A svájci üdülőparadicsomban, Bielben immár a 46. sakkfesztivált rendezik meg. A hagyományoknak megfelelően svájci rendszerű versenyek, rapidtornák is színesítik a programot, a legnagyobb érdeklődéssel a szuperversenyt várjuk. A július 22. és augusztus 1. között megrendezendő  6 résztvevős, kétfordulós viadal 2709-es Élő-átlaggal 19-es kategóriájú, amelyre legfiatalabb nagymesterünk is meghívást kapott. A francia Maxime Vachier-Lagrave, az orosz Jan Nepomnjacsij, a francia Etienne Bacrot, a kínai Ding Liren és az ukrán Alekszander Mojszejenko lesznek a riválisai. A tornát az ismert újságíró, a sakkfesztiválok egyik szervezőjeként nagy népszerűségnek örvendett Olivier Breisacher emlékének is szentelik, aki tavaly 44 évesen Palma de Mallorcán szenvedett halálos vízi balesetet. A fesztivál honlapja a http://www.bielchessfestival.ch.

A 17 esztendős Rapport Richárd eddigi pályafutása legnehezebb megmérettetésre készül, első szuperversenyét játssza. A 18 évesek világranglistáját vezető, a legjobb juniorok rangsorában harmadik Rapport egy éve sikert sikerre halmoz. A junior vb-n megszerzett ezüstérem (holtversenyben első), a Tata Steel nagymesterverseny holtversenyes első helye, malmői tornagyőzelme után önbizalommal várhatja a viadalt. Elismerést jelent meghívása a rangos sakkfesztiválra, bemutatkozásként a szuperversenyen játszhat.

A franciák legjobbja, Maxime Vachier-Lagrave vezeti a rajtlistát, a 22 éves nagymester negyedszer kapott meghívást. 2009-ben tornagyőztes volt, egy év múlva hármas holtversenyben végzett az élen, két éve harmadikként zárta szereplését.

A 23 esztendős  orosz Jan Nepomnjacsij újonc, hat éve a nyílt tornán már szerencsét próbált. 2010-ben nagy meglepetésre Európa-bajnok lett, majd megnyerte az orosz szuperbajnokságot is. Kis hullámvölgy után ismét jó formában játssza eredeti sakkját.

Az ötszörös bajnok francia Etienne Bacrot ötödször játszik a szuperversenyen, 2003-ban második, 2008-ban negyedik, 2004-ben és 2012-ben ötödik volt a viadalon.

A háromszoros kínai bajnok 20 éves Ding Liren és a torna „doyenje”, a 33 esztendős, kétszeres olimpia bajnok ukrán Alekszander Mojszejenko is újonc a mezőnyben. 

A szuperversenyen július 22-én játsszák az első, augusztus  1-én az utolsó fordulót. Július 28-án szabadnap lesz. A játszmákat 14 órakor kezdik, a torna hivatalos honlapja: http://www.bielchessfestival.ch.

A verseny résztvevői az Élő-pontszámok sorrendjében:

Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2719)

Jan Nepomnjacsij (orosz, 2717)

Etienne Bacrot (francia, 2714)

Ding Liren (kínai, 2714)

Alekszander Mojszejenko (ukrán, 2699)

Rapport Richárd (magyar, 2693)           

Biel 1976 óta a képzeletbeli sakktérkép egyik legjelentősebb városa. Zónaközi döntő megrendezésével indult útjára a szép sorozat. A viadalt a dán Bent Larsen nyerte meg, Portisch Lajos holtversenyben második lett a szovjet Tigran Petroszjan és Mihail Tal társaságában, majd a rájátszáson kiharcolta a világbajnok-jelötséget. (Petroszjan volt a másik továbbjutó.) Egy évvel később a nagymesterversenyen az angol Anthony Miles ért elsőként célba, majd két év múlva Viktor Korcsnoj aratott szenzációs győzelmet, 13 partiból 12 pontot gyűjtve. A későbbi meghívásos tornák is inkább a svájci sakkozók számára jelentettek jó versenyzési lehetőséget. 1983-ban Adorján András játszott, harmadikként végzett.

