Sakkblog

A Fischer Random Chess világbajnoki döntőjének első jétéknapja után döntetlenre állnak párharcok

Sportrovat | 2019-10-28 14:14:07 | Módosítva : 2019-10-29 17:19:02

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Az Oslo közelében fekvő Høvikoddenben megkezdődött a FIDE első hivatalos Fischer Random Chess világbajnokságának a négyfős döntője. Az elődöntőben a címvédő, a klasszikus sakkozás négyszeres világbajnok, Magnus Carlsen az amerikai Fabiano Caruanával csatázik, a másik ágon az orosz Jan Nepomnjacsij az amerikai Wesley So-val mérkőzik meg. A Fischer Random Chess szabályai szerint a tisztek helyzetét számítógépes sorsolással határozzák meg, a játszmák korai szakaszában így igazi kreatív megoldásokra van szükség, hogy a haderőket sikerüljön mozgósítani sokszor meglehetősen passzív helyzetükből. Három különböző időkontroll mellett 4-4 partit játszanak, más-más a pontozás, 3, 2, illetve 1 pontot ér a győzelem, felét a döntetlen. A két párharc győztese játssza a döntőt, a két vesztes a harmadik helyért mérkőzik meg. A díjalap 290 ezer dollár, a győztes, a világbajnok ebből 125 ezret nyer. Az első játéknapon két-két rapidpartira került sor, az első 40 lépésre a nagymestereknek 45-45 percük volt, majd a játszma befejezéséig 15-15 perc. Fabiano Caruana sötéttel megnyerte az első partit, Magnus Carlsen sötéttel egyenlített. Jan Nepomnjacsij és Wesley So két remivel kezdett.

A címvédő, a klasszikus sakkozás négyszeres világbajnoka, Magnus Carlsen, az amerikai Fabiano Caruana és Wesley So és az orosz Jan Nepomnjacsij részvételével megkezdődött az első FIDE Fischer Random Chess világbajnokságának négyes döntője. Az Oslo közelében fekvő Høvikoddenben a híres Henin Onstad Művészeti Központban vívják meg csatáikat. A műkorcsolyázó Sonja Henie (1912-1969) pályafutása során háromszor nyert olimpiai bajnokságot, tízszer szerzett világbajnoki címet és hatszor lett Európa-bajnok. Az Egyesült Államokban jelentős színészi karriert is befutott, a „Hollywood Ice Revue” is nagysikerű vállalkozása volt. 1961-ben hozták létre harmadik férjével, Nils Onstaddal alapítványukat. Művészeti magángyűjteményének 110 festménye képezte az 1969-ben megnyitott Henin Onstad Művészeti Központ működési alapját, ahol Sonja Henie díjait is kiállították.

A Fischer Random Chess, más néven Chess960 a sakkozás legendás világbajnokának, Robert Fischernek a találmánya. Először 1996. június 19-én Buenos Airesben játszottak bemutató játszmát, ahol Fischer ellenfele a Fülöp-szigeteki Eugenio Torre volt. Az új sakkal a világbajnok célul tűzte ki, hogy a sakkozók kerüljék el a hosszú megnyitáselméleti változatokat, a partikban a kreativitásuk érvényesüljön a hosszas elemzések helyett. A kezdőállásokat már számítógép sorsolja ki, korábban dobókockás megoldás is volt, 960 állás létezik, innen az elnevezés.

Alapállásban a gyalogok a hagyományos sakkhoz hasonlóan a második és a hetedik soron helyezkednek el. A király mindig a bástyák között, a sötét haderő a világoséval megegyezően áll, a figurák ugyanúgy lépnek, ütnek, mint a hagyományos sakkban. Csak a sáncolás módja különleges, a célok is megegyeznek: a király bemattolása, döntő anyagi előny kiharcolása, a döntetlen elérése.

Az első nem hivatalos világbajnoki páros mérkőzést Mainzban 2003-ban rendezték meg, a nyolcjátszmás meccsen az orosz Peter Szvidler 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert. Egy év múlva szép magyar siker született a svájci rendszerű viadalon, Almási Zoltán veretlenül végzett az élen, kivívta a jogot, hogy 2005-ben megmérkőzhetett Szvidlerrel. Az orosz nagymester 5-3-ra nyerte meg a találkozót. 2006-ban az örmény Levon Aronjant köszönthették győztesként, 5-3-as győzelemmel fosztotta meg világbajnoki címétől Szvidlert, az összecsapás valamennyi partija döntéssel végződött.

2007-ben már négy résztvevővel rendezték meg a viadalt, a döntőben Aronjan 3,5-2,5-re Viswanathan Anand ellen nyert. 2008-ban az amerikai sakkozás nagy ígérete, Hikaru Nakamura győzött a svájci rendszerű viadalon, s ezzel jogot szerzett a következő négyes döntőben való szereplésre. A körmérkőzés során az első felvonásban még bizonytalankodott, a második körben remekelt, és a döntőben Levon Aronjant fosztotta meg a címétől, 3,5-0,5-re győzte le.

