A Világkupán sorozatban harmadszor kerül sor orosz döntőre. Másodszor a fináléban az ötszörös olimpiai, hétszeres orosz bajnok Peter Szvidler, aki 2011-ben már győzni tudott a 128 résztvevős, kieséses rendszerű viadalon. Először döntős Szergej Karjakin, aki még ukrán színekben nyert olimpiai bajnokságot. A 25 éves Karjakin eddigi pályafutása során elsősorban szuperversenyeken ért el nagy sikereket. A döntőbe kerüléssel már világbajnok-jelölti címet szerzett nagymesterek korábban 27 klasszikus gondolkodási idejű partiban mérték össze erejüket, Karjakin húsz döntetlen mellett 5-2-re vezet. Csütörtökön kezdődik a négyjátszmás döntő, 2-2-nél rájátszás döntene.

A bakui Világkupa két döntőse, Peter Szvidler és Szergej Karjakin már teljesítette egyik célkitűzését, ismét világbajnok-jelöltek lettek. Tavaly Szvidler a rendezők jogán játszhatott Hanti-manszijszkban a vb-jelölti versenyen. Vlagyimir Kramnyik nyerte 2013-ban a Világkupát, Karjakin ennek és Élő-pontátlagának köszönhette játékjogát.

Szvidler tizennégy évvel idősebb Karjakinnál, érthetően éremgyűjteménye gazdagabb. Öt olimpiai aranyérem, hét orosz bajnoki cím, Világkupa elsőség mellett a világbajnokságokon elért kitűnő helyezései miatt is méltán tartjuk a sakkvilág egyik legjobbjának. Döntőbeli ellenfele 2012-ben a világ legfiatalabb nagymestere lett, és a rendezők előszeretettel hívták meg a szuperversenyekre. Karjakin pályafutásának kiemelkedő sikereként tartjuk számon többek között a 2009-es Wijk aan Zee-i elsőségét, két stavangeri (2013 és 2014), Magnus Carlsen előtti tornagyőzelmét. Karjakin még ukrán színekben, 14 évesen nyert olimpiai bajnokságot, már együtt olimpiai ezüstérmet 2010-ben.

Korábban 27 partiban mérték össze erejüket, Karjakin 5-2-re vezet. Először 2007-ben, az Aeroszvit versenyen csaptak össze. Összesen különböző időkontroll mellett 43-szor mérkőztek meg, Karjakinnál az előny, 10-7 a javára a 26 döntetlen mellett.

A Világkupa döntője előtt idézzük fel a két nagymester pályafutásának legfontosabb állomásait.

Peter Szvidler

A Világkupán másodszor döntős  Peter Szvidler 1976. június 17-én Szentpéterváron született. Óriási tehetségként 1994-ben már bajnokságot nyert, sikerét még hatszor ismételte meg, 1995-ben, 1998-ban, 2003-ban, 2008-ban, 2011-ben és 2013-ban vehetett át bajnoki aranyérmet. Szvidler ötszörös olimpiai bajnok (1994, 1996, 1998, 2000, 2002). Elkápráztatta a sakkvilágot, amikor 1997-ben Garri Kaszparovot Tilburgban szenzációs játszmában legyőzve holtversenyben végzett az élen a világbajnokkal és Vlagyimir Kramnyikkal. Az egyik titkos esélyesnek számított a groningeni világbajnokságon, de az angol  Michael Adams ellen a rapid rájátszásban a 16 között óriási csatában elvérzett.

