Hanti-Manszijszkban március 12. és 31. között rendezik meg  a nyolc résztvevős, kétfordulós világbajnok-jelölti versenyt. A nagy érdeklődéssel várt viadalon három exvilágbajnok is játszik, az indiai Viswanathan Anand, az orosz Vlagyimir Kramnyik és a bolgár Veszelin Topalov. A világranglistán második örmény Levon Aronjan, az azeri Sahriyar Mamedgyarov, az orosz Peter Szvidler Dmitrij Andrejkin és Szergej Karjakin küzd még a viadalon, a 600 ezer eurós összdíjazású torna győztese lesz a norvég világbajnok Magnus Carlsen kihívója. A résztvevőket bemutató sorozatban hetedikként a Világkupa-győztes, 2000 és 2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok Vlagyimir Kramnyik pályafutásának legfontosabb eredményeit idézzük fel. A már megtartott sorsoláson Kramnyik a 8-as rajtszámot kapta, Andrejkinnel sötéttel játszik az első fordulóban.

A 2014-es esztendő egyik legnagyobb érdeklődéssel várt versenye a nyolc résztvevős, kétfordulós világbajnok-jelölti torna. A sakkozás egyik fellegvára, a 2010-ben sakkolimpia, 2005 és 2011 között négy Világkupa, 2012-ben női kieséses rendszerű világbajnokság házigazdája, a szibériai olajváros, Hanti-Manszijszk rendezi meg a viadalt, amelynek díjalapja végül 600 ezer euró. A nagy tét, hogy ki lesz a norvég világbajnok Magnus Carlsen kihívója. A győztes 135 ezer eurót is „kasszírozhat”. A sakkozás 13. világbajnoka, Garri Kaszparov már voksolt, az örmény Levon Aronjannak és az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyiknak adja a legnagyobb esélyt, hogy győztesként kerüljön ki a csatározásból.

Az indiai Viswanathan Anand hat évig, 2007 és 2013 között volt a sakkozás világbajnoka, hazai pályán, Csennajban szenvedett vereséget Magnus Carlsentől. Exvilágbajnokként kisebb tűnődés után élt jogával, nevezett a tornára. A tavalyi londoni világbajnok-jelölti verseny holtversenyes első helyezettje, de Carlsennél kevesebb győzelme miatt a második helyre szorult, a 2000 és 2007 között világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyik a tavalyi Világkupa megnyerésével kvalifikálta magát. Élő-pontja alapján is játszhatott volna, elsőségéből honfitársa, Szergej Karjakin profitált. Az örmények legjobbja, a háromszoros olimpiai bajnok, Grand Slam és Grand Prix-győztes Levon Aronjan Élő-pontszámának köszönhetően játszhat.

A bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov a 2012/13-as Grand Prix-sorozatot nyerte meg, az azeri Sahriyar Mamedgyarov második helyezettként vívta ki a részvételi jogot. Sokan érzik kakukktojásnak az orosz Dmitrij Andrejkint, aki a Világkupán döntőt játszott Kramnyikkal, a rapid rájátszásokban ellenfeleinél jobban bírta a feszültséget. Az Orosz Sakkszövetség a rendezők jogán Peter Szvidlert jelölte, az ötszörös olimpiai és hétszeres orosz bajnok akár meglepetést is okozhat…

A FIDE athéni irodájában február 12-én már megtartották a viadal sorsolását. Az első fordulóban többek között orosz párharcokra kerül sor – Andrejkin-Kramnyik és Karjakin-Szvidler -, a slágermeccs, Anand és Aronjan  összecsapása lesz.

