A szaratovi szuperverseny után Lékó Péter az egyik népszerű orosz internetes sakk-honlapnak, a www.chess-news.ru-nak adott interjújában értékelte teljesítményét, a versenyt és válogatottunkról is nyilatkozott a közelgő csapat Európa-bajnoksággal kapcsolatban.
Lékó Péter nem tagadta, hogy nagyobb reményekkel vágott neki a versenynek, de többször nem sikerült előnyösebb állását megnyernie. Különösen fontosnak értékelte már az első partiját, amelyet Alekszandr Morozeviccsel vívott, szép előnye volt, de végül remi lett. Morozevics pedig elkezdte a nyerőszériáját. A parti után már azt érezte, hogy többet nincs esélye a verseny megnyerésére, és ekkor már megváltoztak a céljai.
„Normálisan játszottam, de a torna nagyon erős volt, nagyon szolid játékosokkal” – értékelte nagymesterünk a viadalt. Nem tagadta, hogy a második fordulóban szerencséje volt, hiszen Pavel Eljanov nyerhetett volna He7-tel, de pszichológiai szempontból nem könnyű egy ilyen lépést megtalálni partiban, más körülmények között bármelyik erős sakkozó 5 másodperc alatt is meghúzza a He7-et. Ez a torna kritikus pillanata volt, a többi játszmában már ő kezdeményezett, de a lehetőségeket nem tudta kihasználni.
Nagymesterünk külön is kiemelte az izraeli Michael Roizzal játszott partijában a 42. lépés után előállt helyzetet, amikor világos megtalálta az egyetlen védelmet jelentő 43.Kf2! g5 44.Hh5! tervet.
Péter nem tagadta, hogy játékán érződött a hosszú kihagyás. Túlzottan sok időt használ el a megnyitásra, az időzavarhoz közeledve úgy érzi, hogy minden rendben, aztán a kapkodásban mégsem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretné.
A kihagyás, a pihenés időszakáról Péter így nyilatkozott:”Kezdetben úgy gondoltam, hogy csak pihenni fogok. Gyorsan megértettem azonban, hogy sakk nélkül ez nem lehet. Tíz napig ez megy, de aztán… Sok tervem volt a felkészülést illetően, ezt csináltam, de az igazság az, hogy bármit csinálsz, a játékerőd csökken. Játszani kell, hogy ismét önbizalmad legyen, a kezed magától is jót húzzon. Akkor már nem kell sokat gondolkodni. Most nálam ez hiányzik. Koncentrálnom és minden erőmet összpontosítanom kell, hogy jó lépést húzzak, ami korábban automatikus volt.”
Az újságírónő emlékeztette nagymesterünket, hogy a hosszú kihagyás után a csapat-világbajnokságon milyen nagyszerűen szerepelt válogatottunk éltábláján.
„Két nagyon jó partit nyertem Ivancsuk és Roiz ellen, de utána Hanti-Manszijszkban nagyon nem sikerült az első fordulóban…A pihenő után két nagyon erős versenyt játszottam, és veretlen maradtam. Egy partit vesztettem – Shankland ellen– és kiestem a Világkupából. A partiban előnyöm volt, de ellenfelem jól védekezett. Már láttam, hogy remi. Amikor csak 30 másodpercem maradt, még mindig valamit szerettem volna csinálni, hibáztam. Vesztettem. Szörnyű érzés volt. Öt órát játszottunk, 4 óra 59 percig a játszma az enyém volt. Az a 30 másodperc mindent megváltoztatott, vesztettem, kiestem. Lehet, hogy ezért nehezebb volt itt játszanom. A Világkupa fontos volt, és úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. De az első forduló nem sikerült… Természetesen butaság arra gondolni, hogy egy vereség után elveszted az önbizalmadat, de ez annyira fájó volt, hogy ez lélektanilag agyonnyomott” – nyilatkozta nagymesterünk.
Lékó Péter véleménye, hogy a kieséses rendszerű lebonyolítás egy sorsjáték. Nem érti, hogy miért kellett megváltoztatni az időkontrollt. A játszmák jelentős részében látható volt, hogy a 40. lépést követően, amikor a parti befejezéséig már csak 30 percük van a sakkozóknak, a partik minősége romlik, mert nincs elegendő idő a gondolkodásra.
„ A célom, hogy a régi formámat visszanyerjem. Most nem úgy játszom, ahogy szeretném. Amikor már azt érzem, hogy ez rendben, akkor tűzhetek ki nagyobb célokat. Láttam, hogy Morozevics is tartott szünetet, de mégis játszott Pamplonában, Reggio Emiliában. Jó partikat játszott, az eredmény néha nem a legjobb volt. Megtalálta a játékát, és ment mint a karikacsapás. Szeretnék hasonló helyzetbe kerülni, amikor azt érzed, hogy minden rendben, a legerősebbekkel szemben is játszhatsz és esélyed van. Ez most a legfontosabb célom” – mondta Péter.