A moszkvai kieséses rendszerű vb-n elődöntős

1998-ban Dortmundban Kramnyikkal holtversenyben lett első. Az 1999-es Las Vegas-i vb-n meglepetésre már a 32 között kiesett, a macedón színekbe átigazolt bolgár Kirill Georgijev győzte le. A balsiker után egy év múlva Bielben fölényesen nyerte a hagyományos tornát. 2000-ben Újdelhiben ismét Adams állította pirosra a szemafort előtte, a rapid játszmák feszültségét ezúttal sem bírta. Egy év múlva Moszkvában visszavágott az angolnak a vereségért, öt döntetlen után a második villámpartiban győzte le. Szvidler az elődöntőig jutott, ahol a későbbi világbajnok ukrán Ruszlan Ponomarjovtól kapott ki 2,5-1,5-re. A 2004-es januári listán 2747 ponttal a negyedik helyre tornászta fel magát. A brissagói világbajnoki döntőben Kramnyik szekundánsa volt, a feladat, az izgalmak láthatóan megviselték, a januári Corus versenyen csak 11. lett. Dortmundban meglehetősen békésen sakkozva holtversenyben második, egyetlen győzelmét Lékó Péter ellen aratta.

A San Luis-i vb-n holtversenyben második

2005-ben a San Luis-i vb-n racionálisan sakkozott, gyorsan belátta, hogy Veszelin Topalovval nem tud lépést tartani miután a bolgár sakkozó megfogta őt a nyitásban. Az első félidő után Topalov mögött kétpontos hátrányban volt, de Anandot és Lékót egy ponttal megelőzte. Szvidler veretlenül játszotta végig a második kört, honfitársát, Alekszander Morozevicset legyőzte. Holtversenyben Ananddal a második helyen végzett, és ezzel jogot szerzett a 2007-es mexikói világbajnoki döntőn való részvételre, ahol ötödikként zárta szereplését.  Peter Szvidler gyengén muzsikált a Grand Prix-sorozatban, az összesítésben csak a 15. lett

Az öt olimpiai aranyérem mellett Szvidler még két ezüstérmet is szerzett, 2004-ben és 2010-ben volt tagja az ukránok mögött második helyen végzett orosz válogatottnak. (2006-ban, 2008-ban és 2014-ben az oroszok lemaradtak a dobogóról.) 1997-ben és 2005-ben játszott a csapat-világbajnokságon aranyérmes orosz csapatban, 2001-ben ezüstérmes volt az együttessel. Ningbóban csak negyedik lett az orosz ötös, két éve nem volt tagja az aranyérmes csapatnak. Európa-bajnokságon 1997-ben, 2003-ban és 2007-ben aranyérmes, 2009-ben ezüstérmes, kétszer bronzérmes volt a válogatottal. Az isztambuli sakkolimpián nem válogatták be a hajrában aranyérmes esélyét „elpuskázó” orosz csapatba, még Alekszandr Morozevics betegsége miatti visszalépése után sem kapott bizalmat az új kapitánytól, Garri Kaszparov egykori szekundánsától, Jurij Dohojantól.

Az orosz nagymester az ún. Fischer Random Chess világbajnoki címét 2003-ban Lékó Péter elleni 4,5-3,5-ös győzelemmel szerezte meg, az örmény Levon Aronyiannal szemben hasonló arányban védte meg titulusát. 2005-ben Mainzban Almási Zoltán volt a kihívója, az orosz nagymester szerencsésebb kézzel sakkozott, 5-3-ra nyert, majd ez év múlva Aronjan visszavágott a vereségéért.

Peter Szvidler a nagy honi konkurencia miatt riválisainál jóval kevesebb szuperversenyre kapott meghívást. Társai között nagy népserűségnek örvend, nem véletlen, hogy Kramnyik mellett Alekszandr Griscsuk is szekundánsnak kérte fel. Szvidler bámulatosan gyorsan számol, taktikailag nagyon erős, rendkívül képzett sakkozó, de nagy hibája, hogy a partijaira sokszor nem tud teljes erővel koncentrálni.

A szentpétervári nagymester 2003-ban az áprilisi Élő-listán lépte át a 2700 pontos álomhatárt. Legmagasabb pontszámát a 2006. januárin érte el, 2765-tel a negyedik volt a rangsorban. Pontszáma sokat hullámzott, 2008 januárban ötödikként rangsorolták 2763-mal, egy év múlva csak a 20. volt 2723-mal, majd feljött 2754-re, de 2010 novemberben csak a 23. helyen találtuk 2722-vel. A mélypontról ismét felfelé vezetett az útja.

