A svájci üdülőparadicsomban, Bielben az 52. sakkfesztivált rendezik meg. A hagyományoknak megfelelően svájci rendszerű versenyek, rapidtornák is színesítik a programot, amelynek fénypontja a nyolc résztvevős nagymesterverseny. Az új rendszerű lebonyolítású tornán Lékó Péter is játszik. Klasszikus, rapid és villámpartikban is összemérik erejüket, más-más pontszámot érnek a győzelmek és a döntetlenek. Vasárnap a 7 fordulós rapid versenyre kerül sor, a nyerés 2, a döntetlen egy pontot ér. Július 22. és 25. között négy fordulót játszanak a klasszikus tornán, 3 pont jár a győzelemért, 1 a döntetlenért. A pihenőnap után július 27-én a kétfordulós villámverseny következik, 1 pont a nyerés, fél a remi. Július 28. és 30. között a klasszikus torna befejező három fordulóját rendezik meg. Az összetett pontversenyben előálló esetleges holtversenyeket rájátszással döntik el, a Chess960 rapidpartikkal, szükség szerint a „hirtelen halál” játszma dönt.

A hagyományos fesztivál nagymesterversenyének érdekessége a lebonyolítás mellett a mezőny összetétele. A rendezők kényszerhelyzetben is voltak, hiszen a rigai GP-viadalon, a július 27-én Párizsban kezdődő Grand Chess Tour 2019 harmadik versenyén a legjobbak játszottak, játszanak. A címvédő, a tavalyi szuperversenyen Magnus Carlsen előtt győztes Sahriyar Mamedgyarov a korábban Bielben ötször is diadalmaskodó Maxime Vachier-Lagrave ellen Rigában döntőt játszik. A rajtlistát az amerikai olimpiai bajnok Samuel Shankland vezeti és az indiai Santosh Gujrathi Vidit tagja még a + 2700 Élő-pontos elitnek. 

Ritkán látjuk nagy tornán a perui Jorge Corit. A tavalyi sakkolimpián remekelt, a legjobb harmadik táblás volt és aranyérmet kapott az egész mezőnyt tekintve legjobb performance-pontszámáért is.

Negyedik a listán kétszeres olimpiai ezüstérmesünk, 2004-ben Vlagyimir Kramnyik ellen világbajnoki döntőt játszó Lékó Péter, aki a torna doyenje! A junior világbajnok iráni Parham Maghsoodloo nem oly régen még a 2700 pontos szintet ostromolta, alighanem újabb rohamot indít.

Fokozott érdeklődéssel várjuk a 14 éves üzbég Nodirbek Abduszattorov bemutatkozását, nagymesteri címének megszerzésekor a második legfiatalabb volt a rangsorban Szergej Karjakin mögött.

A 2013 óta svájci színekben játszó egykori német olimpikon Sebastian Bogner az aktuális svájci bajnok. A tavalyi torna utolsó fordulójában Nico Georgiadis döntetlent ígérő állást vesztett el Magnus Carlsen ellen.

A résztvevők az Élő-pontszámok sorrendjében:

Samuel Shankland (amerikai, 2713, 2593, 2660)

Santosh Gujrathi Vidit (indiai, 2703 2689 2694)

Jorge Cori   (perui, 2686 2608 2558)

Lékó Péter (magyar, 2674 2671 2743)

Parham Maghsoodloo (iráni, 2656 2510 2719)

Nodirbek Abduszattorov (üzbég, 2598 2400 2550)

Sebastian Bogner (német, 2584 2567)

Nico Georgiadis (svájci, 2514 2488 2464)

A nyolc résztvevő három különböző műfajban is összeméri erejét, a tornáknak eltérő a pontozása. Vasárnap a 7 fordulós rapid versenyre kerül sor, a nyerés 2, a döntetlen egy pontot ér, játszmánként 15-15 perc és lépésenként 5-5 másodperc a gondolkodási idő. Július 22. és 25. között négy fordulót játszanak a klasszikus tornán, 3 pont jár a győzelemért, egy a döntetlenért. Az első 40 lépésre 100-100 perc áll a nagymesterek rendelkezésére, majd 50-50 perc a következő 20 lépésre, végül 15-15 perc a játszma befejezéséig, az első lépéstől kezdve még 30-30 másodperc bónusz. A pihenőnap után július 27-én a kétfordulós villámverseny következik, 3-3 perc és 2-2 másodperc idővel, 1 pont a nyerés, fél a remi. Július 28. és 30. között a klasszikus torna befejező három fordulóját játsszák le. Az összetett pontversenyben előálló esetleges holtversenyeket rájátszással döntik el, Chess960 rapidpartikkal, szükség szerint a „hirtelen halál” játszma dönt.

