A svájci üdülőparadicsomban, Bielben immár a 45. sakkfesztivált rendezik meg. A hagyományoknak megfelelően svájci rendszerű versenyek, rapidtornák is színesítik a programot, a legnagyobb érdeklődéssel a szuperversenyt várjuk. A július 23. és augusztus 2. között megrendezendő  6 résztvevős, kétfordulós viadal 2756-os Élő-átlaggal 21-es kategóriájú. Címvédőként a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen játszik, az amerikai Hikaru Nakamura, az orosz Alekszandr Morozevics, a kínai Wang Hao, a francia Etienne Bacrot és a holland Anish Giri lesznek a riválisai. Ma 14 órától kieséses rendszerű, 8 résztvevős villámversenyre kerül sor. Az orosz exvilágbajnoknő, a svájci férfi bajnokság bronzérmese, Alekszandra Kosztenjuk és az ezüstérmes Yannick Pelletier kapott még meghívást. A fesztivál honlapja a http://www.bielchessfestival.ch.

A svájci sakkozás történetének legerősebb viadala a 45. Bieli Sakkfesztivál szuperversenye. A világranglistát fölényesen vezető norvég Magnus Carlsen hatodszor játszik, 2007-es és 2011-es tornagyőzelem mellett 2006-ban második, két év múlva harmadik volt, míg 2005-ös bemutatkozása alkalmából hatodik. Carlsen részvétele két hete vált biztossá, eredeti versenyprogramjában nem szerepelt az idei bieli torna. A kubai Leinier Dominguez Perez visszalépésével vált lehetségessé játéka.

A szervezők és a sakkrajongók sem örültek Magnus Carlsen döntésének, hogy nem fogadta el a meghívást a hat tornából  álló Grand Prix-versenysorozatra. A 21 esztendős nagymester kialakult programjával magyarázta távolmaradását. Carlsen ősszel a Grand Slam-döntőn játszik, majd a hagyományos londoni szuperversenyen. Januárban látjuk őt Wijk aan Zee-ben a Tata Steel szuperversenyen, a hagyományos tornát 75. alkalommal rendezik meg. A hosszú évek alatt a verseny presztízse egyre nagyobb lett, csak a névadó szponzor neve változott. Márciusban a világbajnok-jelölti tornán próbálja meg kiharcolni a jogot, hogy kihívhassa a regnáló világbajnokot, Viswanathan Anandot.

Az orosz Alekszandr Morozevics három első, 2009-es és tavalyi második helyével a viadal egyik titkos esélyese. Morozevics hihetetlen bravúrokra képes, de hullámvölgyek is jellemezték eddigi pályafutását. Ennek jó példája, hogy a júniusi moszkvai Tal-emlékversenyen öt forduló után egypontos előnnyel vezetett, majd három partit vesztett sorozatban. Másodszor játszik a háromszoros amerikai bajnok Hikaru Nakamura, 2005-ben negyedikként végzett. A francia Etienne Bacrot negyedszer kapott meghívást, 2003-ban harmadik volt, egy év múlva ötödik, 2008-ban negyedik. A holland Anish Giri 2010-ben a 10 résztvevős tornán nyolcadik. A 18 esztendős nagymester főpróbaként másodszor is megnyerte hazája bajnokságát. A kínai Wang Hao újonc.

A nagymesterek vetélkedése ma 14 órától kieséses rendszerű, 8 résztvevős villámversennyel kezdődik. Az orosz exvilágbajnoknő Alekszandra Kosztenjuk és a svájci Yannick Pelletier játszik még meghívottként. A két-kétjátszmás meccseken partinként 5-5 perc a gondolkodási idő és 2-2 másodperc lépésenként. 1-1 esetén a „hirtelen halál” játszma dönt, világosnak 5, sötétnek 4 perce van, de utóbbinak remifórja.

A szuperversenyen július 23-án játsszák az első, augusztus  2-án az utolsó fordulót. Július 29-én szabadnap lesz. A játszmákat 14 órakor kezdik, a torna hivatalos honlapja: http://www.bielchessfestival.ch.

