A svájci üdülőparadicsomban, Bielben jubileumi, az 50. sakkfesztivált rendezik meg. A hagyományoknak megfelelően svájci rendszerű versenyek, rapidtornák is színesítik a programot, a 10 résztvevős nagymesterversenyen Lékó Péter is játszik.  A július 24. és augusztus 2. között megrendezendő  16-os kategóriájú, 2648-as Élő-átlagú viadalon a cseh David Navara és az az indai Pentala Harikrishna vezeti a rajtlistát 2737 ponttal, Lékó az ötödik 2678 Élő-ponttal. A 9 fordulós nyílt versenyen többek között Erdős Viktor, Héra Imre és Bánusz Tamás szereplését kísérhetjük figyelemmel. A fesztivál honlapja: http://beta.bielchessfestival.ch/  Lékó Péter a hétfői első fordulóban sötét lesz a svájci Noel Studer ellen.

A jubileumi sakkfesztiválon gazdag program várja a profikat és az amatőröket, a különböző erősségű tornákon sakkozóink is szép számmal szerepelnek. A nagymesterversenyre Lékó Péter kapott meghívást, balsikerű Eb-s szereplése után Bielben javíthat a 10 résztvevős viadalon. A korábbi versenyekkel összehasonlítva jóval szerényebbnek tűnik a névsor, de a bőség zavarában, oly sok torna mellett  korántsem könnyű „szabad” nagymestereket találni.

A „korelnök” a 65 éves örmény Rafael Vaganjan, aki a svájci üdülőhelyen 1985-ben megnyerte a világbajnoki zónaközi döntőt. A háromszoros olimpiai bajnok orosz Alekszandr Morozevicset már háromszor ünnepelték tornagyőztesként. A rajtlistát holtversenyben vezető cseh David Navara másodszor meghívott, az indiai Pentala Harikrishna is második fellépésére készül, 2013-ban első volt a nyílt versenyen.

Lékó Péter első alkalommal játszik Bielben, egy esztendő telt el utolsó körversenye óta. A svájci rendszerű tornákon sok Élő-pontot vesztett, remélhetjük, hogy a stílusának sokkal jobban megfelelő lebonyolítás mellett sikerrel szerepel, a „lejtmenet” után megkezdi a visszakapaszkodást.

A nagymesterverseny résztvevői:

David Navara (cseh, 2737)

Pentala Harikrishna (indiai, 2737)

Etienne Bacrot (francia, 2715)

Ruszlan Ponomarjov (ukrán, 2699)

Lékó Péter (magyar, 2678)

Alekszandr Morozevics (orosz, 2675)

Hou Ji-fan (kínai, 2666)

Rafael Vaganjan (örmény, 2562)

Nico Georgiadis (svájci, 2496)

Noel Studer (svájci, 2493)

Az első forduló párosítása:

Etienne Bacrot – Ruszlan Ponomarjov

Rafael Vaganjan – Pentala Harikrishna

Nico Georgiadis – David Navara

Alekszandr Morozevics – Hou Ji-fan

Noel Studer – Lékó Péter

 A fordulók július 24-től 14 órakor kezdődnek. Július 29-én pihenőnap lesz, augusztus 2-án 11 órától  játsszák az utolsó partikat. Az időkontroll a megszokott, 100-100 perc az első 40 lépésre, majd 50-50 perc a következő húszra, végül 15-15 perc a játszma befejezéséig, az első lépéstől kezdve még 30-30 másodperc bónusszal.

A 9 fordulós svájci rendszerű Master nyílt viadalon a tavalyi győztes, a bakui sakkolimpián aranyérmes amerikai válogatott tagja, Samuel Shankland (2666) vezeti a rajtlistát. Erdős Viktor 2628 ponttal az ötödik, Héra Imre 2611-gyel a nyolcadik, Bánusz Tamás 2600 ponttal a 12. az előzetes nevezési listán.