Ma délután az ünnepélyes megnyitón megtartották a klasszikus verseny sorsolását, a rapid tornán ellenkező színelosztással mérkőznek meg. Lékó Péter az egyes sorszámot húzta, két sötét partival kezdi a rapid viadalt.

A klasszikus tornán az első forduló párosítása:

Lékó Péter – Sebastian Bogner

Nico Georgiadis – Samuel Shankland

Santosh Gujrathi Vidit – Jorge Cori

Nodirbek Abduszattorov – Parham Maghsoodloo

Bieli sakktörténelem

Biel 1976 óta a képzeletbeli sakktérkép egyik legjelentősebb városa. Zónaközi döntő megrendezésével indult útjára a szép sorozat. A viadalt a dán Bent Larsen nyerte meg, Portisch Lajos holtversenyben második lett a szovjet Tigran Petroszjan és Mihail Tal társaságában, majd a rájátszáson kiharcolta a világbajnok-jelötséget. (Petroszjan volt a másik továbbjutó.) Egy évvel később a nagymesterversenyen az angol Anthony Miles ért elsőként célba, majd Viktor Korcsnoj aratott szenzációs győzelmet, 13 partiból 12 pontot gyűjtve. A későbbi meghívásos tornák is inkább a svájci sakkozók számára jelentettek jó versenyzési lehetőséget. 1983-ban Adorján András játszott, harmadikként végzett.

1985-ben másodszor rendeztek zónaközi döntőt, egyetlen magyar résztvevőként Sax Gyula tízedikként nem jutott tovább. 1993-ban harmadszor volt Biel a zónaközi döntő házigazdája, amelyet 13 fordulós svájci rendszerben bonyolítottak le. Portisch Lajos végig esélyes volt a továbbjutásra. Az utolsó fordulóban a párosítás szeszélye folytán Polgár Judittal került szembe, és a harcos döntetlen végül megakadályozta, hogy ismét világbajnokjelölt legyen.

1996-ban Almási Zoltán is bemutatkozott Bielben, a 12 fős mezőnyben holtversenyben negyedikként zárta szereplését. 1999-ben először rendezték meg a viadalt két fordulóval, 6 résztvevővel, és egyre rangosabbak lettek a mezőnyök. 2001-ben a torna doyenje, a svájci Viktor Korcsnoj  szenzációs teljesítménnyel végzett az élen, az orosz Peter Szvidlert előzte meg fél ponttal. 2003-ban az orosz Alekszandr Morozevics remekelt, a 10 játszmából 8 pontot szerzett. Egy évvel később sikerét megismételte, majd az orosz nagymester harmadik bieli tornagyőzelmét ünnepelte, meglepetésre azonban kettős vereséget szenvedett a norvég csodagyerektől, Magnus Carlsentől.

2007-ben tíz résztvevő vetélkedett a 18-as kategóriájú tornán, ahol Polgár Judit is szerepelt. A meglepetésekkel tarkított viadal a 16 éves Magnus Carlsen elsőségével fejeződött be. A tornagyőzelmet eldöntő rájátszásban az amerikai Alekszander Oniscsuk ellen a két rapid, majd a két villámparti is remi lett, a „hirtelen halál” játszmát Carlsen sötéttel bravúros játékkal megnyerte. Nagymesternőnk félpontos hátránnyal holtversenyben harmadik lett a svájci Yannick Pelletier, az orosz  Alekszandr Griscsuk és Tejmur Radzsabov társaságában.