A résztvevők a sorsolási számok sorrendjében:

1.Dmitrij Andrejkin (orosz, 2709)

2. Szergej Karjakin (orosz, 2766)

3. Sahriyar Mamedgyarov (azeri, 2757)

4. Viswanathan Anand (indiai, 2770)

5. Levon Aronjan (örmény, 2830)

6. Veszelin Topalov (bolgár, 2785)

7. Peter Szvidler (orosz, 2758)

8. Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2787)

Kramnyik pályafutásának legfontosabb versenyei, sikerei

Vlagyimir Kramnyik 1975. június 25-én született Tuapszében, a Fekete-tenger partján. Tehetsége korán kibontakozott, 16 évesen nyert ifjúsági világbajnokságot. Garri Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójaként emlegette, és a világbajnok határozott óhajára Kramnyik 17 évesen már tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak. A bemutatkozása frenetikus sikert hozott, 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. A debreceni Európa-bajnokságon is remekelt, aranyérmes az orosz csapattal, megkapta  a nagymesteri címet. Még kétszer, 1994-ben és 1996-ban volt tagja olimpiai bajnok válogatottnak. 1993-tól a szuperversenyek állandó résztvevője, 65(!) olyan tornán szerepelt, amely 18-as (2676), vagy még magasabb kategóriájú volt. Kramnyik számos tornagyőzelem, dobogós helyezése mellett még egy Guinnes-rekordként is említhető sorozatot mondhat magáénak, 2000 júliusától 18 hónapig a sakkvilág legjobbjaival 80 játszmát vívott, és veretlen maradt.

Az 1993-ban a svájci rendszerű bieli zónaközi döntőn kiharcolta a világbajnok-jelöltséget, sőt a PCA világbajnoki ciklusban is kandidátus lett, egyszerre két vasat tarthatott  a tűzben. A FIDE világbajnoki címéért először páros mérkőzésen 4,5-2,5-re simán legyőzte az izraeli Leonyid Judaszint.  A PCA meccsen azonban nagy meglepetésre 4,5-1,5-re kikapott az amerikai Gata Kamskytól. A váratlan vereségért Kramnyik nem vigasztalódhatott a FIDE-ciklusban, az izraeli Borisz Gelfand 4,5-3,5-ös győzelemmel jutott tovább. 1998-ban  a spanyol Alekszej Shirovval meccselt a kihívó jogáért, ezt a mérkőzést 5,5-3,5-re elbukta, de a Kaszparov-Shirov világbajnoki döntőt nem játszották le, a mérkőzésre nem találtak szponzort. Kramnyik 1999-ben szerencsét próbált a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, Las Vegasban az angol Michael Adams ellen a negyeddöntőben a rapid rájátszás során alulmaradt. Kaszparov végül Londonban, 2000 októberében a világranglista második Kramnyikkal mérkőzött meg.

Kramnyik letaszította a trónról Kaszparovot

Vlagyimir Kramnyik a Braingames 16 játszmás világbajnoki döntője előtt ígéretet tett, hogy az „életéért” fog küzdeni. A meccs békés döntetlennel indult, majd Kramnyik vezetést szerzett. A 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült, szekundánsai, a spanyol Illescas Cordoba Illescas, az orosz Jevgenyij Barejev és a francia Joel Lautier nagyszerű csapatot alkottak. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el. Kramnyik könnyű nyerést hibázott el a negyedik játszmában, kihasználatlanul hagyta esélyét a hatodikban. Meglepetésre Kaszparov repertoárja világossal korántsem tartogatott „nyerő változatokat”. A tízedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett a címvédő számára, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte, 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Kramnyik igen bölcsen, visszafogottan nyilatkozott, Kaszparov már a veresége pillanatában reményének adott hangot, hogy lesz esélye visszavágó mérkőzésre. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni.  

Kaszparov azonban többé nem kapott lehetőséget a visszavágóra, és Kramnyik 2004 őszén Brissagóban Lékó Péterrel mérkőzött meg a világbajnoki címért. A 14 játszmás párbaj első partiját nagymesterünk elvesztette, az ötödikben  egyenlített, majd briliáns győzelmet aratott a nyolcadik játszmában. Lékó vezetését remikkel a 14. partiig őrizte, de Kramnyik nagyon összeszedte magát a döntő ütközetre, nyert, és a 7-7-es eredmény címe megvédését jelentette. Kramnyik komoly egészségi problémái miatt öthónapos kényszerpihenőre szorult, a torinói sakkolimpián játszott ismét, és kitűnő eredményt ért el, nem rajta múlott, hogy az első helyen kiemelt orosz válogatott csak hatodik lett. A világbajnoki döntő előtti főpróbája is sikeres volt, Dortmundban éppen Lékót legyőzve végzett az élen.

