehetségként tartották számon. 15 éves korában szovjet sakkmesteri címet szerzett, 1969-ben Stockholmban ifjúsági világbajnok lett, 19 éves korában padig már nemzetközi nagymesteri címet kapott. 1975-ben játék nélkül lett világbajnok, miután az amerikai Robert Fischer visszautasította a FIDE javaslatát a világbajnoki döntő lebonyolításának menetrendjére, és ez rányomta a bélyegét egész pályafutására. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, illetve világbajnoki címének elvesztése után ismételten megküzdött érte. 1973 és 1977 között nem volt igazi riválisa az év sakkozójának járó Oscar-díj odaítélésekor, 1979-1981 között is dominált, és még 1994-ben is az év legjobbjává választották.

Karpov 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Lev Polugajevszkijt (5,5-2,5), Borisz Szpasszkijt (7-4), majd Viktor Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét Korcsnojjal szemben kétszer védte meg, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re győzött. Három évvel később Meranóban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már honfitársa, a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel hét év alatt öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös párosmérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a harmadik, a hatodik, a hetedik, a kilencedik és a 23. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, és 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.

Óriási volt az értetlenség, hosszas tárgyalássorozat után a küzdő felek szeptemberben ültek újra sakkasztalhoz, ezúttal már a régi, 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a tizenegyedik partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a tizenhatodik és a tizenkilencedik partiban aratott győzelmeivel az előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A 24. összecsapáskor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, a 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás tizenharmadik világbajnokaként ünnepelhették. Egy évvel később, a londoni-leningrádi helyszínnel megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el.

Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti párosmérkőzést. Kaszparov azonban - immár sokadszor - konfliktusba került Nemzetközi Sakkszövetséggel, így az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett - immár FIDE - világbajnoki címét visszaszerezze. Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen elvesztette a világbajnok-jelölti döntőt. Karpovnak nem jelentett leküzdhetetlen akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntésére az ismét világbajnok orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg. 1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamszky döntőjét a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg.

Iljumzsinov elnök megreformálta a FIDE-világbajnokság lebonyolítását, a kieséses rendszerű 1997-es groningeni tornától távol maradt többek között Garri Kaszparov és Vlagyimir Kramnyik, holott ők csak az elődöntőtől kapcsolódtak volna be a küzdelembe. Karpov pedig privilégiumot kapott, legfőbb riválisainak távollétében csak döntőt kellett játszania. Az indiai Viswanathan Anand magabiztosan vette az akadályokat, a világbajnoki címért a pihent Karpovval 1998 januárjában vívott lausanne-i mérkőzésének alapszakasza 3-3-ra végződött, a rapid rájátszásban alulmaradt. Karpov a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel. Az exvilágbajnok nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban kudarccal végződött, már az első fordulóban, a rapid rájátszásban kikapott a kínai Csang Peng-hsziangtól 3-1-re.

Pályafutása során Karpov több mint háromezer játszmát váltott különböző - egyéni, csapat, nemzetközi és hazai rendezésű - versenyeken. A szovjet válogatottal hatszor nyert olimpiai bajnoki címet, egyszer csapatvilágbajnok lett, míg négyszer az Európa-bajnok együttesnek is a tagja volt. Kilencszer nyerte el az év legjobb sakkozójának megítélt Oscar-díjat.

A sakk népszerűsítéséért tett erőfeszítései szintén kimagaslóak. Oroszország határain belül és kívül több mint ötven sakk-klubot alapított. A világon több mint húsz sakkiskola viseli a nevét. Több cikket és könyvet írt, válogatott játszmái és könyvei a világ több országában is kiadásra kerültek.

Anatolij Karpov négy évvel később harcba szállt a FIDE elnöki posztért. Karpov és csapata a sakkozás vélt krízise miatt kezdte kampányát. Szövetségek vezetőivel, munkatársaival, sakkozókkal, szervezőkkel, szponzorokkal folytattak tárgyalásokat, és azt hirdették, a sakk csak akkor virágozhat fel, ha a FIDE teljes vezérkarát és apparátusát lecserélik.

Az orosz exvilágbajnok tisztában volt azzal, hogy egy nagy sakkozó nem válik azonnal jó vezetővé is, profi menedzserekre van szükség ahhoz, hogy a sportág is igazán profi legyen. Élvezte az ősi rivális, Garri Kaszparov és a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen támogatását is. A vezető játékosokkal állandó párbeszédet ígért, a világbajnoki cím tekintélyének helyreállítása mellett átlátható, hosszú időszakra érvényes világbajnoki rendszert garantált volna.

A sakkolimpia idején Hanti-Manszijszkban megtartott elnökválasztó közgyűlés nem nélkülözte a viharos pengeváltásokat, ebben az exvilágbajnok Garri Kaszparov játszotta a főszerepet. Egyenkénti szavazás döntött, hogy a jelenlevő küldötteknek van-e szavazati joguk. Az elnyúló procedúra után kezdődött meg a voksolás, ami az előzetes várakozásokat igazolta, Kirszan Iljumzsinovot 95-55 arányban választották meg újabb négyéves ciklusra a sakkdiplomácia első számú irányítójának.