2008-ban az orosz Jevgenyij Alekszejev nyerte a bieli sakkfesztivál szuperversenyét. Kilenc éve a francia sakkozás nagy reménysége, a 19 esztendős Maxime Vachier-Lagrave veretlenül ért célba. 2010-ben ifjú titánok versenyére került sor, a hármas holtversenyt rájátszás döntötte el, az olasz Fabiano Caruana nyerte a párharcokat a vietnami Nguyen és Vachier-Lagrave előtt.

2011-ben Magnus Carlsent másodszor ünnepelték  tornagyőztesként. Carlsen mindkét pontszámítás szerint az élen végzett, a tornán a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

Hét esztendeje meglepetéssel fejeződött be a 45. sakkfesztivál szuperversenye, Wang Hao nyerte meg a viadalt. A kínai sakkozó három veresége ellenére hat győzelmével és egy remivel egy ponttal megelőzte a négy nyerés mellett hatot remiző Magnus Carlsent. A klasszikus pontozás szerint Carlsen végzett az élen. 

2013-ban Maxime Vachier-Lagrave másodszor vehette át a győztesnek járó trófeát. A négyes holtversenyt eldöntő rájátszásban diadalmaskodott. Pályafutása első szuperversenyén Rapport Richárd utolsó lett. Többször is kecsegetető esélyt hagyott kihasználatlanul. Kockáztatott, bonyolult állásokra törekedett, négy vereséget szenvedett a hat döntetlen mellett.

Öt éve MVL harmadszor végzett az élen. A hat résztvevős, kétfordulós viadalon a 23 esztendős nagymester a kilencedik játéknapon kikapott a holland Anish Giritől, de félpontos előnyének birtokában küzdhetett meg a befejező fordulóban a lengyel Radoslaw Wojtaszekkel,  gond nélkül érte el a célul kitűzött döntetlent. A kínai világbajnoknő, Hou Ji-fan ötvenszázalékos eredménnyel zárt.

2015-ben Maxime Vachier-Lgrave megvédte elsőségét, negyedszer is győzött. A lengyel Radoslaw Wojtaszek elmulasztotta a holtversenyes elsőség, a rájátszás lehetőségét, nyerőesélyt szalasztott el a cseh David Navarával vívott csatájában. Az angol Michael Adams nyeréssel kezdte, győzelemmel zárta a versenyt. A tornán a 30 partiból 17 fejeződött be döntéssel, szomorú, hogy a „kedvező” statisztikát Rapport Richárd hat vesztése jelentősen javította, ötös vesztőszériája sokkoló volt, példátlan a szuperversenyek történetében.

Három esztendeje a sakkfesztivál keretében megrendezett párosmérkőzés Maxime Vachier-Lagrave kettős sikerével fejeződött be, az orosz Peter Szvidlert a rapidmeccsen, majd a klasszikus partikban is legyőzte. MVL a játszmák kritikus pillanataiban is megőrizte higgadtságát, időzavarban jobban számolt 15 évvel idősebb ellenfelénél, aki pályafutása során oly sok kitűnő eredményt ért el. Az ötszörös olimpiai aranyérmes, hétszeres orosz bajnok, sokszoros világbajnokjelölt, Világkupa-győztes elleni győzelem szép siker. A klasszikus csatákban a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

A klasszikus gondolkodásidejű párosmérkőzés végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2759) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2798) 2 - 6 (döntetlen, 0 – 1, 0 – 1, döntetlen)

A rapidmeccs végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2733) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2791) 1,5 – 2,5 (0 – 1, 1 – 0, 0 – 1, döntetlen)

A párharc végeredménye:

Peter Szvidler – Maxime Vachier-Lagrave 3,5 – 8,5

2017-ben a kínai exvilágbajnoknő Hou Ji-fan nagyszerű elsőségével fejeződött be a nagymesterverseny. Hou Ji-fan az utolsó fordulóban megfosztotta veretlenségétől a svájci Nico Georgiadist, a nyeréssel félpontos előnnyel megnyerte a viadalt. Az indiai Pentala Harikrishna fatális hibát vétett a francia Etienne Bacrot ellen, „átengedte” az ezüstérmet legyőzőjének. Lékó Péter az orosz Alekszandr Morozevicset győzte le, négyes holtversenyben osztotta a negyedik helyet. A tornán lejátszott 45 partiból 25 végződött döntéssel, az örmény Rafael Vaganjan és a svájci Noel Studer 13 játszmát vesztett.