Megnyerte a címegyesítő döntőt Topalovval szemben

A Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag rapid rájátszással fejeződött be a címegyesítő világbajnoki döntő. A klasszikus sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik a rapid párharcban 2,5-1,5-re legyőzte a FIDE világelsőjét, a  bolgár Veszelin Topalovot, és összesítésben 8,5-7,5-ös eredménnyel a sakkvilág immár egyedüli világelsőjeként köszönthettük. Kramnyik kettős győzelemmel kezdte a párharcot, Topalov az első partiban túlerőltette az állást, a második játszmában kölcsönös sakkvakságok is jellemezték a két világklasszis játékát. Két döntetlen után Kramnyik játék nélkül vesztette el az ötödik partit. Nagy bonyodalmak, diplomáciai csatározások után végül az orosz világbajnok folytatta a meccset, két remit követően azonban Topalov kettős győzelemmel magához ragadta a vezetést. A sakkozás 14. világbajnoka remek sportemberi tulajdonságokat csillogtatott meg, kiegyenlített, és az izgalmas tie-break során jobban koncentrált, megérdemelt győzelmet aratott. A világbajnok 2006. december 31-én megnősült, francia felesége, Marie-Laure Germon a Figaró ismert újságírója.

Kramnyik a Corus versenyen veretlen maradt és elégedett volt negyedik helyezésével. A monacói Amber-tornán kétpontos előnnyel nyerte meg az összetett versenyt. Miskolcon remek csatában 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert, de Jerevánban 4-2-es vereséget szenvedett Levon Aronjantól rapid párosmeccsen. Az orosz világbajnok főpróbája sikeres volt a mexikói világbajnokság előtt, Dortmundban nyolcadszor győzött (1995-1998, 2000, 2001, 2006). Pályafutása során másodszor választották az év sakkozójává 2006-os eredményei alapján (2000-ben kapta az első Oscar-díját.)

A mexikói vb-n elvesztette világbajnoki címét

Vlagyimir Kramnyik hosszas tárgyalások után elindult a mexikói vb-n, elfogadta azt a privilégiumot, amit ajánlottak számára. A szabályzatban az szerepelt,  ha Kramnyik végez az első helyen, akkor a bolgár Veszelin Topalovval vívott volna „visszavágó” meccset. Kramnyik holtversenyben második volt az izraeli Borisz Gelfanddal, de megkapta a jogot, hogy megmérkőzhet a győztessel, így jött létre Ananddal a döntője. Csalódással élte meg, hogy elvesztette világbajnoki címét, de már az első interjúban kifejtette véleményét, hogy Anandot csak akkor tekinti igazi világelsőnek, ha legyőzi őt a visszavágó párosmeccsen.

A moszkvai Tal-emlékversenyen az igazi Kramnyikot láttuk, pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el Öt világos játszmájából négyszer győzött, kedvező sorsolását remekül kihasználva végzett az élen. A januári Corus-tornán csak ötvenszázalékos eredményt ért el, 1 ponttal teljesített kevesebbet, mint Anand. Nagy sikereinek színhelyén, Dortmundban nagyon rossz formában sakkozott, a nyolcfős mezőnyben csak hetedik lett 3 ponttal. Nem sikerült igazán jól a világbajnoki döntő előtti főpróbája, a III.Tal-emlékverseny sem. Egy ponttal maradt el a győztes Vaszilij Ivancsuktól, négyes holtversenyben lett második.