Bieli sakktörténelem

Biel 1976 óta a képzeletbeli sakktérkép egyik legjelentősebb városa. Zónaközi döntő megrendezésével indult útjára a szép sorozat. A viadalt a dán Bent Larsen nyerte meg, Portisch Lajos holtversenyben második lett a szovjet Tigran Petroszjan és Mihail Tal társaságában, majd a rájátszáson kiharcolta a világbajnok-jelötséget. (Petroszjan volt a másik továbbjutó.) Egy évvel később a nagymesterversenyen az angol Anthony Miles ért elsőként célba, majd Viktor Korcsnoj aratott szenzációs győzelmet, 13 partiból 12 pontot gyűjtve. A későbbi meghívásos tornák is inkább a svájci sakkozók számára jelentettek jó versenyzési lehetőséget. 1983-ban Adorján András játszott, harmadikként végzett.

1985-ben másodszor rendeztek zónaközi döntőt, egyetlen magyar résztvevőként Sax Gyula tízedikként nem jutott tovább. 1993-ban harmadszor volt Biel a házigazdája a zónaközi döntőnek, amelyet 13 fordulós svájci rendszerben bonyolítottak le. Portisch Lajos végig esélyes volt a továbbjutásra. Az utolsó fordulóban a párosítás szeszélye folytán Polgár Judittal került szembe, és a harcos döntetlen végül megakadályozta, hogy ismét világbajnokjelölt legyen.

1996-ban Almási Zoltán is bemutatkozott Bielben, a 12 fős mezőnyben holtversenyben negyedikként zárta szereplését. 1999-ben először rendezték meg a viadalt két fordulóval, 6 résztvevővel, és egyre rangosabbak lettek a mezőnyök. 2001-ben a torna doyenje, a svájci Viktor Korcsnoj  szenzációs teljesítménnyel végzett az élen, az orosz Peter Szvidlert előzte meg fél ponttal. 2003-ban az orosz Alekszandr Morozevics remekelt, a 10 játszmából 8 pontot szerzett. Egy évvel később sikerét megismételte, majd az orosz nagymester harmadik bieli tornagyőzelmét ünnepelte, meglepetésre azonban kettős vereséget szenvedett a norvég csodagyerektől, Magnus Carlsentől.

2007-ben tíz résztvevő vetélkedett a 18-as kategóriájú tornán, ahol Polgár Judit is szerepelt. A meglepetésekkel tarkított viadal a 16 éves Magnus Carlsen elsőségével fejeződött be. A tornagyőzelmet eldöntő rájátszásban az amerikai Alekszander Oniscsuk ellen a két rapid, majd a két villámparti is remi lett, a „hirtelen halál” játszmát Carlsen sötéttel bravúros játékkal megnyerte. Nagymesternőnk félpontos hátránnyal holtversenyben harmadik lett a svájci Yannick Pelletier, az orosz  Alekszandr Griscsuk és az azerbajdzsáni Tejmur Radzsabov társaságában.

2008-ban az orosz Jevgenyij Alekszejev nyerte a bieli sakkfesztivál szuperversenyét. Nyolc éve a francia sakkozás nagy reménysége, a 19 esztendős Maxime Vachier-Lagrave veretlenül ért célba. 2010-ben ifjú titánok versenyére került sor, a hármas holtversenyt rájátszás döntötte el, az olasz Fabiano Caruana nyerte a párharcokat a vietnami Nguyen és Vachier-Lagrave előtt.

2011-ben Magnus Carlsent másodszor ünnepelték  tornagyőztesként. Carlsen mindkét pontszámítás szerint az élen végzett, a tornán a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

Öt esztendeje meglepetéssel fejeződött be a 45. sakkfesztivál szuperversenye, a kínai Wang Hao nyerte meg a viadalt. A kínai sakkozó három veresége ellenére hat győzelmével és egy remivel egy ponttal megelőzte a négy nyerés mellett hatot remiző Magnus Carlsent. A klasszikus pontozás szerint Carlsen végzett az élen. 

2013-ban Maxime Vachier-Lagrave másodszor vehette át a győztesnek járó trófeát. A négyes holtversenyt eldöntő rájátszásban diadalmaskodott. Pályafutása első szuperversenyén Rapport Richárd az utolsó helyen végzett. Többször is kecsegetető esélyt hagyott kihasználatlanul. Kockáztatott, bonyolult állásokra törekedett, négy vereséget szenvedett a hat döntetlen mellett.