Négy éve Hanti-Manszijszkban a Világkupán veretlenül menetelt előre, magabiztosan, jól játszott, végső sikere teljesen megérdemelt volt. Elsősége világbajnok-jelölti címet jelentett számára.

Peter Szvidler útja a győzelemig

Darcy Lima (brazil, 2493) – Peter Szvidler (orosz, 2739)  0,5 - 1,5 (döntetlen, 0 - 1)

Peter Szvidler (orosz, 2739) – Nguyen Ngoc Truong Son (vietnami, 2639)  4 - 2 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, döntetlen, 1 - 0, 1 - 0)

Fabiano Caruana (olasz, 2711) - Peter Szvidler (orosz, 2739)  1 - 3 (döntetlen, döntetlen, 0 - 1, 0 - 1)

Peter Szvidler (orosz, 2739)  – Gata Kamsky (amerikai, 2741) 2 – 0

Peter Szvidler (orosz, 2739)  - Polgár Judit (magyar, 2699) 1,5 - 0,5 (döntetlen, 1 - 0)

Peter Szvidler (orosz,  2739) - Ruszlan Ponomarjov (ukrán, 2764)  1,5 – 0,5 (döntetlen, 1 – 0)

Alekszandr Griscsuk (orosz, 2746) - Peter Szvidler (orosz, 2739) 1,5 – 2,5 (0 – 1, döntetlen, döntetlen, döntetlen)

A londoni vb-jelölti versenyen holtversenyben harmadik

 Szvidler játszhatott a Grand Prix 2012/13-as sorozatában, két tornán vett csak részt, a londoni világbajnok-jelölti versenyre koncentrált. Az első félidőt ötvenszázalékos eredménnyel zárta, Magnus Carlsentől világossal vereséget szenvedett, az azeri Tejmur Radzsabovot legyőzte. A hetet remiző Kramnyikkal együtt másfél pont volt a hátránya a holtversenyben vezető Carlsennel és Aronjannal szemben. A sorsdöntő utolsó fordulóban Carlsennek világossal vágott vissza. Nem rajta múlott, hogy végül mégis a norvég titán lett a világbajnoki kihívó, Vaszilij Ivancsuk fosztotta meg Kramnyikot az első helytől.

Londoni jó szereplését követően meglepetésre az Aljechin emlékversenyt utolsóként zárta.  Vlagyimir Kramnyik visszalépése után kapott meghívást a norvég szuperversenyre, + 1-gyel holtversenyben a negyedik helyen végzett. A GP-tornán Szalonikiben – 2-öt ért el, négy játszmát is vesztett.

Címvédőként játszott a Világkupán, az első körben csak rájátszásban győzte le az ukrán világbajnoknő Anna Usenyinát. A moldáviai Viorel Bologannal szemben is „pótvizsgázott”, majd a következő akadályt már jól vette, az azeri Tejmur Radzsabov ellen nyert. A vietnami Le Quang is megnehezítette továbbjutását, a negyeddöntőben már elvérzett honfitársával, Dmitrij Andrejkinnel szemben.

A rigai ACP rapid Világkupáján az elődöntőben Griscsuktól kapott ki. Nyizsnyij Novgorodban Szvidler veretlenül játszotta végig a 66. Szuperbajnokságot, a holtversenyt eldöntő párharcot megnyerte Jan Nepomnjacsij ellen. A varsói csapat Európa-bajnokságon a bronzérmes válogatottban a második táblán játszva 9 játszmájából 6,5 pontot szerzett.