A bonni párharcban alulmaradt Ananddal szemben

Egy évvel trónfosztása után Kramnyik alulmaradt a bonni párharcban is, Vishy Anand 6,5-4,5-ös győzelemmel megvédte koronáját. Anand sikere teljesen megérdemelt. Jobban térképezte fel ellenfele gyenge pontjait. A partik többségében rákényszerítette akaratát kihívójára. Két sötéttel elért győzelme sorsdöntő volt. Stratégiája tökéletesen bevált, olyan állásokat vállalt, ahol a finom pozíciós játék nagymestere eltévedhetett a bonyodalmakban. A hajrában Kramnyik magára talált, a kilencedik partiban sötéttel kecsegtető állást ért el, de nem tudta egész pontra váltani esélyét. A tízedik játszmát világossal megnyerte, Anand az első meccslabdát elhibázta, de a másodikban már elérte a kívánt remit.

Kislányának születése miatt 2009-ben a dortmundi torna volt első nagy versenye, kilencedszer győzött. Másodszor nyerte meg a Tal-emlékversenyt, ezüstérmes volt Magnus Carlsen mögött a londoni viadalon, ahogy a Corus-tornán is. Dortmundban be kellett érnie a harmadik hellyel. Sanghajban rájátszás után jutott be a Grand Slam döntőjébe. Nagyon csalódott volt a sakkolimpiai második helyezésük után, Bilbaóban a Grand Slam-döntő megnyerésével vigasztalódott. Moszkvában a Tal-emlékversenyen csak ötvenszázalékos eredményt ért el. A londoni tornán holtversenyben negyedik, Wijk aan Zee-ben a Tata Steel szuperversenyen ötödikként zárta szereplését. Az Amber-tornán hihetetlenül rosszul, sok elnézéssel sakkozott, a 12 fős mezőnyben a 11. helyen végzett.

A kazanyi világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken csalódást okozott

Saját bevallása szerint is „őrültként” rengeteget, mintegy hat hónapot készült a világbajnok-jelölti páros mérkőzésekre. „Az eredmény nem lehetett volna rosszabb, ha kevesebbet sakkozom” – mondta a New In Chess-nek adott interjújában.”Más idők vannak, mindenkinek magának el kell döntenie, hogy miként készül, mennyit sakkozik. Már nem szükséges, hogy rabszolgaként napi nyolc órát sakkozz. Gondolkodnod kell egyes változatokról, egyes partikat elemzel, majd hagyod a számítógépet, hogy ellenőrizzen bizonyos állásokat. Úgy gondolom, hogy a régi metódus,  egyes pozíciók túlzott mélységekig  történő elemzése már nem fontos. Megőrizni az energiát, a sakkéhséget napjainkban jóval fontosabb” – értékelte kazanyi balsikeres szereplését.

Az azeri Tejmur Radzsabovval szemben még rájátszásban kiharcolta a továbbjutást, de honfitársa, Alekszandr Griscsuk útját állta. Kramnyik sajnálhatja, hogy a párharcuk harmadik partijában az óriási esélyt elszalasztotta. Ellenfele súlyos időzavarában hagyta ki a nyerőesélyes folytatást. Griscsuk veszélyesnek tűnő taktikát alkalmazott, világossal kisebb küzdelemben remizett, sötéttel többször is kötéltáncot járt.

Az orosz exvilágbajnok a harmadik rapidpartiban nagy lehetőséget hagyott ki, majd a villámpartikban 8 évvel fiatalabb riválisa jobban bírta a feszültséget. Világossal Kramnyik bástyamanővere rossz terv volt, anyagi veszteség után már nem volt mentsége. Griscsuk a második partiban elrontotta fölényes állását, de a döntetlen is elegendő volt nagy sikeréhez.

Dortmundban tizedszer győzött

Kramnyik a csapat-világbajnokság helyett a dortmundi viadalon játszott és tizedszer diadalmaskodott. Az orosz szuperbajnokságon az első fordulóbeli erőszakosságának lett az áldozata, egykori szekundánsa, hatodszor bajnoki címet szerzett Peter Szvidlertől kapott ki. Három partit nyert, de két legfőbb riválisától sötéttel játszva vereséget szenvedett, csak ötödik lett a nyolcfős mezőnyben.

