Berlinben március 10. és 28. között rendezik meg a nyolc résztvevős, kétfordulós világbajnok-jelölti döntőt. A nagy érdeklődéssel várt viadalon  a rajtlistát az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov vezeti az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik előtt. Még két orosz résztvevője van a mezőnynek, Szergej Karjakin és Alekszandr Griscsuk, ketten az amerikai sakkozást képviselik, Wesley So és Fabiano Caruana. Az örmény Levon Aronjan és a kínai Ding Liren játszik még a tornán. A 420 ezer eurós összdíjazású verseny győztese lesz a norvég világbajnok Magnus Carlsen kihívója, a világbajnoki döntőt novemberben Londonban játsszák. A résztvevőket bemutató sorozatban a 2000-2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok, Világkupa-és Grand Slam győztes Vlagyimir Kramnyik pályafutását, legfontosabb eredményeit idézzük fel. A sorsoláson Kramnyik az egyes rajtszámot kapta, világossal Griscsukkal játszik az első fordulóban.

A 2018-os esztendő egyik legnagyobb érdeklődéssel várt versenye a nyolc résztvevős, kétfordulós világbajnok-jelölti döntő. A 420 ezer eurós díjalapból a győztes 95 ezret kap, s egyúttal a norvég világbajnok Magnus Carlsen kihívója lesz. Esetleges holtverseny esetén az egymás elleni eredmény, második kritériumként a több nyerés dönt, majd a Berger-Sonneborn pontszám.

A tornán az orosz Szergej Karjakin a két évvel ezelőtti világbajnoki döntő veszteseként játszhat. Az örmény Levon Aronjan és a kínai Ding Liren a Tbilisziben megrendezett Világkupa első két helyezettjeként biztosították részvételi jogukat. Az azerbajdzsáni Sahriyar Mamedgyarov és az orosz Alekszandr Griscsuk a Grand Prix 2017-es sorozatáról jutottak tovább. Az amerikai Fabiano Caruana és Wesley So Élő-pontszámuk alapján kaptak meghívást. Az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik szabadkártyával játszik. A két évvel ezelőtti mezőnyből csak Aronjan, Caruana és Karjakin indulhat csatába a kihívó jogáért, Wesley So és Ding Liren először játszik világbajnok-jelölti döntőben.

A FIDE athéni irodájában február 9-én már megtartották a viadal irányított sorsolását,  az orosz háziderbiket és az amerikai rangadót az első és a második kör első három fordulójában lejátsszák. Az első fordulóban Kramnyik-Griscsuk és Caruna-So párharcok  lesznek.

A résztvevők az Élő-pontszámok sorrendjében:

Sahriyar Mamedgyarov (azerbajdzsáni, 2809)

Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2800)

Wesley So (amerikai, 2799)

Levon Aronjan (örmény, 2794)

Fabiano Caruana (amerikai, 2784)

Ding Liren (kínai, 2769)

Alekszandr Griscsuk (orosz, 2767)

Szergej Karjakin (orosz, 2763)

Az első forduló párosítása:

Vlagyimir Kramnyik- Alekszandr Griscsuk

Szergej Karjakin – Sahriyar Mamedgyarov

Levon Aronjan – Ding Liren

Fabiano Caruana – Wesley So

Az első fordulót március 10-én játsszák, minden harmadik játéknapot pihenőnap követ, a befejező fordulóra március 27-én kerül sor. Játszmánként a gondolkodási idő 100-100 perc az első 40 lépésre, majd 50-50 a következő 20 lépésre, végül 15-15 perc a parti befejezéséig, az első lépéstől kezdve 30-30 másodperc bónuszidővel.