A verseny résztvevői az Élő-pontszámok sorrendjében:

Magnus Carlsen (norvég, 2837)

Hikaru Nakamura (amerikai, 2778)

Alekszandr Morozevics (orosz, 2770)

Wang Hao (kínai, 2739)

Etienne Bacrot (francia, 2713)

Anish Giri (holland, 2696)

Biel 1976 óta a képzeletbeli sakktérkép egyik legjelentősebb városa. Zónaközi döntő megrendezésével indult útjára a szép sorozat. A viadalt a dán Bent Larsen nyerte meg, Portisch Lajos holtversenyben második lett a szovjet Tigran Petroszjan és Mihail Tal társaságában, majd a rájátszáson kiharcolta a világbajnok-jelötséget. (Petroszjan volt a másik továbbjutó.) Egy évvel később a nagymesterversenyen az angol Anthony Miles ért elsőként célba, majd két év múlva Viktor Korcsnoj aratott szenzációs győzelmet, 13 partiból 12 pontot gyűjtve. A későbbi meghívásos tornák is inkább a svájci sakkozók számára jelentettek jó versenyzési lehetőséget. 1983-ban Adorján András játszott, harmadikként végzett.

1985-ben másodszor rendeztek zónaközi döntőt, egyetlen magyar résztvevőként Sax Gyula tízedikként nem jutott tovább. 1993-ban harmadszor volt Biel a házigazdája a zónaközi döntőnek, amelyet 13 fordulós svájci rendszerben rendeztek meg. Portisch Lajos végig esélyes volt a továbbjutásra. Az utolsó fordulóban a párosítás szeszélye folytán Polgár Judittal került szembe, és a harcos döntetlen végül megakadályozta, hogy ismét világbajnok-jelölt legyen. 

1996-ban Almási Zoltán is bemutatkozott Bielben, a 12 fős mezőnyben holtversenyben negyedikként zárta szereplését. 1999-ben először bonyolították le a viadalt két fordulóval, 6 résztvevővel, és egyre rangosabbak lettek a mezőnyök. 2001-ben Viktor Korcsnoj  szenzációs teljesítménnyel végzett az élen, Peter Szvidlert előzte meg fél ponttal. 2003-ban az orosz Alekszander Morozevics remekelt, a 10 játszmából 8 pontot szerzett. Egy évvel később sikerét megismételte, majd az orosz nagymester harmadik bieli tornagyőzelmét ünnepelte, meglepetésre azonban kettős vereséget szenvedett a norvég csodagyerektől, Magnus Carlsentől.

2007-ben 10 résztvevő vetélkedett a 18-as kategóriájú tornán, ahol Polgár Judit is szerepelt. A meglepetésekkel tarkított viadal a 16 éves Magnus Carlsen elsőségével fejeződött be. A norvég nagymester az utolsó fordulóban világossal legyőzte az éllovas Tejmur Radzsabovot, holtversenyben végzett az élen az amerikai Alekszander Oniscsukkal. A tornagyőzelmet eldöntő rájátszásban a két rapid, majd a két villámparti is remi lett, a „hirtelen halál” játszmát Carlsen sötéttel bravúros játékkal megnyerte. Nagymesternőnk félpontos hátránnyal holtversenyben harmadik lett a svájci Yannick Pelletier, az orosz  Alekszander Griscsuk és azeri Tejmur Radzsabov társaságában.

2008-ban az orosz Jevgenyij Alekszejev nyerte a bieli sakkfesztivál szuperversenyét. A viadal utolsó fordulójában az egypontos előnnyel vezető kubai Perez Leinier Dominguezt legyőzte a francia Etienne Bacrot. A váratlan esélyt kihasználta Alekszejev, győzött a svájci Yannick Pelletier ellen, ezzel befogta Dominguezt. A címvédő norvég Magnus Carlsen világossal csak remizett az amerikai Alekszander Oniscsukkal, így fél ponttal kevesebbet gyűjtött. Az első helyen előállt holtversenyt rájátszás döntötte el. Az első két rapidparti döntetlennel végződött, a villámjátszmák közül a másodikat megnyerte Alekszejev, így ő lett a torna győztese.