Az exvilágbajnok nem játszott a csapat Eb-n sem, helyette az Univé-tornán győzött, majd pályafutása egyik abszolút mélypontjaként a Tal-emlékversenyen hét döntetlennel és két vereségével csak nyolcadik. A partikat jól játszotta három, három és fél óráig, de utána rontások egész sorát követte el. Csak egy hete volt, hogy rendezze sorait, pihenjen és lelkileg felkészüljön a londoni viadalra. A Párizsban élő Kramnyik nem tagadta, hogy korántsem könnyű Oroszországban sakkoznia, a sok barát, az érdeklődök kíváncsisága, az interjúk sok energiát raboltak el tőle, és nagyon sajnálja a Kazanyban és Moszkvában elvesztett 25 Élő-pontját, és egyfajta presztízsvereséget is elszenvedett hazai pályán, ahol sokan már-már veteránnak nézik őt.

Londonban a partik kritikus időszakában is remekelt

 A London Chess Classic 2011 tornán egy magabiztos Kramnyikot láttunk, felfrissítette gondolkodását, új energiákat gyűjtött, és éppen a partik kritikus időszakában remekelt.  Angol ellenfeleit 4-0-ra legyőzte, míg Carlsennel, Ananddal, Aronjannal és Nakamurával szemben remizett. A nagy siker utáni interjúban így nyilatkozott: „Talán most jobban szeretek sakkozni, mint valaha.” Londoni győzelmével bebizonyította, hogy karrierje utolsó kettőtől-öt évig terjedő időszakában képes arra, hogy felvegye a harcot a top nagymesterekkel szemben.

Kramnyik a Tal-emlékverseny idején találkozott az orosz üzletember Oleg Szkvorcovval, akinek a 2012-es első félévi versenyínségéről panaszkodott. A nagy sakkrajongó, Kramnyiknak drukkoló Szkvorcov párosmérkőzés megrendezését ajánlotta Kramnyiknak, de fontos kritériumként szabta meg, hogy az ellenfélnek a világranglista első öt helyezettjéből kell lennie. Aronjan vállalta a felkérést, így a London Chess Classic  2011 és a Tata Steel Chess 2012 győztese, Kramnyik és Aronjan mérkőzött meg egymással a korábbi jelentős tornák színhelyéül is szolgáló Hotel Savoy Baur en Ville Hotelben. Párharcuk 3-3-mal ért véget. Aronjan győzelemmel kezdett, Kramnyik a harmadik játszmában egyenlített ki.

Kramnyik komoly fiaskót szenvedett el a VII. Tal-emlékversenyen. A hatodik forduló után még holtversenyben vezetett Alekszandr Morozeviccsel, de kettős vereségét követően csak ötven százalékot ért el. A dortmundi viadalon az élen végzettek egymás elleni partijaikban csak kettő fejeződött be döntéssel, Kramnyik + 1 –gyel fél ponttal elmaradt a holtversenyes győztesektől, Fabiano Caruanától és Szergej Karjakintól.

Az isztambuli sakkolimpián az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik vezette orosz válogatottat az első helyre rangsorolták. A favorit csapat kedvező pozícióból a kilencedik fordulóban botlott, az amerikaiakkal vívott csatában mind Kramnyik, mind Griscsuk kikapott, az izgalmas hajrában már nem tudtak javítani.  A Berger-Sonneborn pontszámítás az örményeknek kedvezett. A sors „elvette”, amit 1980-ban megadott holtverseny után a szovjet csapatnak, amikor 1,5 Bucholz-ponttal megelőzték válogatottunkat.

Londonban minőségáldozatai rendkívüli élményt jelentettek

Londonban a címvédőként induló  37 éves Vlagyimir Kramnyik remekül sakkozott. Élvezetes partikat játszott, Magnust is megszorongatta. Tetszetős pozíciós minőségáldozatai a sakkot igazán értők számára rendkívüli élményt jelentettek. Kramnyik rutinos „rókaként” dicsérte Magnus Carlsen fenomenális teljesítményét, az Élő-pontos világrekordját. Érthetően elégedett volt teljesítményével, megismételte tavalyi eredményét, négy győzelem és négy döntetlen, de ez most nem volt elég az elsőségéhez. Az exvilágbajnok örült annak, hogy a feje jól dolgozott, fizikailag tökéletes állapotban volt, még jobban is játszhat, s nem tartja magát esélytelennek a világbajnok-jelölti tornán. Igazi profiként mondta: „Joggal gondolom, hogy  világranglistán elfoglalt második helyem már elsőként is értékelhető, hiszen Magnus pontszáma már a fellegekben járó, már nem is lehet számolni. Kozmikus pontszám, az emberek között én vagyok az első…”