Hanti-Manszijszkban csalódásként élte meg, hogy a világbajnok-jelölti versenyen Levon Aronjan társaságában csak hatodikként végzett. Stavangerben ötödikként zárt, a sakkolimpián Tromsőben csak ötven százalékot ért el.  Meghívást kapott a 2014/15-ös GP-sorozatra, Bakuban holtversenyes harmadik hellyel kezdett. A Szocsiban megrendezett Carlsen-Anand vb-döntő kommentátoraként remekelt, élvezettel hallgathattuk megjegyzéseit, értékeléseit. A szuperbajnokságon békésen sakkozva csak ötvenszázalékos.

Az idei évben Tbilisziben, a GP-tornán tizenegyedik,  Hanti-Manszijszkban holtversenyben hatodik, összesítésben 13. lett. Ningbóban tagja a kínai válogatottól hárompontos vereséget szenvedő csapatnak, négy döntetlen mellett Wei Yi ellen nyert. A szuperbajnokságon csak holtversenyben nyolcadik.

Bakuban nagy elszántsággal küzd, a játékával nincs teljesen megelégedve, de a kritikus pillanatokban állta a sarat. Nagyra értékelné, ha sikerülne másodszor is elhódítania az elsőséget. Két nagy esélyes, a rajtlista első bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov és a negyedik holland Anish Giri ellen is nyerni tudott.

Peter Szvidler útja a döntőig:

Emre Can (török, 2531) – Peter Szvidler 0,5 – 1,5 (0 – 1, döntetlen)

Peter Szvidler (orosz, 2727) – Liviu Dieter Nisipeanu (német, 2678)  2,5 – 1,5 (döntetlen, döntetlen, 1 – 0, döntetlen)

Tejmur Radzsabov (azeri, 2738) – Peter Szvidler 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, 0 – 1)

Peter Szvidler – Veszelin Topalov (bolgár, 2816) 1,5 – 0,5 (1 – 0, döntetlen

Peter Szvidler (orosz, 2727) – Wei Yi (kínai, 2734) 3,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, döntetlen, döntetlen,1 – 0)

Anish Giri (holland, 2793) – Peter Szvidler 0,5 – 1,5 (0 – 1, döntetlen)

Szergej Karjakin pályafutása

Az orosz sakkozás nagy reménysége az 1990. január 12-én született Szergej Karjakin. Az ukrán színekben 2004-ben olimpiai aranyérmes Karjakin 2009-ben folyamodott orosz állampolgársághoz, úgy érezte, hogy szakmailag sokkal több segítséget kaphat álmának megvalósításához, hogy sakkvilágbajnok legyen. Karjakin 11 éves korában a 14 évesek között lett korcsoportos Európa-bajnok, fél évvel később a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán Vaszilij Ivancsukkal vívott döntőjében Ruszlan Ponomarjov egyik szekundánsa volt, erős taktikai vénája miatt esett rá a választás, Ponomarjov 18 évesen világbajnoki címet szerzett, jóval esélyesebbnek tartott honfitársát legyőzte.

Karjakin rövidesen a Guinness Rekordok Könyvébe került be,  12 évesen és 7 hónaposan máig is minden idők legfiatalabb nagymestere lett. 2004-ben már játszott a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, az orosz Mihail Kobalija az első fordulóban legyőzte őt. Meghívást kapott a dortmundi szuperversenyre, emlékezetes csatát vívott többek között a világbajnok Vlagyimir Kramnyikkal, aki csodával határos módon, feladványszerű motívum segítségével mentette állását remire az ifjú titánnal szemben.

14 évesen az ukrán válogatottal olimpiai bajnok

Karjakin versenyről-versenyre fejlődött, és a calviai sakkolimpián bemutatkozhatott az ukrán válogatottban, 7 partijából 6,5 ponttal járult hozzá a szenzációs elsőséghez, az ukránok megszakították a szovjet-orosz együttesek 1980 óta tartó nyerőszériáját – 1978-ban Portisch Lajos vezetésével válogatottunk győzött. Wijk aan Zee-ben megnyerte a nagymesterversenyt, majd a varsói Eb-ről kvalifikálta magát a Világkupára, de az első körben a rájátszásban alulmaradt Balogh Csabával szemben.