A hosszú kihagyás okára így válaszolt: „Nem volt szerencsém. Amikor beleegyeztem abba, hogy Kramnyik szekundánsa legyek, még nem tudtam, hogy megrendezik a Grand Prix-sorozatot. Egyszerre voltam Kramnyik szekundánsa és játszottam szuperversenyeken és a Grand Prix-tornákon. Másfél évet, pihenés nélkül. Akkor úgy éreztem, hogy elegendő energiám van… A dortmundi tornán is jól játszottam az első partikat, de nyerés helyett vesztettem, s ekkor határoztam el, hogy a sakkolimpián még játszom a válogatottban, de több tornán nem. Csapatunk kvalifikálta magát a csapat-világbajnokságra, de nem tudhattam, hogy kilenc hónapos szünet után milyen formában fogok játszani. De minden jól alakult és remélem, hogy a jövőben is így lesz. Rövidesen a csapat Európa-bajnokságon szerepelek, de utána tényleg nem tudom, hogy hol lesz a következő versenyem. Van ösztönző erőm, érzem, hogy mit kellene csinálnom. Intenzíven dolgozni fogok, van motivációm” - mondta nagymesterünk.
-Mi az oka a sok reminek, hiszen Arshak Petroszjannal való közös munkának határozott célja volt, hogy játéka sokkal agresszívebb legyen,több legyen a győztes játszma. Mégis sok a remije. Mivel magyarázza ezt? Az ellenfelek erejével? Vagy érződik egyfajta belső bizonytalanság?
- A bizonytalansággal is. A megnyitások sem alakulnak olyan jól számomra. De a sakk is nagyon megváltozott, megjelentek a nagyon erős számítógépek. Nehéz bármit is elérni a nyitásokban. Amikor számomra minden jól alakult, akkor mindig 1.e4-gyet játszottam. Most már 1.d4-gyet is játszom. Csak e4-gyel is sok gondod van, csak ez nem vezet célhoz. Amikor minkét kezdőlépést húzod, sok energiát vesztesz a felkészüléskor. Emlékezni valamennyi változatra, magabiztosan játszani, érteni az összes pozíciót, ez nagyon nehéz. Ezért mondtam azt, hogy a legfontosabb, hogy megérezni a saját játékodat. És ekkor úgy gondolom, hogy többfélét kell játszanom. De amikor bizonytalan vagyok,akkor minden játszma előtt megkérdezem magamtól: 1.e4, vagy 1.d4, már a játszma előtt sok energiát elveszítesz csak arra, hogy megértsd melyik döntés a helyes. Mind a kettőnek megvan az értelme. Amikor csak 1.e4-gyet játszol, sokkal jobban ismered a nyitásokat, de ellenfeled is könnyebben készülhet rád, például az orosz huszárjátékot, a berlini változatot. Az elhatározás - játszani 1.e4-gyet és 1.d4-gyet- helyes döntés, de az elsajátításához még időre van szükségem.
Lékó Péter szívesen követi interneten azokat a versenyeket, ahol maga nem játszik. Sokszor elégedetlen az élőben kommentálokkal, mert szerinte nem a hibákra kellene rámutatni, amiket a számítógépes programok sugallnak, hanem keresni az okokat, hogy miért nem azt a jó lépést tették meg a nagymesterek. Nem tagadta, hogy elsősorban a saját korosztályába tartozókért szurkol. Örül annak, hogy Morozevics jól játszik, hogy Szvidler két nagyon fontos tornát megnyert. Gelfand olyan sikeres, de neki is voltak rosszabb időszakai. Senki nem lehet mindig a topon, de mindig visszatér az igazi játékerő. Még korai arról beszélni, hogy a sakkozás mennyire megfiatalodott, Anand, Gelfand, Ivancsuk, Kramnyik nagyszerűen játszik. A szupertehetség norvég Magnus Carlsen mögött mindig tehetős szponzorok álltak. Szergej Karjakin helyzete is stabilizálódott, amikor Ukrajnából Oroszországba költözött, jó edzők foglalkoznak vele. Az amerikai Hikaru Nakamura is sok támogatót tudhat maga mögött. Tehetség és támogatás a siker kulcsa.
Lékó Pétert a szaratovi versenyre szekundánsi minőségben Balogh Csaba kísérte el. Apósa, Arshak Petroszjan az örmény válogatott oly sikeres kapitánya edzőtáborozott az Eb-re készülő, kétszeres olimpiai aranyérmes és csapat-világbajnokságot is megnyert együttessel. Korábban Pétert Berkes Ferenc segítette, ő már belépett a 2700 Élő-pontosok táborába, Csaba 2670 pontnál tart.
„Válogatottunk egyre erősebb és erősebb lesz. Az együttes munka nem csak számomra, hanem csapatunk számára is fontos, a magyar sakkozásnak is hasznos. Erős lett a válogatottunk, a sakkolimpián és a csapat Európa-bajnokságon éremért küzdhetünk. Kínában Berkes nem játszhatott, az Eb-n Judit nem fog játszani. Egy emberünk mindig hiányzik, de remélhetően az olimpián mindenki játszik majd. A válogatottban valamennyi erős játékosra szükségünk van. Nem úgy, mint az orosz csapatban, ahol nem játszik egy erős játékos, akkor másik erős játékos helyettesíti. Nálunk öt erős játékos van, a hatodik már korántsem annyira professzionális” – fejezte be a beszélgetést Lékó Péter, aki az 1999-es Európa-bajnokságon ezüstérmes válogatottunk éltáblása volt.
Verőci Zsuzsa