Zürichben taktikailag sebezhető volt

A világbajnok-jelölti verseny főpróbájaként Zürichben játszott. Az exvilágbajnok taktikailag nem volt a topon, a kritikus, bonyolult pozíciókban nem a legjobb döntéseket hozta. Arra azonban aligha gondolhattunk, hogy éppen a befejező fordulóban követ el oly végzetes hibát, ami vereségéhez vezetett. A spanyol megnyitás berlini változatában kapott ki Viswanathan Anandtól. A nyitás után Kramnyik elégedett lehetett állásával, de túlbecsülte lehetőségeit, a 21. lépésben súlyos taktikai elnézéssel két tisztet vesztett bástya ellenében. A baki megbénított az exvilágbajnokot, két lépés múlva gyanús állásban már döntő hátrányhoz vezető lépést húzott, a 27. lépést követően pedig feladta a reménytelen küzdelmet, Borisz Gelfanddal holtversenyben az utolsó helyet osztotta a négyfős, kétfordulós viadalon, ahol a 20 éves Fabiano Caruana megtréfálta a „veterán” nagymestereket.

A világbajnok-jelölti versenyen a holtversenyt több győzelmének köszönhetően Magnus Carlsen nyerte meg

Londonban drámai utolsó fordulóval ért véget a világbajnok-jelölti verseny, amelyet végül több győzelmének köszönhetően Magnus Carlsen nyert meg, s lett az indiai világbajnok Viswanathan Anand kihívója. A befejező játéknapon Carlsen és Kramnyik is vereséget szenvedett. A világranglista-vezető óriási időzavarba került az orosz Peter Szvidlerrel vívott csatájában, többször is rontott, második partiját vesztette el világossal játszva. Az orosz exvilágbajnokot az ukrán Vaszilij Ivancsuk győzte le, ő sem bírta a sorsdöntő ütközet feszültségét.

Kramnyik az első félidőben csak hét döntetlent csinált, de a második körben fokozatosan dolgozta le hátrányát. A nyeretlenségi sorozatát Peter Szvidler legyőzésével szakította meg. Carlsen elleni esélyét nem tudta nyerésig fokozni, majd Alekszandr Griscsuk nagyot hibázott honfitársa ellen. Levon Aronjan legyőzésével Kramnyik átvette a vezetést, majd a befejező játéknap előtt Carlsennel holtversenyben állt az élen. Kramnyik egy tragikus tie-break szabály miatt vesztett, amely sokakat jobban emlékeztetett a szerencsejátékra, a győzelmek száma döntött.

A tornán remek, fordulatokban gazdag csatákat láttunk, megdöbbentő hibákat is elkövettek a szupernagymesterek, meglepő eredmények nagyban befolyásolták a végeredményt.

Vlagyimir Kramnyik a világbajnok-jelölti verseny utáni interjújában higgadtan értékelt.