1985-ben másodszor rendeztek zónaközi döntőt, egyetlen magyar résztvevőként Sax Gyula tízedikként nem jutott tovább. 1993-ban harmadszor volt Biel a házigazdája a zónaközi döntőnek, amelyet 13 fordulós svájci rendszerben bonyolítottak le. Portisch Lajos végig esélyes volt a továbbjutásra. Az utolsó fordulóban a párosítás szeszélye folytán Polgár Judittal került szembe, és a harcos döntetlen végül megakadályozta, hogy ismét világbajnok-jelölt legyen.

1996-ban Almási Zoltán is bemutatkozott Bielben, a 12 fős mezőnyben holtversenyben negyedikként zárta szereplését. 1999-ben először rendezték meg a viadalt két fordulóval, 6 résztvevővel, és egyre rangosabbak lettek a mezőnyök. 2001-ben a torna doyenje, a svájci Viktor Korcsnoj  szenzációs teljesítménnyel végzett az élen, az orosz Peter Szvidlert előzte meg fél ponttal. 2003-ban az orosz Alekszander Morozevics remekelt, a 10 játszmából 8 pontot szerzett. Egy évvel később sikerét megismételte, majd az orosz nagymester harmadik bieli tornagyőzelmét ünnepelte, meglepetésre azonban kettős vereséget szenvedett a norvég csodagyerektől, Magnus Carlsentől.

2007-ben tíz résztvevő vetélkedett a 18-as kategóriájú tornán, ahol Polgár Judit is szerepelt. A meglepetésekkel tarkított viadal a 16 éves Magnus Carlsen elsőségével fejeződött be. A norvég nagymester az utolsó fordulóban világossal legyőzte az éllovas azeri Tejmur Radzsabovot, holtversenyben végzett az élen az amerikai Alekszander Oniscsukkal. A tornagyőzelmet eldöntő rájátszásban a két rapid, majd a két villámparti is remi lett, a „hirtelen halál” játszmát Carlsen sötéttel bravúros játékkal megnyerte. Nagymesternőnk félpontos hátránnyal holtversenyben harmadik lett a svájci Yannick Pelletier, az orosz  Alekszandr Griscsuk és Tejmur Radzsabov társaságában.

2008-ban az orosz Jevgenyij Alekszejev nyerte a bieli sakkfesztivál szuperversenyét. A viadal utolsó fordulójában az egypontos előnnyel vezető kubai Leinier Perez Dominguezt legyőzte a francia Etienne Bacrot. A váratlan esélyt kihasználta Alekszejev, győzött Yannick Pelletier ellen, ezzel befogta Dominguezt. A címvédő Magnus Carlsen világossal csak remizett Alekszander Oniscsukkal, így fél ponttal kevesebbet gyűjtött. Az első helyen előállt holtversenyt rájátszás döntötte el. Az első két rapidparti döntetlennel végződött, a villámjátszmák közül a másodikat megnyerte Alekszejev, így ő lett a torna győztese.

Négy éve a francia sakkozás nagy reménysége, a 19 esztendős Maxime Vachier-Lagrave elsőségével nagy sikert ért el. Veretlenül ért célba. Döntőnek bizonyult a nyolcadik fordulóban Alekszandr Morozeviccsel vívott csatája, a korábbi háromszoros tornagyőztes sorozatos hibákkal vesztésre rontotta könnyen nyerhető állását. Morozevics sokáig magabiztosnak tűnt, a tőle megszokott érdekes játékot nyújtotta. Az olasz Fabiano Caruana elleni veresége megtörte lendületét, majd Jevgenyij Alekszejevtől is előnyösebb állásból kapott ki.

2010-ben ifjú titánok versenyére került sor. A címvédő Vachier-Lagrave mellett az orosz Jevgenyij Tomasevszkij és Dmitrij Andrejkin, az olasz Fabiano Caruana, a Fülöp-szigeteki So Wesley, a holland Anish Giri, a vietnami Nguyen Ngoc Truong Son, az angol David Howell, az indiai Paramirjan Negi és az izraeli Maxim Rodhstein csatázott. A hármas holtversenyt rájátszás döntötte el, Caruana nyerte a párharcokat Nguyen és Vachier-Lagrave előtt.