Vlagyimir Kramnyik pályafutásának legfontosabb versenyei, sikerei

Vlagyimir Kramnyik 1975. június 25-én született Tuapszében, a Fekete-tenger partján. Tehetsége korán kibontakozott, 16 évesen nyert ifjúsági világbajnokságot. Garri Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójaként emlegette, és a világbajnok határozott óhajára Kramnyik 17 évesen már tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak. A bemutatkozása frenetikus sikert hozott, 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. A debreceni Európa-bajnokságon is remekelt, aranyérmes az orosz csapattal, megkapta  a nagymesteri címet. Még kétszer, 1994-ben és 1996-ban volt tagja olimpiai bajnok válogatottnak. 1993-tól a szuperversenyek állandó résztvevője. Kramnyik számos tornagyőzelem, dobogós helyezése mellett még egy Guinnes-rekordként is említhető sorozatot mondhat magáénak, 2000 júliusától 18 hónapig a sakkvilág legjobbjaival 80 játszmát vívott, és veretlen maradt.

Az 1993-ban a svájci rendszerű bieli zónaközi döntőn kiharcolta a világbajnok-jelöltséget, sőt a PCA világbajnoki ciklusban is kandidátus lett, egyszerre két vasat tarthatott  a tűzben. A FIDE világbajnoki címéért vívott küzdelemben az izraeli Borisz Gelfand győzte le, a PCA ciklusban az amerikai Gata Kamskytól kapott ki. 1998-ban  a spanyol Alekszej Shirovval meccselt a kihívó jogáért, ezt a mérkőzést 5,5-3,5-re elbukta, de a Kaszparov-Shirov világbajnoki döntőt nem játszották le, a mérkőzésre nem találtak szponzort. Kaszparov végül Londonban, 2000 októberében a világranglista második Kramnyikkal mérkőzött meg.

Kramnyik letaszította a trónról Kaszparovot

Vlagyimir Kramnyik a Braingames 16 játszmás világbajnoki döntője előtt ígéretet tett, hogy az „életéért” fog küzdeni. A meccs békés döntetlennel indult, majd Kramnyik vezetést szerzett. A 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült, szekundánsai, a spanyol Illescas Cordoba Illescas, az orosz Jevgenyij Barejev és a francia Joel Lautier nagyszerű csapatot alkottak. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el. Kramnyik könnyű nyerést hibázott el a negyedik játszmában, kihasználatlanul hagyta esélyét a hatodikban. Meglepetésre Kaszparov repertoárja világossal korántsem tartogatott „nyerő változatokat”. A tízedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett a címvédő számára, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte, 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Kramnyik igen bölcsen, visszafogottan nyilatkozott, Kaszparov már a veresége pillanatában reményének adott hangot, hogy lesz esélye visszavágó mérkőzésre. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni.  

Kaszparov azonban többé nem kapott lehetőséget a visszavágóra, és Kramnyik 2004 őszén Brissagóban Lékó Péterrel mérkőzött meg a világbajnoki címért. A 14 játszmás párbaj első partiját nagymesterünk elvesztette, az ötödikben  egyenlített, majd briliáns győzelmet aratott a nyolcadik játszmában. Lékó vezetését remikkel a 14. partiig őrizte, de Kramnyik nagyon összeszedte magát a döntő ütközetre, nyert, és a 7-7-es eredmény címe megvédését jelentette. Kramnyik komoly egészségi problémái miatt öthónapos kényszerpihenőre szorult, a torinói sakkolimpián játszott ismét, és kitűnő eredményt ért el, nem rajta múlott, hogy az első helyen kiemelt orosz válogatott csak hatodik lett. A világbajnoki döntő előtti főpróbája is sikeres volt, Dortmundban éppen Lékót legyőzve végzett az élen.

Megnyerte a címegyesítő döntőt Topalovval szemben

A Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag rapid rájátszással fejeződött be a címegyesítő világbajnoki döntő. A klasszikus sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik a rapid párharcban 2,5-1,5-re legyőzte a FIDE világelsőjét, a bolgár Veszelin Topalovot, és összesítésben 8,5-7,5-ös eredménnyel a sakkvilág immár egyedüli világelsőjeként köszönthettük. Kramnyik kettős győzelemmel kezdte a párharcot, Topalov az első partiban túlerőltette az állást, a második játszmában kölcsönös sakkvakságok is jellemezték a két világklasszis játékát. Két döntetlen után Kramnyik játék nélkül vesztette el az ötödik partit. Nagy bonyodalmak, diplomáciai csatározások után végül az orosz világbajnok folytatta a meccset, két remit követően azonban Topalov kettős győzelemmel magához ragadta a vezetést. A sakkozás 14. világbajnoka remek sportemberi tulajdonságokat csillogtatott meg, kiegyenlített, és az izgalmas tie-break során jobban koncentrált, megérdemelt győzelmet aratott. A világbajnok 2006. december 31-én megnősült, francia felesége, Marie-Laure Germon a Figaró ismert újságírója.

Kramnyik a Corus versenyen veretlen maradt és elégedett volt negyedik helyezésével. A monacói Amber-tornán kétpontos előnnyel nyerte meg az összetett versenyt. Miskolcon remek csatában 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert, de Jerevánban 4-2-es vereséget szenvedett Levon Aronjantól rapid párosmeccsen. Az orosz világbajnok főpróbája sikeres volt a mexikói világbajnokság előtt, Dortmundban nyolcadszor győzött (1995-1998, 2000, 2001, 2006). Pályafutása során másodszor választották az év sakkozójává 2006-os eredményei alapján (2000-ben kapta az első Oscar-díját.)

A mexikói vb-n elvesztette világbajnoki címét

Vlagyimir Kramnyik hosszas tárgyalások után elindult a mexikói vb-n, elfogadta azt a privilégiumot, amit ajánlottak számára. A szabályzatban az szerepelt,  ha Kramnyik végez az első helyen, akkor a bolgár Veszelin Topalovval vívott volna „visszavágó” meccset. Kramnyik holtversenyben második volt az izraeli Borisz Gelfanddal, de megkapta a jogot, hogy megmérkőzhet a győztessel, így jött létre Ananddal a döntője. Csalódással élte meg, hogy elvesztette világbajnoki címét, de már az első interjúban kifejtette véleményét, hogy Anandot csak akkor tekinti igazi világelsőnek, ha legyőzi őt a visszavágó párosmeccsen.

A moszkvai Tal-emlékversenyen az igazi Kramnyikot láttuk, pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el Öt világos játszmájából négyszer győzött, kedvező sorsolását remekül kihasználva végzett az élen. A januári Corus-tornán csak ötvenszázalékos eredményt ért el, 1 ponttal teljesített kevesebbet, mint Anand. Nagy sikereinek színhelyén, Dortmundban nagyon rossz formában sakkozott, a nyolcfős mezőnyben csak hetedik lett 3 ponttal. Nem sikerült igazán jól a világbajnoki döntő előtti főpróbája, a III.Tal-emlékverseny sem. Egy ponttal maradt el a győztes Vaszilij Ivancsuktól, négyes holtversenyben lett második.

A bonni párharcban alulmaradt Ananddal szemben

Egy évvel trónfosztása után Kramnyik alulmaradt a bonni párharcban is, Vishy Anand 6,5-4,5-ös győzelemmel megvédte koronáját. Anand sikere teljesen megérdemelt. Jobban térképezte fel ellenfele gyenge pontjait. A partik többségében rákényszerítette akaratát kihívójára. Két sötéttel elért győzelme sorsdöntő volt. Stratégiája tökéletesen bevált, olyan állásokat vállalt, ahol a finom pozíciós játék nagymestere eltévedhetett a bonyodalmakban. A hajrában Kramnyik magára talált, a kilencedik partiban sötéttel kecsegtető állást ért el, de nem tudta egész pontra váltani esélyét. A tízedik játszmát világossal megnyerte, Anand az első meccslabdát elhibázta, de a másodikban már elérte a kívánt remit.

2009-ben a dortmundi torna volt első nagy versenye, kilencedszer győzött. Másodszor nyerte meg a Tal-emlékversenyt, ezüstérmes volt Magnus Carlsen mögött a londoni viadalon, ahogy a Corus-tornán is. Dortmundban be kellett érnie a harmadik hellyel. Sanghajban rájátszás után jutott be a Grand Slam döntőjébe. Bilbaóban a Grand Slam-döntő megnyerésével vigasztalódott az olimpiai ezüstéremért. Moszkvában, Londonban és Wijk aan Zee-ben mérsékelt sikerrel játszott.

