A Hollandiában megjelenő, a sakkozók körében oly népszerű angol nyelvű New in Chess magazin legutóbbi számában a sakkozás 13. világbajnoka, Garri Kaszparov értékelte a kazanyi világbajnok-jelölti meccseket, a szovjet sakkiskolát, amelynek kiemelkedő képviselője, 1996 óta izraeli színekben játszó Borisz Gelfand sikerét hozta. „A regnáló indiai világbajnok Viswanathan Anand számára jó hír, hogy Gelfand nem a legveszélyesebb ellenfél. A rossz hír, hogy a szponzorok is tudatában vannak ennek” – vélekedik Kaszparov. Az exvilágbajnok írásának legfontosabb gondolataiból szemezgettem.
Az elmúlt évtizedekben több és több világklasszis jelent meg kicsi, vagy jelentéktelen sakk-kultúrával rendelkező országokból, Kínában és Indiában egy centrálisan képzett generáció leváltotta első nagymestereiket. Norvégia és Vietnam első sztárjaikat teremtette meg és Amerika is végre új tehetséggel jelentkezett miután egy teljes generáció hiányzott náluk. Jelenleg a „szovjet sakkiskola” haláláról szóló jóslatok nagymértékben túlzottak.
„A 2011-es kazanyi világbajnok-jelölti párosmérkőzések mezőnyét Bobby Fischer éjszakai lidércnyomásként élhette volna meg. Hét „szovjet” és egy bolgár sakkozó, aki kitűnően beszél oroszul” - sommázta véleményét Kaszparov.
Hárman a négy elődöntősből – Kramnyik, Kamsky és Gelfand – közvetlenül ihatott a szovjet sakkiskola forrásából és birtokolhatta azt a komolyságot és a szolid felépítést, ami szovjet sakkiskolát fémjelezte. A képet még teljesebbé teszi, hogy a győztes a legidősebb és a szovjet hátországból legtöbbet profitáló Borisz Gelfand lett. 1990-ben megkérdezték Botvinnniket, hogy ki lehet veszélyes a koronámra. Ivancsukot és Gelfandot nevezte meg, akkor 21 és 22 évesek voltak, Anandot és Shirovot említette még, de felhívta a figyelmet, az akkor még csak 15 éves Kramnyikra.
Kaszparov emlékezteti olvasóit, hogy Botvinnik 49 éves volt, amikor utolsó világbajnoki döntőjét megnyerte. Gelfand 43 éves lehet a jövő évi döntő idején, Anand az év végén a 42. életévét tölti be, s ezzel a Steinitz-korszak után a sakktörténelem egyik legnagyobb korátlagú döntőjére kerül sor. 1934-ben az Aljechin-Bogoljubov párharc viszi a pálmát, ketten 86 évesek voltak, az 1963-as Botvinnik-Petroszjan világbajnoki döntőn pedig 84 évesek.
Kaszparov úgy véli, hogy a kazanyi döntő előtt a FIDE iroda titkosan rangsorolta a világbajnok-jelölteket, előnybe részesítve úgy a szembenállókat, hogy a címmeccsre szponzort találjanak. Az orosz exvilágbajnok Aronjant hibásan nevezte az első számú kiemeltnek Topalov helyett, az örmény győzelme nagyszerű hír lett volna Iljumzsinovval jó barátságot ápoló politikai vezetés számára. A másik két favorit, Kramnyik és Topalov bizonyítottan lett egymás ellen párosítva. Griscsuk új arc lehetett volna Oroszország számára a cím visszaszerzésére. A két azeri nagymester nem lehetett veszélyes kihívó, de a nemzeti olajuk kétségkívül igénybe vehető. Kamsky hasonlóképpen nem éppen szívesen látott lett volna, de akár új frontot is nyithattak volna Amerika felé. És természetesen nem lehetett volna a kihívó Gelfand…
Az exvilágbajnok sokadszor bírálta a FIDE elnökét, Kirszan Iljumzsinovot, hogy visszautasította a világbajnoki döntő megrendezésére tett 2,4 millió eurós londoni ajánlatot, s most szervezőt kereshetnek. (Egyes hírforrások Moszkvát jelöltként emlegetik.) A világbajnok-jelölti párosmeccsek nagy értékű politikai színdarabot jelentettek Iljumzsinov számára, amelyet végül Kazanyban rendeztek meg, de az azeri szabadkártya megmaradt. Kaszparov élesen kritizálta a lebonyolítást, a sok döntetlent, megemlítve, hogy a FIDE elképzeléseihez a játékosok is asszisztáltak. Megkésetten, csak a verseny, a látható katasztrófa után küldött a FIDE kérdőívet, hogy milyen világbajnoki rendszert javasolnak.
Kaszparov a cikke végén visszatér Botvinnik jóslatára és megemlíti, hogy Ivancsuk Havannában újabb tornagyőzelemmel gazdagította a nagyszerű gyűjteményét. Ellenfeleinek korátlaga 25 év volt, de Gelfandhoz hasonlóan a hajrában veteránként több energiát mozgósított. A fáradhatatlan Vaszilij megnyerte utolsó két partiját, és legyőzte a zárónapon a vezető 20 éves vietnami Le Quang Liemet.
A szüntelen munka, Botvinnik és létrehozott iskolájának dicsősége nem hoz a legtöbb esetben könnyen eredményt. „Én már régóta védem az álláspontomat, hogy a kemény munka mennyisége maga a tehetség, és nem valakinek a választása. Ezért öröm látni, hogy Borisz Gelfandot pályafutásában megjutalmazta a szenvedélyes munkája. Csak remélhetjük, hogy az a megtiszteltetés, hogy a legmagasabb titulusért játszhat, nem csak az ő jutalma” – fejezte be gondolatait Garri Kaszparov.
Verőci Zsuzsa