Kilenc évet kellett várni, hogy ismét világbajnokságot rendezzenek, a norvég világbajnok Magnus Carlsen a címvédő Hikaru Nakamurával hazai pályán mérkőzött meg. Óriási érdeklődés kísérte a találkozót. A nyitólépést Norvégia miniszterelnöke, Erna Solberg tette meg. Az NRK tv élőben közvetítette a játszmákat. A szponzorok kitettek magukért az 1 millió 500 ezer norvég koronás díjalappal (cca. 48 millió forint), amiből a győztest 900 ezerrel jutalmazták. A 16 játszmás mérkőzésen először nyolc rapidpartiban csatáztak, 45-45 perc gondolkodási idejük volt 40 lépésre, majd 15-15 perc a játszma befejezéséig. A győzelem 2 pontot ért, a döntetlent egyet. A mérkőzés első partija jubileumi összecsapás volt, különböző műfajokban vívott 99 játszma után századszor néztek farkasszemet. A találkozó három döntetlennel indult.

A negyedik játszmában Nakamura döntetlent ígérő vezérvégjátékban fatális hibát követett el, a norvég világelső vezetést szerzett. Nakamura az ötödik partiban a sokat hibázó Carlsent sötéttel kényszerített megadásra. A világbajnok sötéttel vágott vissza a hatodik ütközetben. A negyedik játéknapon is eldőlt mind a két játszma, Carlsen sötéttel nyert, majd nagy megdöbbenésére a nyolcadik csatában időtúllépéssel vesztett, 9-7-es vezetéssel kezdhette a villámpartikat.

A szabályzatban pontosan rögzítették, hogy a nagymesterek mennyi időt kapnak a felkészülésre, a hosszú rapid partiban ez 15-15 perc volt az állás megismerésétől, a 10-10 perces és lépésenként 5-5 másodperc bónusszal vívott partikban a harmadik partitól már csak két-két perc állt a rendelkezésükre, hogy villámgyorsan stratégiát gondoljanak ki haderejük kifejlesztésére. Az adott játéknapon a rapidpartiban világossal és sötéttel is ugyanazzal a kezdőállással kellett megbirkózniuk.

Az ötödik játéknapon felgyorsultak az események. Magnus Carlsen győzelemmel kezdett, majd három döntetlennel őrizte hárompontos előnyét. A harmadik játszma 138(!) lépésig tartott, az első lépésben sáncoltak a küzdő felek. A második félidőben újabb két nyeréssel bebiztosította az újabb címet, immár újdonsült Fischer Random Chess világbajnokként vesztette el a hetedik ütközetet, majd döntetlennel fejeződött be a mérkőzés, Magnus Carlsen 14-10-re nyerte meg a találkozót. Nem kétséges, hogy a norvég világbajnok stílusának nagyon is megfelel ez a sakk. Sohasem „alapos” megnyitáselméleti felkészültségét dicsértük, sokkal inkább kreatív játékát, a középjátékokban látott remek megoldásait, kitűnő végjáték technikáját.

A négyes döntőt előcsatározások előzték meg, a világbajnok Magnus Carlsen várt három ellenfelére. A sorsolás szeszélye folytán a norvég világelső tavalyi világbajnoki döntős ellenfelével, Fabiano Caruanával küzd meg. a másik elődöntőt Jan Nepomnjacsij és Wesley So játssza.

A nagymesterek három különböző időkontrollal csatáznak. Az első két napon két-két hosszabb idejű rapidpartra kerül sor, 45-45 perc gondolkodási idő az első 40 lépésre, majd 15-15 perc a játszma befejezéséig. A győzelem 3 pontot ér, a döntetlen másfelet.

A harmadik napon gyorsított rapid tempóban játszanak négy partit, 15-15 perc és 2-2 másodperc lépésenként, 2 pontot ér a nyerés.

A küzdelmek négy villámpartival fejeződnek be, 3-3 perc és lépésenként 2-2 másodperc, a győztes játszma egy pontot ér. Ha a mérkőzés döntetlennel érne véget, akkor a Armageddon játszma dönt, világos 4, sötét 4 perccel játszhat, utóbbinak jó a döntetlen.

A két győztes játssza a döntőt, a vesztesek a harmadik helyért mérkőznek meg. A 290 ezer dolláros díjalapból a győztes 125 ezer dollárt nyer, az ezüstérmes 75 ezret, a harmadik 50 ezerrel térhet haza, a negyedik 40 ezerrel vigasztalódhat.

A teljes program: