A svájci üdülőparadicsomban, Bielben az 51. sakkfesztivált rendezik meg. A hagyományoknak megfelelően svájci rendszerű versenyek, rapidtornák is színesítik a programot, amelynek fénypontja a hat résztvevős, kétfordulós szuperverseny. A július 22. és augusztus 1. között megrendezendő  viadalon a háromszoros világbajnok Magnus Carlsen vezeti a rajtlistát, utoljára 2012-ben játszott Bielben, 2007-ben és 2011-ben ünnepelték győztesként. A fesztivál honlapja: http:// bielchessfestival.ch/

Magnus Carlsen idén már az ötödik szuperversenyét játssza. Wijk aan Zee-ben a Tata Steel Chess tornán és Samkirban, a Gasimov emlékversenyen győztesként köszönthették. Baden-Badenben a GRENKE Chess Classic és a stavangeri Altibox Norway Chess viadalokon kihívója, az amerikai Fabiano Caruana mögött be kellett érnie a második helyezéssel. Carlsen hat év után játszik ismét Bielben, először világbajnokként. 2012-ben a hat résztvevős, kétfordulós tornát a klasszikus pontozás szerint megnyerte volna, de a viadalon a győzelemért 3, a döntetlenért 1 pont járt, Wang Hao három(!) veresége ellenére egy ponttal megelőzte a 22 esztendős világranglista-vezetőt, aki mindkét partiban megadásra kényszerítette a kínai sakkozót.

Carlsen első fellépésén 2005-ben, 14 évesen a hat résztvevő küzdelmében utolsóként zárta szereplését, egy év múlva már az azerbajdzsáni Tejmur Radzsabovval holtversenyes másodikként. 2007-ben először állhatott a dobogó legtetejére, a holtversenyt eldöntő rájátszást megnyerte az amerikai Alekszander Oniscsukkal szemben. 2008-ban a harmadik helyen végzett, három esztendővel később az orosz Alekszandr Morozeviccsel vívott versengéséből győztesként került ki, mindkét pontozás szerint első lett.

A világranglistán harmadik azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov először vesz részt a bieli tornán, az ötszörös győztes Maxime Vachier-Lagrave nyolcadszor. A francia nagymester 2009-ben diadalmaskodott először, két harmadik hellyel folytatta, majd mesterhármast ért el 2013-2015 között. Két éve az orosz Peter Szvidlerrel vívott párharcban kettős győzelmet aratott, a négy klasszikus partit 3-1-re nyerte meg, a rapid összecsapást 2,5-1,5-re.

A torna doyenje, a 42 éves ötszörös olimpiai és nyolcszoros orosz bajnok Peter Szvidler 2000-ben lett első, egy esztendő múlva óriási meglepetésre csak második, a 70 éves Viktor Korcsnoj előzte meg. A cseh David Navara harmadszor a bieli ringben, 2015-ben harmadik, tavaly nyolcadik volt. A kínai exvilágbajnoknő Hou Ji-fan szenzációs sikert ért el, félpontos előnnyel győzött, Lékó Péter holtversenyben negyedikként végzett. A 22 éves svájci Nico Georgiadis nagy próbatétel előtt áll.

Az Accentus nagymesterverseny résztvevői:

Magnus Carlsen (norvég, 2842)

Sahriyar Mamedgyarov (azerbajdzsáni, 2801)

Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2779)

Peter Szvidler (orosz, 2753)

David Navara (cseh, 2741)

Nico Georgiadis (svájci, 2526)

A fesztivál július 21-én a hagyományos rapid Fischer Random  Chess versennyel kezdődik meg, a nagymesterversenyen az első fordulót július 22-én 14 órától játsszák, az utolsó kört augusztus 1-én. A hatodik játéknap után, július 28-án lesz pihenőnap. Az időkontroll a megszokott, 100-100 perc az első 40 lépésre, majd 50-50 perc a következő húszra, végül 15-15 perc a játszma befejezéséig, az első lépéstől kezdve még 30-30 másodperc bónusszal. Klasszikus a pontozás, a győzelem csak egy pontot ér.

Magnus Carlsen a Londonban november 11-én kezdődő világbajnoki döntőre való minél sikeresebb felkészülésére, zsúfolt programjára hivatkozva nem fogadta el a meghívást a Grand Chess Tour 2018 öt versenyből álló sorozatára. A norvég világelső végül meggondolta magát és St. Louis-ban, a 6. Sinquefield Kupán, a sorozat negyedik tornáján szabadkártyával játszik. Tavaly Maxime Vachier-Lagrave remek játékkal lett első, fél ponttal előzte meg Magnus Carlsent és Viswanathan Anandot. A londoni döntő előtt ismét összecsap Fabiano Caruanával. Az augusztus 18-án kezdődő viadal mezőnye parádés, a világranglista első tizenhárom helyezettjéből tízen a rajtnál: Megnus Carlsen, Fabiano Caruana, Sahriyar Mamedgyarov, Wesley So, Maxime Vachier-Lagrave, Szergej Karjakin, Hikaru Nakamura, Viswanathan Anand, Levon Aronjan és Alekszandr Griscsuk játszik az esztendő csúcsversenyén.