A kazanyi világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken csalódást okozott

Saját bevallása szerint is „őrültként” rengeteget, mintegy hat hónapot készült a világbajnok-jelölti páros mérkőzésekre. „Az eredmény nem lehetett volna rosszabb, ha kevesebbet sakkozom” – mondta a New In Chess-nek adott interjújában.”Más idők vannak, mindenkinek magának el kell döntenie, hogy miként készül, mennyit sakkozik. Már nem szükséges, hogy rabszolgaként napi nyolc órát sakkozz. Gondolkodnod kell egyes változatokról, egyes partikat elemzel, majd hagyod a számítógépet, hogy ellenőrizzen bizonyos állásokat. Úgy gondolom, hogy a régi metódus,  egyes pozíciók túlzott mélységekig  történő elemzése már nem fontos. Megőrizni az energiát, a sakkéhséget napjainkban jóval fontosabb” – értékelte kazanyi balsikeres szereplését.

Az azeri Tejmur Radzsabovval szemben még rájátszásban kiharcolta a továbbjutást, de honfitársa, Alekszandr Griscsuk útját állta. Kramnyik sajnálhatja, hogy a párharcuk harmadik partijában az óriási esélyt elszalasztotta. Ellenfele súlyos időzavarában hagyta ki a nyerőesélyes folytatást. A harmadik rapidpartiban is nagy lehetőséget hagyott ki, majd a villámpartikban 8 évvel fiatalabb riválisa jobban bírta a feszültséget. A kötéltáncot járó Griscsuk jutott tovább.

Dortmundban tizedszer győzött

Kramnyik a csapat-világbajnokság helyett a dortmundi viadalon játszott és tizedszer diadalmaskodott. Az orosz szuperbajnokságon az első fordulóbeli erőszakosságának lett az áldozata, egykori szekundánsa, hatodszor bajnoki címet szerzett Peter Szvidlertől kapott ki. Három partit nyert, de két legfőbb riválisától sötéttel játszva vereséget szenvedett, csak ötödik lett a nyolcfős mezőnyben.

Az exvilágbajnok nem játszott a csapat Eb-n sem, pályafutása egyik abszolút mélypontjaként a Tal-emlékversenyen hét döntetlennel és két vereségével csak nyolcadik lett. A London Chess Classic tornán egy magabiztos Kramnyikot láttunk, felfrissítette gondolkodását, új energiákat gyűjtött, és éppen a partik kritikus időszakában remekelt.  A nagy siker utáni interjúban így nyilatkozott: „Talán most jobban szeretek sakkozni, mint valaha.” Londoni győzelmével bebizonyította, hogy képes arra, hogy felvegye a harcot a fiatalabb top nagymesterekkel szemben.

Meglepetésre a VII. Tal-emlékversenyen komoly fiaskót szenvedett el. A hatodik forduló után még holtversenyben vezetett Alekszandr Morozeviccsel, de kettős vereségét követően csak ötven százalékot ért el. A dortmundi viadalon az élen végzettek egymás elleni partijaikban csak kettő fejeződött be döntéssel, Kramnyik + 1–gyel fél ponttal elmaradt a holtversenyes győztesektől, Fabiano Caruanától és Szergej Karjakintól.

Az isztambuli sakkolimpián az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik vezette orosz válogatott kedvező pozícióból a kilencedik fordulóban botlott, az amerikaiakkal vívott csatában mind Kramnyik, mind Griscsuk kikapott, az izgalmas hajrában már nem tudtak javítani.  A Berger-Sonneborn pontszámítás az örményeknek kedvezett. A sors „elvette”, amit 1980-ban megadott holtverseny után a szovjet csapatnak, amikor 1,5 Bucholz-ponttal megelőzték válogatottunkat.

