Nagy veszteség érte a magyar és a nemzetközi sakkozást. Életének 92. évében elhunyt Benkó Pál. A kétszeres világbajnokjelölt, sakkolimpiai ezüst-és bronzérmes nagymestert, a híres feladványszerzőt 1993-ban választották be a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé. 1970-ben lemondott Bobby Fischer javára a világbajnoki zónaközi döntőn való indulási jogáról, s ezzel hozzásegítette a világbajnoki cím megszerzéséhez. Aktív pályafutásának befejezése után edzőként, szekundánsként, sakkolimpiákon csapatkapitányként is segítette az új nemzedéket. Haláláig bűvölte el újabb és újabb gyöngyszemekkel, káprázatos feladványokkal a sakkot szeretők népes táborát.
Benkő Pál 1928. július 15-én a franciaországi Amiensben született, ahol mérnök édesapja dolgozott és a család 1932-ben tért vissza Magyarországra. Bátyjától tanult meg sakkozni, 1945-ben szerezte meg a mesteri címet. Egy évvel később debütált a magyar bajnokságon, 1947-ben már holtversenyben második volt, egy év múlva a Vasas sakkozójaként bajnok lett. Összesen tíz alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében, 1950-ben és 1955-ben bronz-, 1954-ben és 1957-ben ezüstérmet szerzett. 1952-ben kapta meg a nemzetközi mesteri címet.
Sikertelen emigrálási kísérletéért több mint egy évre Kistarcsára internálták, emiatt nem játszhatott 1952-ben a Stockholm-Saltsjöbadenben rendezett zónaközi döntőn, amire a részvétel jogát a zónaversenyen kivívta.
1953 őszén kezdhetett újra versenyezni, de csak a szocialista országok versenyein engedték játszani. 1956-ban Budapesten az Aljechin-emlékversenyen Portisch Lajossal osztotta az első helyet.
Az 1956-os moszkvai sakkolimpián a bronzérmes válogatottunk tagjaként a harmadik táblán Paul Keresz és Borisz Ivkov mögött a harmadik legjobb egyéni eredményt érte el. A magyar csapat legyőzte a szovjeteket, akiknek ez volt az első vereségük a sakkolimpiák történetében.
Egy évvel később játszhatott a dublini zónaversenyen, majd Izlandon a főiskolás csapat-világbajnokságon, ahonnan már nem tért haza, Amerikába emigrált. A portorozsi zónaközi döntőn hontalanként kivívta a világbajnok-jelölti címet, Tigran Petroszjannal osztotta a harmadik helyet, nemzetközi nagymesteri címet kapott. A sakktörténelem egyik legemlékezetesebb nyolcfős, négyfordulós tornáján végül utolsóként végzett. (A három helyszínen - Bled-Zágráb-Belgrád – megrendezett viadalt Mihail Tal másfél pontos előnnyel nyerte meg Paul Keresz előtt, a 16 éves Bobby Fischer hatodik lett.)
Az 1960-63-as világbajnoki ciklusban másodszor vívta ki a világbajnok-jelöltséget, a stockholmi zónaközi döntőről jutott be a nyolcas döntőbe. Curacaóban többek között Fischert és Kereszt is legyőzte, végül Petroszjan végzett az élen, Benkő hatodikként zárta szereplését. 1962-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, a magyarról soha nem mondott le. Az Egyesült Államok színeiben 1962 és 1970 között öt alkalommal volt olimpiai csapattag, azt mindig előre kikötötte, hogy a magyar válogatott ellen nem játszik, és ezt el is fogadták. 1962-ben a várnai olimpián a 2. táblán az övé volt a második legjobb eredmény Tigran Petroszjan mögött. Tagja volt az 1966-os havannai sakkolimpián ezüstérmes csapatnak. 1974–1984 között hatszor volt csapatkapitány. A játékosok választották meg, elismerve nagy rutinját, kitűnő elemző-készségét, végjáték szakértelmét, hiszen ekkor még függőjátszmák voltak! (Máig is sajnálom, hogy a medellini női olimpián hiába próbált segíteni Ivánka Mária minőségelőnyös állásának elemzésekor…)
Benkő Pál 1970-ben mindennemű ellenszolgáltatás nélkül lemondott zónaközi döntős szerepléséről Bobby Fischer javára, akinek nem lett volna indulási joga a Palma de Mallorca-i viadalon, hiszen nem játszott az amerikai bajnokságon, amely egyúttal zónaversenynek is számított. A FIDE a riválisok nagy bánatára elfogadta a cserét, és az amerikai nagymester 3,5 ponttal előzte meg a dán Bent Larsent, akitől egyetlen vereségét szenvedte el. Bámulatos eredmény a 23 partiból szerzett 18,5 pont, és a folytatás: Fischer-Tajmanov 6-0, Fischer-Larsen 6-0, Fischer-Petroszjan 6,5-2,5 és a döntőben Borisz Szpasszkij elleni 12,5-8,5-tel világbajnok lett!
Benkő 1961-ben nyerte meg először az USA nyílt bajnokságát. 1961–1975 között nyolc alkalommal végzett egyedül vagy holtversenyben az első helyen: háromszor volt egyedül első, négyszer 1–2. helyezett, egyszer 1–3. helyezett, és egyszer a 2–3. helyen végzett. 1964-ben Kanada nyílt bajnokságának is győztese lett. Összesen mintegy 60 nyílt versenyt nyert meg Amerikában, ezért elnevezték a nyílt versenyek királyának. Az amerikai körmérkőzéses bajnokságon 1969-ben bronzérmes, 1974-ben 2-3. helyezést ért el.
Sokszor hibázott időzavarban, megnyitási felkészültsége messze elmaradt attól a tudástól, ahogy a végjátékokat játszotta. A Benkő-csel azonban kitűnő bizonyítéka, hogy mennyire mélyen értette az egyes állásokat, a korai gyalogáldozat milyen lehetőségeket kínált a jó taktikai vénájú sakkozóknak.
Az 1963-as amnesztiarendelet után 1964-től amerikai-magyar kettős állampolgárként gyakran utazott Magyarországra. Az 1970-es évek közepétől már magyar színekben is játszott a Budapesti Spartacus csapatában. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában 1982-ben emlékezetes nagy csatában diadalmaskodott, 1976-ban és 1979-ben elődöntős volt. 1994-ben kapitányként vett részt a moszkvai sakkolimpián, már az 1990-es újvidéki, majd az 1996-os jereváni olimpián is a magyar csapat segítője volt.
Edzőként többek között a Polgár lányok pályafutását egyengette, de a világbajnoki kihívó Fabiano Caruana is tanítványai közé tartozott.
Feladványai, tanulmányai mindig elkápráztatják a sakkot kedvelőket. Hihetetlen munkabírással fedezi fel az újabb és újabb csodákat, s osztja meg alkotásait. Munkájában felesége, Nagy Gizella hű társa, akivel ötvenkét évig élt házasságban. Két gyermekük született, Pálma és Dávid, mindketten édesanyjuk nyomdokaiba léptek, matematikusok, az Egyesült Államokban élnek. Benkő Pál 45 évig a Chess Live Magazin végjáték-rovatát vezette. Munkásságának egyik gyöngyszeme: Pal Benko & Jeremy Silman: My Life, Games and Compositions (Siles Press 2003), amely 2003-ban elnyerte a British Chess Federation az év legjobb sakk-könyve címet, illetve 2004-ben az amerikai sakk újságírók szavazása alapján is díjazták. A közelmúltban komponálta sakkra a Toldit és az Ember Tragédiáját!
Verőci Zsuzsa
