A tekintélyes New in Chess (Hollandia) kiadásában angolul jelent meg Adorján András új könyve kedvenc témájában, a sötét szín védelmében: Black is Back! Korábbi könyvei a „Black IS still OK”, „Black is OK Forever!”- (2004 / 5) címet kapták, új könyve mintegy összefoglalója korábbi munkásságának.
A Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes válogatottunk tagját már régóta foglalkoztatja a „tévhit”, hogy világos a kezdés jogával dominál a partiban, sötét védekezésre kényszerül. Adorján már hosszú ideje küzd a negatív gondolkodásmód ellen, új művében folytatja harcát. Bemutatja, hogy világos előnye egyáltalán nem nyilvánvaló, sötétnek helyes, aktív hozzáállással reális ellenesélyei vannak.
Adorján a könyvet saját bevallása szerint is „Hattyúdalnak” 31 éves küldetése összegzésének szánja. 320 oldalas művében hosszú pályafutásának legértékesebb győzelmeiből nyújt át az olvasóknak gazdag csokrot, de a sakkvilág szupersztárjainak játszmáiból is bőven merít, egykori tanítói, tanítványai, pártfogoltjai partijait is elemzi. A kor szellemének megfelelően elemzéseit már erős programokkal is ellenőriztette. (Ezt a kiadó kötötte ki…)
Rendkívül érdekes a 2015 decemberéig összeállított statisztika, a férfi ranglista első 100 és a női rangsor első ötven helyezettjének világossal és sötéttel játszott partijaiban elért pontszámok összehasonlítása, a százalékok. Döbbenetes, hogy sötéttel egy híján (Lékó) minden játékos pluszban végzett! Az ellenfelek Élő-átlaga is fontos szempont. Kimagasló az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand eredményessége, sötéttel 2654-es átlagú riválisokkal szemben 1531 partiból 57,9, világossal 2622-es átlagú riválisokkal szemben 1657 játszmában 69,5 százalékkal dicsekedhet, döntetlenek nélkül 67,3, illetve 83,4 százalék. Az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik 2666-os átlagú riválisokkal 1316 partit játszott sötéttel, 54,3 százalékot ért el, világossal 1398 ütközetből 68,1 százalékot, remik nélkül 68,1, illetve 83,1.
A világbajnok Magnus Carlsen 2627-es átlagú sakkozók ellen 923-szor mérkőzött meg, 57,2, illetve 2626-tal szemben 967 partiból 67,4, a döntetleneket nem számolva 62,8, illetve 77,2 százalék. Az aranygenerációhoz tartozó izraeli Borisz Gelfand mezőnye is érthetően nagyon illusztris, stílusára jellemző, hogy 1441 játszmából 2661-es átlagú riválisokkal 51,9, illetve 2654-gyel szemben 1469 összecsapásban 60,4 százalékot ért el. (60,4, 70,7.) Az ellenfeleket tekintve Lékó Péter mezőnye az ötödik legerősebb volt, 2650-es átlagú sakkozókkal szemben sötéttel mínuszban maradt, 1145 partiból 49,6 a százaléka, világossal 2641-gyel szemben 1185 összecsapásból 59,4 százalék (49, 70,9).
Adorján András önkritikus elégedettséggel elemzi az újdonsült junior világbajnok Anatolij Karpovval 1969-ben vívott játszmáját, nagyszerű győzelmét. A magyar válogatott későbbi sikereinek szinte bevezetője volt, hogy 1968-ban Lipeckben, majd Budapesten is legyőztük az OSZSZSZK csapatát.
A 12 fejezetből álló könyvben Adorján külön is foglalkozik Borisz Gelfand és Hikaru Nakamura késhegyre menő párharcaival, ahol a sötéttel játszók 2013 végéig 13 játszmát nyertek, világos csak egyszer volt eredményes! Számos versenyen divat lett, hogy a rajtszámokat villámversenyen döntik el. Az élen végzettek a jobb sorszámokat választják, hogy eggyel többször játszhassanak világossal. A 2013-as Tal-emlékversenyt bevezető tornán Vlagyimir Kramnyik harmadik lett, mégis a 7-es szám mellett döntött. Nem a rajtszámon múlott, hogy az exvilágbajnok pályafutása legrosszabb eredményeként nyeretlenül lett utolsó, de a tornán sötéttel 11 játszmát nyertek, világossal csak hatszor voltak eredményesek.
A szerző büszke lehetne arra, hogy „portékája” kelendő Nyugaton is. De nagyon fájlalja, hogy a „trilógia” egyetlen darabja sem jut egyhamar el anyanyelven a magyar sakkozókhoz. Igény pedig volna rá. Nem rajta múlik!
Verőci Zsuzsa