Londonban remekül sakkozott

Londonban a címvédőként induló  Kramnyik remekül sakkozott. Élvezetes partikat játszott, Magnus Carlsent is megszorongatta. Tetszetős pozíciós minőségáldozatai a sakkot igazán értők számára rendkívüli élményt jelentettek. Kramnyik rutinos „rókaként” dicsérte Magnus Carlsen fenomenális teljesítményét, az Élő-pontos világrekordját. Érthetően elégedett volt teljesítményével, megismételte tavalyi eredményét, négy győzelem és négy döntetlen, de ez most nem volt elég az elsőségéhez. Az exvilágbajnok örült annak, hogy a feje jól dolgozott, fizikailag tökéletes állapotban volt, s nem tartotta magát esélytelennek a világbajnok-jelölti döntőben. A torna főpróbájaként Zürichben játszott. Az exvilágbajnok taktikailag nem volt a topon, a kritikus, bonyolult pozíciókban nem a legjobb döntéseket hozta, Borisz Gelfanddal holtversenyben az utolsó helyet osztotta a négyfős, kétfordulós viadalon, ahol a 20 éves Fabiano Caruana megtréfálta a „veterán” nagymestereket.

A világbajnok-jelölti döntőben a holtversenyt több győzelmének köszönhetően Magnus Carlsen nyerte meg

Londonban drámai utolsó fordulóval ért véget a világbajnok-jelölti döntő, amelyet végül több győzelmének köszönhetően Magnus Carlsen nyert meg, s lett az indiai világbajnok Viswanathan Anand kihívója. A befejező játéknapon Carlsen és Kramnyik is vereséget szenvedett. A világranglista-vezető óriási időzavarba került az orosz Peter Szvidlerrel vívott csatájában, többször is rontott, második partiját vesztette el világossal játszva. Az orosz exvilágbajnokot az ukrán Vaszilij Ivancsuk győzte le, ő sem bírta a sorsdöntő ütközet feszültségét.

Kramnyik az első félidőben csak hét döntetlent csinált, de a második körben fokozatosan dolgozta le hátrányát. Levon Aronjan legyőzésével Kramnyik átvette a vezetést, majd a befejező játéknap előtt Carlsennel holtversenyben állt az élen. Kramnyik egy tragikus tie-break szabály miatt vesztett, amely sokakat jobban emlékeztetett a szerencsejátékra, a győzelmek száma döntött.

A tornán remek, fordulatokban gazdag csatákat láttunk, megdöbbentő hibákat is elkövettek a szupernagymesterek, meglepő eredmények nagyban befolyásolták a végeredményt.

Vlagyimir Kramnyik a világbajnok-jelölti döntő utáni interjújában higgadtan értékelt:

„Természetesen fáradt és elkeseredett vagyok. Olyan közel voltam. Bármennyire is hiszem, hogy mindketten, Carlsen és én is megérdemeltük volna a tornagyőzelmet, de csak egy győztes lehet, így ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy én egy kicsit balszerencsés voltam. Az utolsó fordulóban, azután, hogy Magnus szerencsével megnyerte utolsó előtti partiját (Radzsabov ellen), nehéz helyzetben voltam. Holtverseny esetén a tie-break egyik pontszáma nekem volt kedvező, míg a másik Magnusnak kedvezett. Sajnos az ő „tie-break” pontszáma sokkal fontosabb volt a versenykiírás szerint, bár hasonló szituációkban gyakran az ellenkezője számít. Egyforma pontszámunk volt, de valójában fél pont előnnyel kezdte az utolsó fordulót. Én sötéttel játszottam, ő világossal, a helyzetem nehéz volt. Kockáztatva nyerésre kellett játszanom, ez volt az egyetlen esélyem. Még mindig úgy gondolom, hogy ez helyes döntés volt, mert ez volt az egyetlen lehetőség, Magnust kibillenteni az egyensúlyából, idegessé tenni és rákényszeríteni, hogy nyerésre kelljen játszania. Ez vezethetett potenciálisan vereségéhez, ahogy ez történt is. Sajnos magam túl messzire mentem, és már nem menthettem meg a partimat, már „túlmelegítettem a botot”, amikor világossá vált Magnus veresége. A kezdettől mindent megkíséreltem, semmit nem tehettem. Megszokott, normál szituáció. Megragadhattam volna az esélyt egy-két  lépéssel a fordításra.  Lehet, hogy kicsit balszerencsés voltam, hogy nem tudtam többet kihozni. Összességében addig a pillanatig is a versenyen kárba veszett számos lehetőség” – idézte fel Kramnyik a taktikáját.