Anatolij Karpov pályafutása egyik leghíresebb játszmáját az 1994-es linaresi szuperversenyen a bolgár Veszelin Topaloval vívta, háromszor is bástyát áldozott. Karpov a FIDE világbajnokaként a tizennégy résztvevős tornán tizenegy pontot szerzett, két és fél ponttal előzte meg a PCA világelsőjét, Garri Kaszparovot.

Anatolij Karpov (2745) - Veszelin Topalov (2660)
Angol megnyitás [A33]

1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.Hf3 cxd4 4.Hxd4 e6 5.g3 Hc6 6.Fg2 Fc5 7.Hb3 Fe7 8.Hc3 0-0 9.0-0 d6 10.Ff4

A másik szokásos lépés 10.Fg5, amelynek célja a d6-ra korai nyomást gyakorolni. A d6 és e6 gyalogok elleni harcban világos gyakran cseréli sötéten mozgó futóját az f6 huszárért.

10...Hh511.e3!

A szokásos megközelítés világosnak kis előnyt ad: 11.Fe3 He5 12.c5 d5 13.Fd4 Hc6 14.e4. 11.Vd2 Hxf4 12.gxf4 is praktikus kipróbálásra vár (12.Vf4 is kis előny). Az én elképzelésem azonban a legvonzóbb. Világos kinyitja az e vonalat a még nagyobb nyomásért. A c4 és f4 gyalogok szintén őrzi a d6 és e6 gyalogot

11...Hxf4 12.exf4 Fd7 13.Vd2 Vb8

Nehéz lenne jobb mezőt találni a vezér számára.

14.Bfe1!

A futó ütésben lesz f4-f5 áttörés után ezért sötétnek ezt meg kell előznie, ezt azt jelenti, hogy meg kell gyengítenie a királyszárnyi gyalogszerkezetet. Egyelőre ez ártalmatlannak tűnik, hiszen valamennyi világos tiszt a másik szárnyon van.

14... g6 15.h4! a6

Jóllehet a világos huszárok messze vannak a királytól, 15...h5 a körülmények között túlzottan is merésznek tűnik. Világos áttörhet a király irányába 16.Bad1 Bd8 17.f5! gxf5 18.Vh6-tal, komoly szándékkal.

16.h5! b5 17.hxg6 hxg6 18.Hc5! dxc5

A futó ellépésére, 18...Fe8-ra világosnak két kitűnő lehetősége is lenne: 19.Hxa6 Bxa6 20.cxb5 Bb6 21. bxc6 és (nekem jobban tetsző) 19.Hxe6!? fxe6 20.Bxe6 Bf6 21.Bae1 Bxe6 22.Bxe6 Ff7 23.Ve3 Vc8 24.Fxc6.

19.Vxd7 Bc8

20.Bxe6!!

Világos elgondolásának poénja. Tornádóként a világos bástya darabokra tépi szét a sötét állást.

20... Ba7 21.Bxg6+! fxg6 

Sötét nem tudja visszautasítani az áldozatot, hiszen fonalasan veszít pl.: 21...Kf8 22.Vh3 fxg6 23.Vh8+ Kf7 24.Fd5 matt, vagy 21...Kh722.Vh3+ Kg6 23.Fe4+ Kg7 24.Vh7.

22.Ve6+ Kg7 23.Fxc6 Bd8 24.cxb5 Ff6 25.He4 Fd4 26.bxa6

Világosnak két másik út is rendelkezésére állt döntő előny megszerzésére: 26.Vg4 axb5 27.f5 Bd6 28.Hxd6 Vxd6 29.Fb5 Bf7 vagy 26.f5 gxf5 27.Vxf5 teljesen szétrombolva a sötét király védelmét. Érdekes lehet egy másik változat is: 26.Kg2 axb5 27.Bh1 Bh8 28.Bxh8 Vxh8 29.Fe8!.

26...Vb6 27.Bd1 Vxa6

28.Bxd4!!

Egy játszmában a harmadik bástyaáldozat. Igazán ritka eset, különösen ilyen magas szintű versenyen.

28... Bxd4 29.Vf6+ Kg8 30.Vxg6+ Kf8 31.Ve8+ Kg7 32.Ve5

Könnyebb nyerés volt 32.Hxc5 Bd1+ 33.Kh2 Vf1 34.Ve5+ Kh6 35.Vg5+ Kh7 36.Fe4+ Kh8 37.Vh5+ Kg7 38.Ve5+, de nem volt elegendő idő megtalálni a korrekt sakkok sorozatát.

32...Kg8 33.Hf6+ Kf7 34.Fe8+ Kf8 35.Vxc5+ Vd6 36.Vxa7 Vxf6

Érdekes védekezés volt a pattmotívumra  épített 36... Bd1+ 37.Kg2 Bg1+, de 38.Kh3 (38.Kxg1?? Vd1+ 39.Kg2 Vh1+! 40.Kxh1 patt) 38... Bh1+ 39.Kg4 Bh4+ 40.Kg5 és világos nyer.

37.Fh5 Bd2 38.b3 Bb2 39.Kg2 és sötét feladta

Verőci Zsuzsa