Szombaton rendezik meg a Várkert Bazárban az első Világsakkfesztivált, amelynek ötletgazdája és főszervezője Polgár Judit. Az eseményen megrendezik a négy résztvevős Highlander Kupát, amelyen játszik két világbajnok, az orosz Anatolij Karpov és az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov is. A részletes programot a www.vilagsakkfesztival.com honlapon lehet megtekinteni.
"A mostani, először sorra kerülő fesztiválhoz csatlakoztak Chiléből, az Egyesült Államokból, Új-Zélandról, Ausztráliából, s több helyszínnel Európából is" – tájékoztatta Polgár Judit a sajtó képviselőit, kiemelve, hogy az ingyenes családi rendezvénynek a legfőbb célja, hogy bemutassa az érdeklődőknek a sportág "ezer arcát".
Az eseményen megrendezik a pénzdíjas négy résztvevős Highlander Kupát, amelyen a sakkozás 12. világbajnoka, Anatolij Karpov és a 2004-es kieséses rendszerű világbajnokság győztese, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov ellenfele a tavalyi sakkolimpián ezüstérmes magyar válogatott tagja, Balogh Csaba, valamint sakkozásunk egyik legnagyobb ígérete, a 16 éves nemzetközi mester, Gledura Benjámin lesz.
Az elődöntőket szombaton 14 órától rendezik, Gludura-Karpov és Kaszimdzsanov-Balogh párharcokra, kétjátszmás meccsekre kerül sor rapid tempóban, 15-15 perc gondolkodási idővel és 5-5 másodperc lépésenkénti bónusszal. Döntetlen esetén villámpartik döntenének, újabb egálnál pedig a „hirtelen halál” játszma, ahol világosnak 5, sötétnek 4 perce lenne, villámpartik következnek, utóbbinak ekkor már a döntetlen is elég a győzelemhez. A két győztes vívja a döntőt, amelynek győztese nyeri el a 6 millió forintos díjat.
Seszták Tamás, a Magyar Sakkszövetség elnöke kiemelte, fontos, hogy a rendezvény közösségi élményt nyújt, példaképeket állít azok elé, akik csak most ismerkednek a sakkal, fantasztikus játékosokat láthatnak élőben játszani.
Anatolij Karpov 2006-ban Miskolcon nyolcjátszmás rapidmeccset játszott Lékó Péterrel, kilenc év után látjuk ismét élőben versenyezni a sakkozás tizenkettedik világbajnokát.
Az 1951. május 23-án született Karpov 1975-ben játék nélkül lett a 12. sakkvilágbajnok, miután Robert Fischer elleni világbajnoki döntőjére nem került sor. Az amerikai világbajnok javaslatait a FIDE visszautasította. A dinamikus sakk képviselőjeként 10 győzelemig akarta játszani a meccset, 9-9-el megőrizte volna címét. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, közel három évtizedig birtokolta a világbajnoki címet, illetve elvesztése után küzdött érte. 1973 és 1977, 1979-1981 között és 1984-ben választották az év sakkozójává, összesen kilenc alkalommal kapta meg az Oscar-díjat.
Tizenkilenc évesen szerzett nagymesteri címet, 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Polugajevszkijt (5,5-2,5), Szpasszkijt (7-4), majd Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét kétszer Korcsnojjal szemben megvédte, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re nyert. Három évvel később Meranoban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös páros mérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.
Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozat után szeptemberben újra sakkasztalhoz ültek a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmével előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A világbajnoki döntő 24. partijában Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte a világos királyszárnyi akciót, 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként köszönthették. Egy évvel később a két helyszínen, Londonban és Leningrádban megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el. Fantasztikus csatákat, emlékezetes ütközeteket láttunk kettőjük párharcában, számos játszmájukat a sakkirodalom remekműveiként jegyzik, küzdelmük döntően befolyásolta az egész sakkpolitika alakulását.
Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti párosmérkőzést. A Nemzetközi Sakkszövetséggel azonban Kaszparov – immár sokadszor – konfliktusba került, és az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett – immár FIDE – világbajnoki címét visszaszerezze. Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen vereséget szenvedett a világbajnok-jelölti döntőben. Karpovnak nem jelentett nehéz akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntése értelmében az ismét világelső orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, az izraeli Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg.
1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamsky döntőjét, 1996 nyarán a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg. Kirszan Iljumzsinov, a Kalmük Autonóm Köztársaság elnöke nagy lendülettel látott munkához, és megreformálta a megváltoztathatatlannak látszó világbajnoki rendszert. Tehetős polgárként jelentős összeggel is támogatta, hogy a FIDE szélesre tárja a kapukat, a világbajnoki cím sorsa ne egy szűk elit harcában dőljön el. Kaszparov, Kramnyik és Karpov hallani sem akart arról, hogy nem élveznek semmiféle privilégiumot. Sok vita után Karpov járt a legjobban, a FIDE vezérkara végül óriási kedvezményt adott neki, csak a groningeni előcsatározások győztesével kellett megmérkőznie. A nehéz küzdelmektől elfáradt Viswanathab Anandnak kevés esélyt adtak Karpovval szemben, az indiai nagymester 0-2-ről még kiegyenlített, de a rapid rájátszást elbukta. Karpov megvédte címét, de a sakkvilág erkölcsi győztesként Anandot ünnepelte.
Karpov az 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, így elvesztette címét. Nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban kudarccal végződött, már az első fordulóban a rapid rájátszásban kikapott a kínai Zsang Pengxiangtól 3-1-re.
Anatolij Karpov csapatban hatszoros olimpiai bajnok, kétszeres csapat-világbajnok, csapatban négyszeres Európa-bajnok, háromszoros szovjet bajnok (1976, 1982, 1983), ifjúsági Európa-bajnok és junior világbajnok. A legbüszkébb az 1994-es linaresi sikerére, két és fél ponttal előzte meg Kaszparovot, a 14 résztvevős szuperversenyen 11 pontot gyűjtött. Egyfajta világrekord, ezt a teljesítményt is nehéz lesz felülmúlni. A performance teljesítménye közel 2980 volt, s nem szabad elfelejteni, hogy ekkor még az Élő-pontok nem inflálódtak. Legmagasabb Élő-pontszáma 2780 volt. Svájci rendszerű viadalokon való részvétele szóba sem jöhet, rapid tornákat, páros mérkőzéseket játszik, bemutató találkozókon vesz részt, hogy formáját megőrizhesse.
2010-ben elindult a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökségért folyó versenyben, azonban a szavazás során alulmaradt Kirszan Iljumzsinovval szemben. Elfogadta Iljumzsinov ajánlatát és a FIDE nagyköveteként folytatta munkáját,valamennyi kontinensen működnek sakkiskolái, irodalmi tevékenysége is jelentős. Jelentős rangot vívott ki a sakkéletben az idén már a tizenhatodik alkalommal megrendezett Karpov-verseny Pojkovszkijban.
2004-ben Tripoliban, a meglepetésekkel fűszerezett kieséses rendszerű világbajnokság négyhetes küzdelemsorozata óriási szenzációval ért véget. A 22. helyre rangsorolt üzbég Rusztam Kaszimdzsanov a viadal döntőjében rájátszás után 4,5-3,5-ös győzelmet aratott a jóval esélyesebb, a szupernagymesterek elitjébe tartozó angol Michael Adams ellen. Az üzbég nagymester Lékó Péter kortársa, 1994-ben, a szegedi korcsoportos világbajnokságon bronzérmet szerzett, a bajnok nagymesterünk lett.
Kaszimdzsanov hosszú időn át Viswanathan Anand szekundánsi csapatának tagja volt, kitűnően felkészült sakkozó, jelenlegi Élő-pontszáma 2704. A tízszeres bajnok OSG Baden-Baden játékosa. Rusztam játszott a berlini rapid-és villám-világbajnokságon, 14., illetve a 9. helyen végzett.
Verőci Zsuzsa