A 2006-os évet Wijk aan Zee-ben kezdte, + 1-gyel végzett a 19-es kategóriájú szuperversenyen. A torinói sakkolimpián nem rajta múlott a jobb szereplés, 11 játszmából 8,5 pontot gyűjtött, a címvédésre nem volt esélyük. Amszterdamban az ifjú reménységek csapatát erősítette Magnus Carlsennel együtt, a „veteránok” együttesét nagyon elverték (28-22), Karjakinnak 2679, Carlsennek 2675 volt ekkor az Élő-pontja.

A 2007-es Világkupán kedvező sorsolással az elődöntőig menetelt, Alekszej Shirovval szemben „vérzett el”. A 2008. január 1-től érvényes világranglistán volt először tagja a + 2700-as klubnak, 2732-vel a 13. a rangsorban, Magnus 1 ponttal előzte meg.

Wijk aan Zee-ben tornagyőztes

A 2009-es évet parádés tornagyőzelemmel kezdte, Wijk aan Zee-ben Aronjant fél ponttal megelőzve írta be magát a győztesek sorába. Életében két nagy változás következik be. Megnősült és megkapta az orosz állampolgárságot. Úgy érezte, hogy sokkal nagyobb támogatást biztosíthatnak számára, képesnek érezte magát, hogy felvegye a versenyt az erős konkurenciával. Elsősorban Garri Kaszparov egykori szekundánsa, Jurij Dohojan szakmai segítségére számíthatott. A Grand Slam-döntőn ötven százalékot ért el. A Világkupán ismét elődöntős, a későbbi győztes Borisz Gelfanddal már nem bírt. Címvédőként a Corus versenyen először játszott orosz színekben, + 1-gyel végzett. A csapat-világbajnokságon azonban még nem játszhatott az orosz válogatottban. Szép sikerként megnyerte az ACP rapid Világkupáját, győztesként ünnepelhették a Karpov versenyen.

A sakkolimpián sikerrel debütált orosz színekben, 10-ből 8 pontot szerzett, taktikai okokból nyolc partiját is világossal játszotta, de így sem sikerült megakadályozni az ukrán bravúrt, Ivancsukék másodszor lettek aranyérmesek. A Tal emlékversenyen Aronjannal és Mamedgyarovval osztotta az első helyet. A szuperbajnokságon holtverseny után ezüstérmes. A szép sikereknek köszönhetően a 2011. január 1-től a világranglistán 2776 Élő-ponttal az ötödik helyre lépett előre, júliusban 2788 ponttal a negyedik volt.

A világkupán 2011-ben Polgár Judittól szenvedett vereséget

A báznai szuperversenyen Magnus Carlsennel holtversenyben végzett az élen. A szuperbajnokságon bronzérmes. A Világkupán a harmadik fordulóban Polgár Judittól szenvedett vereséget. Javított a Karpov versenyen, Etienne Bacrot társaságában végzett az élen. Az Eb-n az orosz válogatott ismét nem került dobogóra, 7-ből 4,5 pont Karjakin eredménye. A Tal emlékversenyen a harmadik helyezettnek járó trófeát vehette át.

A Tata Steel Chess 2012 szuperversenyen tőle szokatlan módon négy partit is vesztett, az ötvenszázalékos eredménnyel aligha lehetett elégedett. Magnus Carlsent megelőzve rapid világbajnoki címet szerzett, a villámversenyen bronzérmes. Dortmundban Fabiano Caruana vehette át a győztesnek járó trófeát, Karjakin többször volt a tornán világos, mint olasz riválisa. A szuperbajnokságon a hatos holtversenyt eldöntő rájátszást ezüstérmesként zárta. Az isztambuli sakkolimpián veretlen maradt, 10-ből 7 pont, az örmények harmadszor is aranyérmesek, az oroszoknak csak az ezüstérem jutott. A Grand Slam-döntőn erőtlenül sakkozott, negyedik lett Carlsen, Caruana és Aronjan mögött. Taskentben holtversenyes elsőként kezdte a 2012/13-as GP sorozatot. Pekingben megnyerte a SportAccord Szellemi Világjátékok villámversenyét.