Három éve a francia sakkozás nagy reménysége, a 19 esztendős Maxime Vachier-Lagrave elsőségével pályafutása legnagyobb sikerét érte el. Veretlenül ért célba. Döntőnek bizonyult a nyolcadik fordulóban az orosz Alekszandr Morozeviccsel vívott csatája, a korábbi háromszoros tornagyőztes sorozatos hibákkal vesztésre rontotta könnyen nyerhető állását. Morozevics sokáig magabiztosnak tűnt, a tőle megszokott érdekes játékot nyújtotta. Az olasz Fabiano Caruana elleni veresége megtörte lendületét, majd Jevgenyij Alekszejevtől is előnyösebb állásból kapott ki.

2010-ben ifjú titánok versenyére került sor. A címvédő Vachier-Lagrave mellett az orosz Jevgenyij Tomasevszkij és Dmitrij Andrejkin, az olasz Fabiano Caruana, a Fülöp-szigeteki So Wesley, a holland Anish Giri, a vietnami Nguyen Ngoc Truong Son, az angol David Howell, az indiai Paramirjan Negi és az izraeli Maxim Rodhstein csatázott. A hármas holtversenyt rájátszás döntötte el, Caruana nyerte a párharcokat Nguyen és Vachier-Lagrave előtt.

Tavaly Magnus Carlsent másodszor ünnepelték  tornagyőztesként. Carlsen mindkét pontszámítás szerint az élen végzett, 3 ponttal jutalmazták a nyerést. Carlsen öt győzelem mellett négyszer remizett, a francia Maxime Vachier-Lagrave legyőzte őt. Az orosz Alekszandr Morozevics egyetlen vereségét az olasz Fabiano Caruanától szenvedte el. Moro újabb sikerével visszatért a top nagymesterek közé. A francia Maxime Vachier-Lagrave és  a spanyol Alekszej Shirov az élen végzett  duótól alaposan lemaradt. A címvédőként sakkasztalhoz ült olasz Fabiano Caruana csalódást okozott, a hazai pályán játszó Yannick Pelletier csak fél-fél pont elrablásával bosszanthatta a nagyokat.

A nagymesterversenyek eddigi győztesei:

1977 Anthony Miles (angol)
1979 Viktor Kortcsnoj (svájci)
1980 Yehuda Grünfeld (izraeli)
1981 Eric Lobron (német) és Vlastimil Hort (cseh)
1982 John Nunn (angol) és Florin Gheorghiu (román)
1983 Anthony Miles és  John Nunn (mindkettő angol)
1984 Vlastimil Hort (cseh) és Robert Hübner (német)
1986 Lev Polugajevszkij (szovjet) és Eric Lobron (német)
1987 Borisz Gulko (amerikai)
1988 Ivan Szokolov (jugoszláv) és Borisz Gulko (amerikai)
1989 Vaszilij Ivancsuk (szovjet)
1990 Anatolij Karpov (szovjet)
1991 Alekszej Shirov (lett)
1992 Anatolij Karpov (orosz)
1994 Viktor Gavrikov (svájci)
1995 Alekszej Drejev (orosz)
1996 Anatoly Karpov (orosz)
1997 Viswanathan Anand (indiai)
1998 Mladen Palac (horvát)
1999 Jeroen Piket (holland)
2000 Peter Szvidler (orosz)
2001 Viktor Korcsnoj (svájci)
2002 Ilija Szmirin (izraeli)
2003 Alekszander Morozevics (orosz)
2004 Alekszander Morozevics (orosz)
2005 Borisz Gelfand (izraeli és Andrej Volokityin (ukrán)
2006 Alekszander Morozevics (orosz)

2007 Magnus Carlsen (norvég)

2008 Jevgenyij Alekszejev (orosz)

2009 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2010 Fabiano Caruana (olasz)

2011 Magnus Carlsen (norvég)

A zónaközi döntők győztesei:

1976 Bent Larsen (dán)

1985 Rafael Vaganjan (szovjet)

1993 Borisz Gelfand (fehérorosz)

 Verőci Zsuzsa