Vlagyimir Kramnyik nem mondott le a világbajnoki cím visszaszerzésének esélyéről. „Ha nem sikerül a következő ciklusban, akkor újra megpróbálom. Úgy tűnik, hogy korai lenne még leírni magam. Befejeződött a világbajnok-jelölti torna. Az a verseny, amelyre mindenki motiváltan, felkészülten érkezett. Ez egyfajta lakmuszpapír, amelyik megmutatja adott pillanatban a szintedet. Mindenki kiteregette az összes kártyáját, motiváltak voltak… És emellett meg tudtam mutatni, hogy megnyerhettem volna versenyt, első lehettem volna. Van még tartalékom, pontosan tudom, hogy bizonyos dolgokat jobban is csinálhatok…” – fejezte be gondolatait a sakkozás 14. világbajnoka, aki Garri Kaszparovot taszította le a trónról és Viswanathan Ananddal szemben vesztette el világbajnoki címét.

Az Aljechin emlékversenyen csak ötven százalékot ért el, majd a Tal- emlékversenyen nyeretlenül utolsó lett. A londoni „balsiker” nem múlt el nyomtalanul.

Dortmundban az angol Michael Adamsszel vívott versengésében alulmaradt, fél pont hátránnyal másodikként zárta szereplését.

Tromsøben veretlenül nyerte meg a Világkupát

A 38 éves Vlagyimir Kramnyik győzelmével ért véget a norvégiai Tromsøben az V. Világkupa. Honfitársával, a 23 esztendős Dmitrij Andrejkinnel vívta a döntőt, 2,5 – 1,5-re megnyerte a párharcot. Ez a cím még hiányzott a 2000-2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok, Grand Slam-győztes, oly sok szuperverseny első helyezettjének a gyűjteményéből! Sikerét a versenykiírásnak is köszönhette, hiszen játszania kellett ahhoz, hogy kedvező Élő-átlagával világbajnokjelölt legyen. „Túlteljesítette” az elvárást, nemcsak játszott, hanem meg is nyerte a 128 résztvevős, a Világkupák addigi történetének legerősebb viadalát. Győztesként lett ismét világbajnokjelölt, s ezzel a 23 éves Szergej Karjakin számára biztosította a részvételi jogot a világbajnok-jelölti versenyen.

Az orosz szuperbajnokságon nagy ambícióval  játszott, de hiába volt eredményes a sereghajtókkal szemben, két veresége miatt + 2-vel csak holtversenyben harmadik lett. Antalyában rendezték meg a csapat-világbajnokságot, Kramnyik vezetésével az első helyre rangsorolt együttes 1997, 2005 és 2010 után ismét aranyérmet szerzett. (1985-ben és 1989-ben a Szovjetunió csapata győzött.) Az orosz válogatott nem járt be könnyű utat, a második fordulóban 3-1-re kikaptak az amerikai négyestől, és három meccspont volt a hátrányuk az ukránok mögött. A hatodik fordulóban azonban a hollandok óriási meglepetésre legyőzték az éllovas együttest, az utolsó előtti fordulóban az ukránok elleni szuperrangadó nagy tétjét, fokozott feszültségét Kramnyikék jobban bírták.

A London Chess Classic 2013 rapidversenyen simán jutott a negyeddöntőbe, ahol Vishy Anandot könnyedén győzte le. Az elődöntőben mindkét játszmában túljátszotta az amerikai Hikaru Nakamurát, az idő szorításában azonban eltékozolta előnyét, a második partit vesztésre is rontotta.

Hanti-Manszijszkban holtversenyben harmadik

A vb-jelölti döntőben Hanti-Manszijszkban meglepetésre Kramnyik három partit is vesztett, a győztes Viswanathan Anandtól másfél ponttal elmaradva ötven százalékkal holtversenyben harmadikként végzett. A balsiker mély nyomott hagyott a job eredmény elérésen bízó exvilágbajnokban, Stavangerben – 1-gyel, Dortmundban – 2-vel zárt. A sakkolimpián az első helyre rangsorolt válogatottal csak negyedik. Javított a Petroszjan emlékversenyen elért második helyével, Londonban a holtverseny neki kedvezett, derűsen zárhatta az évet.