Az 51. Bieli sakkfesztivál Accentus nagymesterversenyének kilencedik fordulójában az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov legyőzte a norvég világbajnok Magnus Carlsent és a viadal utolsó játéknapja előtt kétpontos előnnyel vezetett, a torna győztese lett.

A hat résztvevős, kétfordulós szuperverseny rangadóját az azeriek legjobbja egypontos előnnyel várhatta. A viadal első félidejét még holtversenyben elsőként zárták, de a norvég világelső folytatta remisorozatát, míg Mamedgyarov egy döntetlen mellett két nyeréssel tett szert a megnyugtató előnyre.

A Bielben „újoncként” játszó Sahriyar Mamedgyarov nagyszerű sikert ért el másfél pontos előnnyel kivívott elsőségével. Jól variálta a nyitásokat, a partikból a maximumot hozta ki, ellenfelei hibáit remekül használta ki. A 2921-es performance-pontszám, a + 16 Élő-pont hű tükre kitűnő teljesítményének. Megőrizte veretlenségét, utolsó partijában az orosz Peter Szvidlerrel remizett. A 33 esztendős nagymester addigi pályafutása egyik legnagyobb sikerét ünnepelhette kimagasló teljesítményét.

A kettős győzelemmel rajtoló Magnus Carlsen hét fordulón keresztül nyeretlen maradt, és az utolsó játéknapon a svájci Nico Georgiadis elleni győzelmére nem lehet büszke. A sereghajtó jobb állást ért el a norvég világbajnokkal szemben, a remit ígérő végjátékban fatális hibát követett el.

A nagymesterversenyek eddigi győztesei:

1977 Anthony Miles (angol)
1979 Viktor Korcsnoj (svájci)
1980 Yehuda Grünfeld (izraeli)
1981 Eric Lobron (német) és Vlastimil Hort (cseh)
1982 John Nunn (angol) és Florin Gheorghiu (román)
1983 Anthony Miles és  John Nunn (mindkettő angol)
1984 Vlastimil Hort (cseh) és Robert Hübner (német)
1986 Lev Polugajevszkij (szovjet) és Eric Lobron (német)
1987 Borisz Gulko (amerikai)
1988 Ivan Szokolov (jugoszláv) és Borisz Gulko (amerikai)
1989 Vaszilij Ivancsuk (szovjet)
1990 Anatolij Karpov (szovjet)
1991 Alekszej Shirov (lett)
1992 Anatolij Karpov (orosz)
1994 Viktor Gavrikov (svájci)
1995 Alekszej Drejev (orosz)
1996 Anatolij Karpov (orosz)
1997 Viswanathan Anand (indiai)
1998 Mladen Palac (horvát)
1999 Jeroen Piket (holland)
2000 Peter Szvidler (orosz)
2001 Viktor Korcsnoj (svájci)
2002 Ilija Szmirin (izraeli)
2003 Alekszander Morozevics (orosz)
2004 Alekszander Morozevics (orosz)
2005 Borisz Gelfand (izraeli és Andrej Volokityin (ukrán)
2006 Alekszander Morozevics (orosz)

2007 Magnus Carlsen (norvég)

2008 Jevgenyij Alekszejev (orosz)

2009 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2010 Fabiano Caruana (olasz)

2011 Magnus Carlsen (norvég)

2012 Wang Hao (kínai)

2013 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2014 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2015 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2016 Maxime Vachier-Lagrave (francia) páros mérkőzésen győzte le Peter Szvidlert.

2017 Hou Ji-fan (kínai)

2018 Sahriyar Mamedgyarov (azerbajdzsáni)

A zónaközi döntők győztesei:

1976 Bent Larsen (dán)

1985 Rafael Vaganjan (szovjet)

1993 Borisz Gelfand (fehérorosz)

Verőci Zsuzsa