Bieli sakktörténelem

Biel 1976 óta a képzeletbeli sakktérkép egyik legjelentősebb városa. Zónaközi döntő megrendezésével indult útjára a szép sorozat. A viadalt a dán Bent Larsen nyerte meg, Portisch Lajos holtversenyben második lett a szovjet Tigran Petroszjan és Mihail Tal társaságában, majd a rájátszáson kiharcolta a világbajnok-jelötséget. (Petroszjan volt a másik továbbjutó.) Egy évvel később a nagymesterversenyen az angol Anthony Miles ért elsőként célba, majd Viktor Korcsnoj aratott szenzációs győzelmet, 13 partiból 12 pontot gyűjtve. A későbbi meghívásos tornák is inkább a svájci sakkozók számára jelentettek jó versenyzési lehetőséget. 1983-ban Adorján András játszott, harmadikként végzett.

1985-ben másodszor rendeztek zónaközi döntőt, egyetlen magyar résztvevőként Sax Gyula tízedikként nem jutott tovább. 1993-ban harmadszor volt Biel a zónaközi döntő házigazdája, amelyet 13 fordulós svájci rendszerben bonyolítottak le. Portisch Lajos végig esélyes volt a továbbjutásra. Az utolsó fordulóban a párosítás szeszélye folytán Polgár Judittal került szembe, és a harcos döntetlen végül megakadályozta, hogy ismét világbajnokjelölt legyen.

1996-ban Almási Zoltán is bemutatkozott Bielben, a 12 fős mezőnyben holtversenyben negyedikként zárta szereplését. 1999-ben először rendezték meg a viadalt két fordulóval, 6 résztvevővel, és egyre rangosabbak lettek a mezőnyök. 2001-ben a torna doyenje, a svájci Viktor Korcsnoj  szenzációs teljesítménnyel végzett az élen, az orosz Peter Szvidlert előzte meg fél ponttal. 2003-ban az orosz Alekszandr Morozevics remekelt, a 10 játszmából 8 pontot szerzett. Egy évvel később sikerét megismételte, majd az orosz nagymester harmadik bieli tornagyőzelmét ünnepelte, meglepetésre azonban kettős vereséget szenvedett a norvég csodagyerektől, Magnus Carlsentől.

2007-ben tíz résztvevő vetélkedett a 18-as kategóriájú tornán, ahol Polgár Judit is szerepelt. A meglepetésekkel tarkított viadal a 16 éves Magnus Carlsen elsőségével fejeződött be. A tornagyőzelmet eldöntő rájátszásban az amerikai Alekszander Oniscsuk ellen a két rapid, majd a két villámparti is remi lett, a „hirtelen halál” játszmát Carlsen sötéttel bravúros játékkal megnyerte. Nagymesternőnk félpontos hátránnyal holtversenyben harmadik lett a svájci Yannick Pelletier, az orosz  Alekszandr Griscsuk és Tejmur Radzsabov társaságában.

2008-ban az orosz Jevgenyij Alekszejev nyerte a bieli sakkfesztivál szuperversenyét. Kilenc éve a francia sakkozás nagy reménysége, a 19 esztendős Maxime Vachier-Lagrave veretlenül ért célba. 2010-ben ifjú titánok versenyére került sor, a hármas holtversenyt rájátszás döntötte el, az olasz Fabiano Caruana nyerte a párharcokat a vietnami Nguyen és Vachier-Lagrave előtt.

2011-ben Magnus Carlsent másodszor ünnepelték  tornagyőztesként. Carlsen mindkét pontszámítás szerint az élen végzett, a tornán a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

Hat esztendeje meglepetéssel fejeződött be a 45. sakkfesztivál szuperversenye, Wang Hao nyerte meg a viadalt. A kínai sakkozó három veresége ellenére hat győzelmével és egy remivel egy ponttal megelőzte a négy nyerés mellett hatot remiző Magnus Carlsent. A klasszikus pontozás szerint Carlsen végzett az élen. 

2013-ban Maxime Vachier-Lagrave másodszor vehette át a győztesnek járó trófeát. A négyes holtversenyt eldöntő rájátszásban diadalmaskodott. Pályafutása első szuperversenyén Rapport Richárd utolsó lett. Többször is kecsegetető esélyt hagyott kihasználatlanul. Kockáztatott, bonyolult állásokra törekedett, négy vereséget szenvedett a hat döntetlen mellett.

Négy éve MVL harmadszor végzett az élen. A hat résztvevős, kétfordulós viadalon a 23 esztendős nagymester a kilencedik játéknapon kikapott a holland Anish Giritől, de félpontos előnyének birtokában küzdhetett meg a befejező fordulóban a lengyel Radoslaw Wojtaszekkel,  gond nélkül érte el a célul kitűzött döntetlent. A kínai világbajnoknő, Hou Ji-fan ötvenszázalékos eredménnyel zárt.

