Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója 85. születésnapját ünnepli. Sakkozásunk legendája negyedszázadon keresztül tartozott a sakkvilág legjobbjai közé. 1978-ban a Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes válogatottunk éltáblása volt, húsz sakkolimpián játszott, nyolcszoros világbajnok-jelölt, kilencszeres magyar bajnok, Sikerekben gazdag pályafutásának legfontosabb állomásainak felidézésével kívánok boldog születésnapot és jó egészséget!
Portisch Lajos 1937. április 4-én született Zalaegerszegen. 1955-ben lett mester, nemzetközi mesteri címét 1958-ban ismerték el, 1961-ben nemzetközi nagymesteri címet kapott. Portisch kilencszeres magyar bajnok (1958, 1959, 1961, 1962, 1964, 1965, 1971, 1975, 1981.)
Húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, pályafutása során először 1956-ban. Az 1978-as Buenos Aires-i aranyérmes válogatottunk éltábláján valamennyi fordulóban sakkasztalhoz ült. Portisch vezetésével szakította meg válogatottunk a szovjet sakkozók győzelmi sorozatát, és Borisz Szpasszkijjal az éltáblán felálló szovjet együttes megelőzésével nyerte el a győztesnek járó Hamilton-Russel aranyserleget. Még háromszor volt tagja ezüstérmes együttesünknek (1970, 1972, 1980), kétszer bronzérmes csapatunkban szerepelt (1956, 1966). Tizenhárom olimpián, 1962-től 1988-ig játszott az első táblán, 2000-ben játszotta huszadik, utolsó olimpiáját. A 260 partiból 121 játszmát nyert meg, 28-szor szenvedett vereséget 111 döntetlen mellett. Csapat-világbajnokságon egyszer ezüstérmes (1985), Európa-bajnokságon három ezüst, és négy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét.
Portisch Lajos 1965 és 1989 között nyolcszor volt világbajnok-jelölt, kétszer elődöntőbe jutott. 1977-ben éppen Borisz Szpasszkijtól szenvedett vereséget, 1980-ban Robert Hübner győzte le. Fantasztikus ellenfelekkel küzdött meg, 1965-ben Mihail Taltól, 1968-ban Bent Larsentől szenvedett vereséget (a dán nagymesternek 1977-ben visszavágott), 1974-ben nem bírt Tigran Petroszjannal, 1983-ban Viktor Korcsnojjal szemben maradt alul. Az 1985-ös világbajnok-jelöltek tornáján, Montpellierben nagyon nem ment a játék, a következő ciklusban Jan Timman győzte le.
Portisch Lajos egy interjú során így vallott a sakkozás tizedik világbajnokáról, Borisz Szpasszkiról: „Sokáig mumusom volt, egyidősek vagyunk. Sokkal korábban jutott el az élvonalba. Egyrészt jóval korábban kezdett el sakkozni, másrészt én szerencsére nem a Szovjetunióban éltem, hanem Zalaegerszegen. Ez a sakkpályafutásomat nem igazán segítette, első edzőm, Csuti Antal bácsi kölcsönadott egy-két Maróczy könyvet, nem nyerő varikon nőttem fel, nem a szovjet sakkirodalmon. Szpasszkij már nagymester volt, amikor először az ifjúsági világbajnokságon megvívhattam vele. Hosszú ideig tartott mire legyőztem őt. Mexikóban a mérkőzésen egy-egy parti dőlt el. Az akkori szabály szerint „idegenben lőtt góllal” jutottam tovább, az első partit sötéttel megnyertem, Borisz világossal elért győzelemmel egyenlített.”
Nagymesterünk a sakkozás tizedik világbajnokával, Borisz Szpasszkijjal pályafutása során remek csatákat vívott, izgalmas összecsapásokat játszott. Hetvenhét korábbi partijukban a 70. életévét január 30-án betöltött Szpasszkij mérlege a kedvezőbb, 15-ször nyert és 7 játszmát vesztett.