Három éve  Maxime Vachier-Lagrave harmadszor végzett az élen. A hat résztvevős, kétfordulós viadalon a 23 esztendős nagymester a kilencedik játéknapon kikapott a holland Anish Giritől, de félpontos előnyének birtokában küzdhetett meg a befejező fordulóban a lengyel Radoslaw Wojtaszekkel,  gond nélkül érte el a célul kitűzött döntetlent. A kínai világbajnoknő, Hou Ji-fan ötvenszázalékos eredménnyel zárt.

2015-ben Maxime Vachier-Lgrave megvédte elsőségét, negyedszer is győzött. A lengyel Radoslaw Wojtaszek elmulasztotta a holtversenyes elsőség, a rájátszás lehetőségét, nyerőesélyt szalasztott el a cseh David Navarával vívott csatájában. Az angol Michael Adams nyeréssel kezdte, győzelemmel zárta a tornát. A tornán a 30 partiból 17 fejeződött be döntéssel, szomorú, hogy a „kedvező” statisztikát Rapport Richárd hat vesztése jelentősen javította, ötös vesztőszériája sokkoló volt, példátlan a szuperversenyek történetében.

Tavaly a 49. sakkfesztivál keretében megrendezett párosmérkőzés a 25 esztendős Maxime Vachier-Lagrave kettős sikerével fejeződött be, az orosz Peter Szvidlert a rapidmeccsen, majd a klasszikus partikban is legyőzte. Vachier-Lagrave a játszmák kritikus pillanataiban is megőrizte higgadtságát, időzavarban jobban számolt 15 évvel idősebb ellenfelénél, aki pályafutása során oly sok kitűnő eredményt ért el. Az ötszörös olimpiai aranyérmes, hétszeres orosz bajnok, sokszoros világbajnokjelölt, Világkupa-győztes elleni győzelem szép siker. A klasszikus csatákban a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért.

A klasszikus gondolkodásidejű párosmérkőzés végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2759) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2798) 2 - 6 (döntetlen, 0 – 1, 0 – 1, döntetlen)

A rapidmeccs végeredménye:

Peter Szvidler (orosz, 2733) – Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2791) 1,5 – 2,5 (0 – 1, 1 – 0, 0 – 1, döntetlen)

A párharc végeredménye:

Peter Szvidler – Maxime Vachier-Lagrave 3,5 – 8,5

 A nagymesterversenyek eddigi győztesei:

1977 Anthony Miles (angol)
1979 Viktor Korcsnoj (svájci)
1980 Yehuda Grünfeld (izraeli)
1981 Eric Lobron (német) és Vlastimil Hort (cseh)
1982 John Nunn (angol) és Florin Gheorghiu (román)
1983 Anthony Miles és  John Nunn (mindkettő angol)
1984 Vlastimil Hort (cseh) és Robert Hübner (német)
1986 Lev Polugajevszkij (szovjet) és Eric Lobron (német)
1987 Borisz Gulko (amerikai)
1988 Ivan Szokolov (jugoszláv) és Borisz Gulko (amerikai)
1989 Vaszilij Ivancsuk (szovjet)
1990 Anatolij Karpov (szovjet)
1991 Alekszej Shirov (lett)
1992 Anatolij Karpov (orosz)
1994 Viktor Gavrikov (svájci)
1995 Alekszej Drejev (orosz)
1996 Anatoly Karpov (orosz)
1997 Viswanathan Anand (indiai)
1998 Mladen Palac (horvát)
1999 Jeroen Piket (holland)
2000 Peter Szvidler (orosz)
2001 Viktor Korcsnoj (svájci)
2002 Ilija Szmirin (izraeli)
2003 Alekszander Morozevics (orosz)
2004 Alekszander Morozevics (orosz)
2005 Borisz Gelfand (izraeli és Andrej Volokityin (ukrán)
2006 Alekszander Morozevics (orosz)

2007 Magnus Carlsen (norvég)

2008 Jevgenyij Alekszejev (orosz)

2009 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2010 Fabiano Caruana (olasz)

2011 Magnus Carlsen (norvég)

2012 Wang Hao (kínai)

2013 Maxima Vachier-Lagrave (francia)

2014 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2015 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2016 Maxime Vachier-Lagrave (francia) páros mérkőzésen győzte le Peter Szvidlert.

A zónaközi döntők győztesei:

1976 Bent Larsen (dán)

1985 Rafael Vaganjan (szovjet)

1993 Borisz Gelfand (fehérorosz)

Verőci Zsuzsa