2015-ben Maxime Vachier-Lgrave megvédte elsőségét, negyedszer is győzött. A lengyel Radoslaw Wojtaszek elmulasztotta a holtversenyes elsőség, a rájátszás lehetőségét, nyerőesélyt szalasztott el a cseh David Navarával vívott csatájában. Az angol Michael Adams nyeréssel kezdte, győzelemmel zárta a versenyt. A tornán a 30 partiból 17 fejeződött be döntéssel, szomorú, hogy a „kedvező” statisztikát Rapport Richárd hat vesztése jelentősen javította, ötös vesztőszériája sokkoló volt, példátlan a szuperversenyek történetében.

Két esztendeje a sakkfesztivál keretében megrendezett párosmérkőzés Maxime Vachier-Lagrave kettős sikerével fejeződött be, az orosz Peter Szvidlert a rapidmeccsen, majd a klasszikus partikban is legyőzte. MVL a játszmák kritikus pillanataiban is megőrizte higgadtságát, időzavarban jobban számolt 15 évvel idősebb ellenfelénél, aki pályafutása során oly sok kitűnő eredményt ért el. Az ötszörös olimpiai aranyérmes, hétszeres orosz bajnok, sokszoros világbajnokjelölt, Világkupa-győztes elleni győzelem szép siker. A klasszikus csatákban a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

A klasszikus gondolkodásidejű párosmérkőzés végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2759) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2798) 2 - 6 (döntetlen, 0 – 1, 0 – 1, döntetlen)

A rapidmeccs végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2733) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2791) 1,5 – 2,5 (0 – 1, 1 – 0, 0 – 1, döntetlen)

A párharc végeredménye:

Peter Szvidler – Maxime Vachier-Lagrave 3,5 – 8,5

Tavaly a kínai exvilágbajnoknő Hou Ji-fan nagyszerű elsőségével fejeződött be a nagymesterverseny. Hou Ji-fan az utolsó fordulóban megfosztotta veretlenségétől a svájci Nico Georgiadist, a nyeréssel félpontos előnnyel megnyerte a viadalt. Az indiai Pentala Harikrishna fatális hibát vétett a francia Etienne Bacrot ellen, „átengedte” az ezüstérmet legyőzőjének. Lékó Péter az orosz Alekszandr Morozevicset győzte le, négyes holtversenyben osztotta a negyedik helyet. A tornán lejátszott 45 partiból 25 végződött döntéssel, az örmény Rafael Vaganjan és a svájci Noel Studer 13 játszmát vesztett.

A verseny végeredménye:

A nagymesterversenyek eddigi győztesei:

1977 Anthony Miles (angol)
1979 Viktor Korcsnoj (svájci)
1980 Yehuda Grünfeld (izraeli)
1981 Eric Lobron (német) és Vlastimil Hort (cseh)
1982 John Nunn (angol) és Florin Gheorghiu (román)
1983 Anthony Miles és  John Nunn (mindkettő angol)
1984 Vlastimil Hort (cseh) és Robert Hübner (német)
1986 Lev Polugajevszkij (szovjet) és Eric Lobron (német)
1987 Borisz Gulko (amerikai)
1988 Ivan Szokolov (jugoszláv) és Borisz Gulko (amerikai)
1989 Vaszilij Ivancsuk (szovjet)
1990 Anatolij Karpov (szovjet)
1991 Alekszej Shirov (lett)
1992 Anatolij Karpov (orosz)
1994 Viktor Gavrikov (svájci)
1995 Alekszej Drejev (orosz)
1996 Anatoly Karpov (orosz)
1997 Viswanathan Anand (indiai)
1998 Mladen Palac (horvát)
1999 Jeroen Piket (holland)
2000 Peter Szvidler (orosz)
2001 Viktor Korcsnoj (svájci)
2002 Ilija Szmirin (izraeli)
2003 Alekszander Morozevics (orosz)
2004 Alekszander Morozevics (orosz)
2005 Borisz Gelfand (izraeli és Andrej Volokityin (ukrán)
2006 Alekszander Morozevics (orosz)

2007 Magnus Carlsen (norvég)

2008 Jevgenyij Alekszejev (orosz)

2009 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2010 Fabiano Caruana (olasz)

2011 Magnus Carlsen (norvég)

2012 Wang Hao (kínai)

2013 Maxima Vachier-Lagrave (francia)

2014 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2015 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2016 Maxime Vachier-Lagrave (francia) páros mérkőzésen győzte le Peter Szvidlert.

2017 Hou Ji-fan (kínai)

A zónaközi döntők győztesei:

1976 Bent Larsen (dán)

1985 Rafael Vaganjan (szovjet)

1993 Borisz Gelfand (fehérorosz)

Verőci Zsuzsa