Két éve Magnus Carlsent másodszor ünnepelték  tornagyőztesként. Carlsen mindkét pontszámítás szerint az élen végzett, a tornán győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért. Magnus öt győzelem mellett négyszer remizett, Maxime Vachier-Lagrave legyőzte őt. Alekszandr Morozevics egyetlen vereségét Fabiano Caruanától szenvedte el. Moro újabb sikerével visszatért a top nagymesterek közé. Vachier-Lagrave és  a spanyol Alekszej Shirov az élen végzett  duótól alaposan lemaradt. A címvédőként sakkasztalhoz Caruana csalódást okozott, a hazai pályán játszó Yannick Pelletier csak fél-fél pont elrablásával bosszanthatta a nagyokat.

Tavaly meglepetéssel fejeződött be a 45. sakkfesztivál szuperversenye, a kínai Wang Hao nyerte meg a viadalt. Az utolsó fordulóban Wang Hao legyőzte a holland Anish Girit, a zárónap előtt vezető Magnus Carlsen csak remizett Etienne Bacrottal. A tornán a győzelemért 3, a döntetlenért 1 pont járt. Wang Hao három veresége ellenére hat győzelmével és egy remivel egy ponttal megelőzte a négy nyerés mellett hatot remiző világranglista-vezetőt. A kínai sakkozó addigi pályafutása legnagyobb sikerét érte el. Mindkét partiját elvesztette Carlsennel szemben, és a moldáviai Viorel Bologan elleni bakija után úgy tűnt, hogy elvesztette esélyét a végső győzelemre. A zárónapon azonban számára kedvezően alakultak az eredmények. Remekül játszott az újonc Anish Giri, megérdemelt jutalma a + 19,1 Élő-pont. A klasszikus pontozás szerint Carlsen végzett az élen.  A moldáv Viorel Bologan nagy kockázatot vállalt a „beugrással”, Alekszandr Morozevics egészségi okokból visszalépett a második forduló után.

A klasszikus pontozás szerint:

1.Magnus Carlsen 7 pont

2. Wang Hao 6,5

3-4. Hikaru Nakamura és Anish Giri 6

5. Etienne Bacrot 3

6. Viorel Bologan 1,5

(Alekszandr Morozevics 0)

A nagymesterversenyek eddigi győztesei:

1977 Anthony Miles (angol)
1979 Viktor Korcsnoj (svájci)
1980 Yehuda Grünfeld (izraeli)
1981 Eric Lobron (német) és Vlastimil Hort (cseh)
1982 John Nunn (angol) és Florin Gheorghiu (román)
1983 Anthony Miles és  John Nunn (mindkettő angol)
1984 Vlastimil Hort (cseh) és Robert Hübner (német)
1986 Lev Polugajevszkij (szovjet) és Eric Lobron (német)
1987 Borisz Gulko (amerikai)
1988 Ivan Szokolov (jugoszláv) és Borisz Gulko (amerikai)
1989 Vaszilij Ivancsuk (szovjet)
1990 Anatolij Karpov (szovjet)
1991 Alekszej Shirov (lett)
1992 Anatolij Karpov (orosz)
1994 Viktor Gavrikov (svájci)
1995 Alekszej Drejev (orosz)
1996 Anatoly Karpov (orosz)
1997 Viswanathan Anand (indiai)
1998 Mladen Palac (horvát)
1999 Jeroen Piket (holland)
2000 Peter Szvidler (orosz)
2001 Viktor Korcsnoj (svájci)
2002 Ilija Szmirin (izraeli)
2003 Alekszander Morozevics (orosz)
2004 Alekszander Morozevics (orosz)
2005 Borisz Gelfand (izraeli és Andrej Volokityin (ukrán)
2006 Alekszander Morozevics (orosz)

2007 Magnus Carlsen (norvég)

2008 Jevgenyij Alekszejev (orosz)

2009 Maxime Vachier-Lagrave (francia)

2010 Fabiano Caruana (olasz)

2011 Magnus Carlsen (norvég)

2012 Wang Hao (kínai)

A zónaközi döntők győztesei:

1976 Bent Larsen (dán)

1985 Rafael Vaganjan (szovjet)

1993 Borisz Gelfand (fehérorosz)

 Verőci Zsuzsa