Stavangerben Carlsent megelőzve tornagyőztes

2013-ban Stavangerben, Norvégia első szuperversenyén addigi pályafutása legnagyobb sikerének örülhetett. Négyes nyerősorozattal rajtolt, a megingást is túlélve ért elsőként a célba. A 2012-es dortmundi szuperversenyen aratott holtversenyes elsősége után tíz hónapot kellett várnia az újabb sikerre, közben Élő-pontokat és a világranglistán helyezéseket is vesztett. A Világkupán a legjobb 16 között Dmitrij Andrejkintől a rájátszásban kikapott. Vlagyimir Kramnyik elsőségének köszönhetően azonban Élő-pontjaival mégis világbajnokjelölt lett! A szuperbajnokságon csak ötvenszázalékos. A csapat-világbajnokságon kalandos utat bejárva aranyérmes az orosz válogatott, Karjakin 8-ból 5,5 pontot szerzett.

A világbajnok-jelölti versenyen második, Stavangerben ismét első

A világbajnok-jelölti verseny előtt utolsó versenyét Wijk aan Zee-ben játszotta. A másfél pontos előnnyel első Levon Aronjan mögött Anish Girivel osztotta a második helyet. Hanti-Mansijszkban gyengén játszott az első félidőben,– 2-vel állt, a második körben a hét játszmából 5 pontot szerzett, egypontos hátránnyal lett második az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand mögött.

Stavangerben ismét első, veretlenségét nem tudta megőrizni, de négy győzelemmel ellensúlyozta Levon Aronjan elleni vesztését, Carlsent fél ponttal előzte meg. A tromsői sakkolimpián taktikai okokból a negyedik táblára jelölték, az orosz válogatott csak negyedik lett, Karjakin 10-ből 7 pontot gyűjtött. A 2014/15-ös Grand Prix-sorozat első versenyén, Bakuban ötös holtversenyben harmadik, a második tornán Taskentben négyes holtversenyben negyedik.

Legközelebb Zürichben látjuk versenyezni, nyeretlenül holtversenyben negyedik. A csapat-világbajnokságon a válogatottal csak negyedik. Nagy csalódásként éli meg, hogy Vlagyimir Kramnyik lemondása után nem ő, hanem a francia Maxime Vachier-Lagrave játszhat a Grand Chess Tour három tornáján. A GP utolsó versenyén Hanti-Manszijszkban csak holtversenyben hatodik, összesítésben hetedik lett. A szuperbajnokságon javuló formát mutatva ezüstérmes.

A Világkupán a 11. helyre rangsorolva jutott a döntőbe. Négy meccsét is rájátszásban nyerte meg.

Szergej Karjakin útja a döntőig:

Szergej Karjakin – Ermes Espinoza Veloz (kubai, 2495) 2 – 0

Alekszander Oniscsuk (amerikai, 2662) – Szergej Karjakin 2 – 4 (1 – 0, 0 – 1, döntetlen, döntetlen, 0 – 1, 0 – 1)

Szergej Karjakin – Yu Yangyi (kínai, 2721) 1,5 – 0,5 (1 – 0, döntetlen)

Dmitrij Andrejkin (orosz, 2720) – Szergej Karjakin 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, 0 – 1, döntetlen)

Sahriyar Mamedgyarov (azeri, 2736) – Szergej Karjakin 2 – 4 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, döntetlen, 0 – 1, 0 – 1)

Pavel Eljanov (ukrán, 2717) – Szergej Karjakin 2,5 – 3,5 (döntetlen, döntetlen, 1 – 0, 0 – 1, 0 – 1, döntetlen)

Verőci Zsuzsa