A sakkozás tizedik világbajnoka, Borisz Szpasszkij ma ünnepli 85. születésnapját. A sakktörténelem egyik legszínesebb egyénisége szovjet színekben hatszor volt tagja olimpiai aranyérmes csapatnak. Az 1972-ben Reykjavíkban megrendezett világbajnoki döntőben Bobby Fischerrel szemben az „évszázad mérkőzésén” vesztette el címét, amelyet Tigran Petroszjan legyőzésével harcolt ki. Pályafutása egyik legnagyobb riválisa Portisch Lajos volt, két világbajnok-jelölti páros mérkőzést is vívtak, tizenöt éve a két legenda Hévízen hatjátszmás rapid párharcban is összemérte erejét.
A sakkozás tizedik világbajnoka, Borisz Szpasszkij 1937. január 30-án Leningrádban született. Ötéves korában az Úttörő Palotában ismerkedett meg a sakkjátékkal. A város bajnokságán 1952-ben már második volt, első nemzetközi versenyén Bukarestben egy évvel később nemzetközi mesteri normát teljesített. Első alkalommal 1955-ben játszott a szovjet sakkbajnokságon, Mihail Botvinnikkel és Tigran Petroszjannal holtversenyben harmadik lett. Ebben az évben ifjúsági világbajnoki címet szerzett, és nemzetközi nagymesteri címet kapott..
1956-ban Amszterdamban világbajnok-jelölti versenyen játszott, holtversenyben David Bronsteinnel, Jefim Gellerrel, Tigran Petroszjannal és Szabó Lászlóval osztotta a harmadik helyet. A következő két világbajnoki ciklust azonban kénytelen volt kihagyni. Mindkétszer ugyanazt a fatális hibát követte el, nem elégedett meg a zónaközi döntőt biztosító döntetlennel! 1964-ben megnyerte az amszterdami zónaközi döntőt, majd páros meccsen először Paul Keresz ellen nyert 6-4-re (+4, - 2, =4). Geller ellen 5,5-2,5-re győzött (+ 3, =5), a döntőben Mihail Tallal szemben 6,5-3,5-re (+4, -1, =5) diadalmaskodott és lett Tigran Petroszjan kihívója.
A világbajnoki döntőben Petroszjan taktikája érvényesült, a párharcikban 17 döntetlen is született, a címvédő négy győzelemmel három vereség mellett megőrizte titulusát. A következő ciklusban Geller, majd a dán Bent Larsennel szemben győzött, majd a döntőben Viktor Korcsnoj ellen is nyert, és Petroszjannal ismét játszhatott a világbajnoki címért. Második kísérletre már teljesült nagy álma, 12,5-10,5-ös győzelemmel elhódította a címet, a sakkozás tizedik világbajnokaként ünnepelhették. Meglepő, hogy világelsőként egyetlen versenyen sem végzett az élen, és Booby Fischer elleni megméretésre sem készült fel a legjobban. Nehezen viselte azt a légkört, amelyet az akkori vezetés teremtett körülötte: meg kellett volna védenie a szovjet sakkozók legyőzhetetlenségének mítoszát.
1972-ben Reykjavíkban játszották az „évszázad mérkőzését”, amely bonyodalmakkal kezdődött, Fischer nem jelent meg a párharc megnyitóján, újabb és újabb követelésekkel lépett fel. Már-már elmaradt az oly nagy érdeklődéssel várt párbaj, amikor a kihívó engedett a külügyminiszter, Henry Kissinger rábeszélésének. Szpasszkij győzelemmel kezdte az összecsapást, majd játék nélkül megnyerte a második játszmát. Úgy tűnt, hogy félbeszakad a meccs, de Borisz Vasziljevics elfogadta Fischer bocsánatkérését, a Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére lejátszotta a finálét, végül 12,5-8,5 arányban elvesztette a döntőt, a lélektani csatában nem bírta el a nagy nyomást.
Szpasszkij veresége után is még közel negyedszázadig a sakkozás élvonalába tartozott. 1974-ben Anatolij Karpovtól az elődöntőben kapott ki, 1977-ben Viktor Korcsnoj győzte le a meglehetősen viharos világbajnok-jelölti döntőben. 1980-ban Portisch Lajos visszavágott az 1977-es vereségéért. Szpasszkij hatszor volt tagja olimpiai bajnok szovjet válogatottnak, Buenos Airesben az ezüstérmes válogatott éltáblása volt. Hét olimpiai szereplése alkalmából 94 partit játszott 45 győzelem mellett csak egyszer szenvedett vereséget. 1984-ben először játszott francia színekben, jelentős szerepet vállalt új hazája sakkéletének fellendítésében.
A nosztalgia jegyében 1992-ben Fischerrel vívott egy újabb párharcot, Szveti Sztefan és Belgrád volt a színhely, Fischer 17,5-12,5-re nyert, érdekesség, hogy ezt az összecsapást is Szpasszkij győzelemmel kezdte.
Borisz Vasziljevics pályafutása során 20 jelentős nemzetközi versenyen végzett az élen. Kimagasló sikerként 1966-ban Santa Monicaban, a 10 résztvevős, kétfordulós tornán veretlenül győzött, a 18 partiból 11,5 pontot gyűjtött, Fischer féllel kevesebbet. Larsen volt a harmadik 10 ponttal, Portisch Lajos 9,5-öt szerzett. Szovjet bajnokságot 1961-ben és 1973-ban nyert, 1963-ban hármas holtversenyben végzett az élen. A ChessBase 2007-es MEGA bázisában 2396 Szpasszkij partit találunk. Külön ki kell emelni játszmáit, amelyet a szicíliai védelem ellen játszott. A 290 partiból 122-szer nyert, 145 összecsapás lett döntetlen, mindössze 22-szer szenvedett vereséget. A Chess Informant 82-es kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást.
2007-ben Hévízen Portisch Lajos a régi riválissal együtt ünnepelte 70. 70. születésnapját, a hatjátszmás mérkőzésük 3-3-mal ért véget. 2009-ben Elisztában Borisz Szpasszkij és Viktor Korcsnoj vívott hatjátszmás rapi meccset, 3,5 – 2,5-re az exvilágbajnok győzött.
Máig is rejtélyes körülmények között tért vissza 2012-ben t Oroszországba, visszakapta az orosz állampolgárságát.
Verőci Zsuzsa