Zürichben klasszikus és a rapid tempóban is összemérték erejüket a sakkvilág ászai. Az összetett pontversenyben Kramnyik harmadikként zárt. A Gasimov emlékversenyen gyengén sakkozott, Dortmundban is csak ötven százalékra futotta erejéből. A Világkupán hatodik kiemeltként a legjobb 32 között a rájátszásban kikapott Dmitrij Andrejkintől, és Élő-pontjaival sem tudta kiharcolni a világbajnok-jelöltséget.

A bakui sakkolimpián bronzérmes a válogatottal

A 2016-os év sem hozta meg az oly régen várt tornagyőzelmet. A Grand Chess Tour sorozaton csak a rapid-és villám-versenyeket vállalta el. Dortmundban a győztes Maxime Vachier-Lagrave mögött másfél ponttal elmaradva lett holtversenyben második. A bakui sakkolimpián átengedte az első táblát Szergej Karjakinnak, nagy elánnal játszott a másodikon, 8-ból 6,5 pontot ért el, de a csapat csak a harmadik helyet szerezte meg. A Tal-emlékversenyen ötven százalékra futotta az erejéből.

Vlagyimir Kramnyik 2811 Élő-ponttal a világranglistán harmadikként kezdte meg az új évet. Versenyprogramját a legnagyobb gondossággal próbálta összeállítani, hogy a világbajnok-jelöltséget ki tudja harcolni. A Grand Prix sorozaton a részvételt visszautasította. Zürichban a Korcsnoj Chess Challenge nyolc résztvevős szuperversenyt. Az új klasszikus időkontrollal küzdöttek meg, 45-45 perc és 30-30 másodperc lépésenként. Az orosz exvilágbajnok vezette a rajtlistát, de csak ötödik lett. A Gasimov emlékversenyen és Stavangerben is két-két vereséget elszenvedve holtversenyben másodikként végzett.

Szabadkártyával játszhat a világbajnok-jelölti döntőben

A Grand Chess Tour 2017 sorozatban csak Leuvenben játszott, a rapid-és villámversenyen holtversenyben ötödik. Dortmundban ötvenszázalékos. A Világkupán Kramnyik negyedik kiemeltként a harmadik forduló slágermeccsét vívta az ukrán Vaszilij Ivancsukkal, s az ősi riválistól váratlanul vereséget szenvedett. Az exvilágbajnok vesszőfutása folytatódott Man szigetén a nyílt versenyen. Katasztrófával felérő rajtja után a sűrű mezőnyben játszva tört előre, de újabb értékes Élő-pontokat vesztett. Az Európa-kupán a győztes Globus éltáblása volt, 2794 ponttal játszott. Már úgy tűnt, hogy búcsút inthet a világbajnok-jelölti döntőnek, amikor a rendezők a Nemzetközi Sakkszövetséggel folytatott konzultáció után szabadkártyát biztosítottak számára. Főpróbaként a Tata Steel Chess viadalon vett részt, Sahrijar Mamedjarovval osztotta a harmadik helyet, közel 13 Élő-pontot nyert, a világranglistán harmadikként 2800 ponttal várhatja a berlini megmérettetést. A nagy kérdés, hogy tud-e történelmet írni? Miként birkózik meg a jóval fiatalabb riválisokkal?

Kiemelkedő sikerei:

Tízszer győzött a dormundi tornán (1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001, 2006, 2007, 2009, 2011)

További első helyezései:  

1994 PCA Intel Grand Prix (rapid)

1995 Horgen, Belgrád

1996 Monaco rapid, Dos Hermanas

1997 Dos Hermanas, Tilburg

1998 Wijk aan Zee, Monaco (rapid)

1999 Monaco (rapid)

2000 Linares

2001 Monaco (rapid)

2004 Linares

2007 Monaco (rapid)

2007 Moszkva

2009 Zürich (rapid)

2009 Moszkva

2010 Grand Slam döntő

2011 Unive Hoogoven, London

2013 London világbajnok-jelölti döntő hv. I., Világkupa

2014 London

Verőci Zsuzsa