„Természetesen fáradt és elkeseredett vagyok. Olyan közel voltam. Bármennyire is hiszem, hogy mindketten, Carlsen és én is megérdemeltük volna a tornagyőzelmet, de csak egy győztes lehet, így ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy én egy kicsit balszerencsés voltam. Az utolsó fordulóban, azután, hogy Magnus szerencsével megnyerte utolsó előtti partiját (Radzsabov ellen), nehéz helyzetben voltam. Holtverseny esetén a tie-break egyik pontszáma nekem volt kedvező, míg a másik Magnusnak kedvezett. Sajnos az ő „tie-break” pontszáma sokkal fontosabb volt a versenykiírás szerint, bár hasonló szituációkban gyakran az ellenkezője számít. Egyforma pontszámunk volt, de valójában fél pont előnnyel kezdte az utolsó fordulót. Én sötéttel játszottam, ő világossal, a helyzetem nehéz volt. Kockáztatva nyerésre kellett játszanom, ez volt az egyetlen esélyem. Még mindig úgy gondolom, hogy ez helyes döntés volt, mert ez volt az egyetlen lehetőség, Magnust kibillenteni az egyensúlyából, idegessé tenni és rákényszeríteni, hogy nyerésre kelljen játszania. Ez vezethetett potenciálisan vereségéhez, ahogy ez történt is. Sajnos magam túl messzire mentem, és már nem menthettem meg a partimat, már „túlmelegítettem a botot”, amikor világossá vált Magnus veresége. A kezdettől mindent megkíséreltem, semmit nem tehettem. Megszokott, normál szituáció. Megragadhattam volna az esélyt egy-két  lépéssel a fordításra.  Lehet, hogy kicsit balszerencsés voltam, hogy nem tudtam többet kihozni. Összességében addig a pillanatig is a versenyen kárba veszett számos lehetőség” – idézte fel Kramnyik a taktikáját.

Vlagyimir Kramnyik nem mondott le a világbajnoki cím visszaszerzésének esélyéről. „Ha nem sikerül a következő ciklusban, akkor újra megpróbálom. Úgy tűnik, hogy korai lenne még leírni magam. Befejeződött a világbajnok-jelölti torna. Az a verseny, amelyre mindenki motiváltan, felkészülten érkezett. Ez egyfajta lakmuszpapír, amelyik megmutatja adott pillanatban a szintedet. Mindenki kiteregette az összes kártyáját, motiváltak voltak… És emellett meg tudtam mutatni, hogy megnyerhettem volna versenyt, első lehettem volna. Van még tartalékom, pontosan tudom, hogy bizonyos dolgokat jobban is csinálhatok…” – fejezte be gondolatait a sakkozás 14. világbajnoka, aki Garri Kaszparovot taszította le a trónról és Viswanathan Ananddal szemben vesztette el világbajnoki címét.

Az Aljechin emlékversenyen csak ötven százalékot ért el, majd a Tal emlékversenyen nyeretlenül utolsó lett. A londoni „balsiker” nem múlt el nyomtalanul.

Dortmundban az angol Michael Adamsszel vívott versengésében alulmaradt, fél pont hátránnyal másodikként zárta szereplését.

Tromsøben veretlenül nyerte meg a Világkupát

A 38 éves Vlagyimir Kramnyik győzelmével ért véget a norvégiai Tromsøben az V. Világkupa. Honfitársával, a 23 esztendős Dmitrij Andrejkinnel vívta a döntőt, 2,5 – 1,5-re megnyerte a párharcot. Ez a cím még hiányzott a 2000-2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok, Grand Slam-győztes, oly sok szuperverseny első helyezettjének gyűjteményéből! Sikerét a versenykiírásnak is köszönhette, hiszen játszania kellett ahhoz, hogy kedvező Élő-átlagával világbajnokjelölt legyen. „Túlteljesítette” az elvárást, nemcsak játszott, hanem meg is nyerte a 128 résztvevős, a Világkupák eddigi történetének legerősebb viadalát. Győztesként lett ismét világbajnokjelölt, s ezzel a 23 éves Szergej Karjakin számára biztosította a részvételi jogot a világbajnok-jelölti versenyen.

Vlagyimir Kramnyik útja a győzelemig:

Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) – Gillian Bwalya (zambiai) 2 – 0

Mihail Kobalija (orosz, 2651) – Vlagyimir Kramnyik 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, 0 - 1)

Vlagyimir Kramnyik  - Alekszander Arescsenko (ukrán, 2709) 3 – 1 (döntetlen, döntetlen, 1 – 0, 1 - 0)

Vaszilj Ivancsuk (ukrán, 2731)  - Vlagyimir Kramnyik  0,5 – 1,5 (0 – 1, döntetlen)

Vlagyimir Kramnyik - Anton Korobov (ukrán, 2720) 1,5 – 0,5 (1 – 0, döntetlen)

Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2719) - Vlagyimir Kramnyik 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, 0 – 1, döntetlen)

Vlagyimir Kramnyik - Dmitrij Andrejkin (orosz, 2727) 2,5 – 1,5 (1 – 0, döntetlen, döntetlen, döntetlen)

Az orosz szuperbajnokságon nagy ambícióval  játszott, de hiába volt eredményes a sereghajtókkal szemben, két veresége miatt + 2-vel csak holtversenyben harmadik lett. Antalyában rendezték meg a csapat-világbajnokságot, Kramnyik vezetésével az első helyre rangsorolt együttes 1997, 2005 és 2010 után ismét aranyérmet szerzett. (1985-ben és 1989-ben a Szovjetunió csapata győzött.) Az orosz válogatott nem járt be könnyű utat, a második fordulóban 3-1-re kikaptak az amerikai négyestől, és három meccspont volt a hátrányuk az ukránok mögött. A hatodik fordulóban azonban a hollandok óriási meglepetésre legyőzték az éllovas együttest, az utolsó előtti fordulóban az ukránok elleni szuperrangadó nagy tétjét, fokozott feszültségét Kramnyikék jobban bírták.

A London Chess Classic 2013 rapidversenyen simán jutott a negyeddöntőbe, ahol Vishy Anandot könnyedén győzte le. Az elődöntőben mindkét játszmában túljátszotta az amerikai Hikaru Nakamurát, az idő szorításában azonban eltékozolta előnyét, a második partit vesztésre is rontotta.

Kiemelkedő sikerei:

Tízszer győzött a dormundi tornán (1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001, 2006, 2007, 2009, 2011)

További első helyezései:

1994 PCA Intel Grand Prix (rapid)

1995 Horgen, Belgrád

1996 Monaco rapid, Dos Hermanas

1997 Dos Hermanas, Tilburg

1998 Wijk aan Zee, Monaco (rapid)

1999 Monaco (rapid)

2000 Linares

2001 Monaco (rapid)

2004 Linares

2007 Monaco (rapid)

2007 Moszkva

2009 Zürich (rapid)

2009 Moszkva

2010 Grand Slam-döntő

2011 Unive, London

2013 London világbajnok-jelölti verseny 1-2, Világkupa

Riválisai elleni mérlege a klasszikus gondolkodási idejű partikban

Levon Aronjannal 20 partiban csatázott, 11 partijuk döntetlennel ért véget, Kramnyik hatszor legyőzte az örmény nagymestert, háromszor szenvedett vereséget. Aronjan nyerte meg utolsó összecsapásukat, az Aljechin emlékversenyen kényszerítette megadásra az exvilágbajnokot.

Veszelin Topalovval nagyon jól ismerik egymást, 1993-ban küzdöttek meg először. Azóta még 86 partit vívtak. Klasszikus kontrollal 53-szor csatáztak, Kramnyik 13-8-ra vezet a 32 döntetlen mellett. Az elisztai vb óta nagyon feszült a viszonyuk.

Viswanathan Ananddal is régi riválisok, 1989-ben küzdöttek meg először egymással. Azóta még 162 partit vívtak. Klasszikus kontrollal 75-ször csatáztak, Anand 9-7-re vezet 59 döntetlen mellett.

Szergej Karjakinnal szemben még nyeretlen. 2010-ben a Tal emlékversenyen emlékezetes, tisztáldozatos partiban kapott ki tőle, másodszor a 2011-es szuperbajnokságon. Nyolc játszmában megosztoztak a ponton.

Nem könnyű a sakkozó helyzete, ha baráttal kell viaskodni. Peter Szvidlerrel 27 partit játszott. Hétszer legyőzte, háromszor vereséget szenvedett, 17-szer remiztek.

Sahriyar Mamedgyarovot kétszer megadásra kényszerített, hétszer megosztoztak a ponton.

Meglepetésre Dmitrij Andrejkinnel szemben negatív a mérlege, tavaly háromszor is kikapott tőle, a Világkupa döntőjében legyőzte honfitársát,  + 3, = 3, - 1.

Verőci Zsuzsa