Portisch Lajos mind az öt kontinensen sakkozott, 24 nagy nemzetközi verseny megnyerése fűződik a nevéhez. Argentínában és Brazíliában mindig jól játszott. Kellemesek mexikói emlékei. Szerette a holland versenyeket, négyszer győzött a Hoogoven tornán, háromszor Amszterdamban. Kiemelkedő sikerként Hastingsben elnyerte az „Arany Huszárt”. 1970-ben a Belgrádban megrendezett Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen Korcsnojt 2,5-1,5-re legyőzte.
Kiemelkedő eredményei, első helyei: Madrid 1960, Szarajevó 1962, 1963, 1983, San Antonio 1965 és 1972 (holtversenyben Karpovval és Petroszjannal), Amszterdam 1963, 1967, 1969, Szkopje és Ohrid 1968, Monte Carlo 1969, Hastings 1969/70, 1970/71, Wijk aan Zee 1965, 1972, 1975 és 1978, Las Palmas 1972, San Antonio 1972, Milánó 1975 (holtversenyben Karpovval), Tilburg 1978.
Anatolij Karpovnak szekundánsként segített Garri kaszparovval szemben az 1990-es New York-Lyon, két helyszínnel megrendezett döntőn. A felkérést nagy szakmai kihívásnak érezte, Kaszparov rosszallását fejezte ki, és közel két év után állt helyre a diplomáciai kapcsolatuk.
Portisch Lajos még érzett magában annyi erőt, hogy a hazai sakkozóknak segítsen. Megtette volna ezt korábban is, de a szövetségben nem tartottak igényt a munkájára. Erről 3 éve készült interjúban így vallott:
„Tavaly a sakkszövetséggel volt egy szerződésem kilenc mesterkurzusra. A kilenc alkalomból a férfi válogatott tagjai egyszer jelentek meg, az volt az érzésem, hogy valaki, vagy valakik bojkottálták, azt hiszik magukról, hogy ők mindent tudnak. Mondhatjuk, hogy én egy visszavonult világklasszis vagyok. Beszéljünk a zenéről, az elnevezést is onnan loptam, hogy Pavarotti vagy Domingo kurzusai a befutott, tehetséges fiatal énekeseknek ne lettek volna hasznosak? Én komolyan felkészültem az előadásaimra, olyan változatokkal, elemzéseimmel, amelyek nem találhatóak meg a számítógépekben. A lényeg az lett volna, hogy a férfi válogatott tagjainak nyújtsak segítséget. Amiről a könyvemet is írtam: „My secrets – a titkaim”. Azok a jegyzetek, amiket a híres fekete pilótatáskámban cipeltem.
Őszintén fel akartam fedni titkaimat. Öt óra alatt legfeljebb egy megnyitással lehet foglalkozni, más lett volna, ha többször is találkozunk, kapitányi feladat lett volna ezekre a kurzusokra a játékosok részvételét biztosítani. A fiatalok körében éreztem a lelkesedést, láttam, hogy tehetségesek. Valaki megjegyezte, hogy miként lehet mesterkurzust tartani számítógép nélkül. Naiv volt, hiszen valamennyi résztvevőnek ott volt a gépe, bekapcsolhatták, ha valamit néztünk, ellenőrizhették, esetleg találnak-e előzményeket. Én a jegyzeteimből tartottam az előadásokat és könyvekből, mert azokat még mindig jobban szeretem. Nagy hibája a mai fiataloknak, hogy mindent a számítógép segítségével akarnak megoldani, az önálló gondolkodást elfelejtik. A Magyar Sakkszövetség arról elfelejtkezett, hogy Buenos Airesben negyven éve nyertük meg a sakkolimpiát.”
Portisch Lajos Zalaegerszeg díszpolgára, mesteredző, számtalan ifjú tehetség pályafutását segíti értékes tanácsaival. A Chess Informant 85-ös kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást.
Verőci Zsuzsa
