Az orosz exvilágbajnok, a 38 éves Vlagyimir Kramnyik győzelmével ért véget a norvégiai Tromsøben az V. Világkupa. Honfitársával, a 23 esztendős Dmitrij Andrejkinnel vívott négyjátszmás döntő negyedik játszmájában kedvezőbb állásból remizett, 2,5 – 1,5-re megnyerte a párharcot. Ez a cím még hiányzott a 2000-2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok, Grand Slam-győztes, oly sok szuperverseny első helyezettjének gyűjteményéből! Kramnyik veretlenül játszotta végig a 128 résztvevős kieséses rendszerű viadalt. A Világkupáról Kramnyik és Andrejkin harcolta ki a világbajnok-jelöltséget. Szergej Karjakin az exvilágbajnoknak köszönheti, hogy jövőre a legjobb nyolc versenyében csatározhat.
A Világkupák történetében másodszor köszönthetnek orosz győztest. Két évvel ezelőtt Hanti-Manszijszkban Peter Szvidler diadalmaskodott, a norvégiai Tromsøben az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik ért elsőként a célba. Sikerét a versenykiírásnak is köszönheti, hiszen játszania kellett ahhoz, hogy kedvező Élő-átlagával világbajnokjelölt legyen. „Túlteljesítette” az elvárást, nemcsak játszott, hanem meg is nyerte a 128 résztvevő, a Világkupák eddigi történetének legerősebb viadalát. Győztesként lett ismét világbajnokjelölt, s ezzel a 23 éves Szergej Karjakin számára biztosította a részvételi jogot a jövő évi világbajnok-jelölti versenyen.
A viadalon az idei világbajnoki döntő, Viswanathan Anand és Magnus Carlsen párbajának vesztese, Élő-pontjával az örmény Levon Aronjan, a Grand Prix-sorozat győztese, a bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov mellett az orosz Vlagyimir Kramnyik, Dmitrij Andrejkin és Szergej Karjakin már biztos résztvevő. A párizsi Grand Prix-verseny dönti el, hogy ki lesz a Grand Prix-sorozat második helyezettje. A rendezők jelölhetik ki a nyolcadik résztvevőt, akinek minimum 2725 Élő-pontjának kell lennie!
Vlagyimir Kramnyik sötéttel játszotta a négyjátszmás döntő utolsó partiját, érvényesült óriási rutinja, sokkal jobb megnyitáselméleti felkészültsége. Kedvezőbb állásból egyezett meg döntetlenben 23 éves honfitársával, Dmitrij Andrejkinnel, akinek döntőbe kerülése is meglepetés volt. Kramnyik 2,5 -1,5 arányban megnyerte párharcot, veretlenül harcolta végig a korántsem könnyű, megerőltető három hetet. Kramnyik érthetően örült sikerének, különösen annak, hogy júniusi moszkvai fiaskója után ismét sikert ünnepelhet. Sokszor próbálták már „temetni”, de képes volt a megújulásra, stílusváltásra.
A Világkupa döntőjének végeredménye:
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) – Dmitrij Andrejkin (orosz, 2727) 2,5 – 1,5
(Vlagyimir Kramnyik – Dmitrij Andrejkin 1 – 0 (Vezércsel, 63)
Dmitrij Andrejkin – Vlagyimir Kramnyik döntetlen (Vezércsel, 33)
Vlagyimir Kramnyik – Dmitrij Andrejkin döntetlen (Félszláv védelem, 27)
Dmitrij Andrejkin – Vlagyimir Kramnyik döntetlen (Angol megnyitás, 34)
Vlagyimir Kramnyik útja a győzelemig:
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) – Gillian Bwalya (zambiai) 2 – 0
Mihail Kobalija (orosz, 2651) – Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, 0 - 1)
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) - Alekszander Arescsenko (ukrán, 2709) 3 – 1 (döntetlen, döntetlen, 1 – 0, 1 - 0)
Vaszilj Ivancsuk (ukrán, 2731) - Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) 0,5 – 1,5 (0 – 1, döntetlen)
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) - Anton Korobov (ukrán, 2720) 1,5 – 0,5 (1 – 0, döntetlen)
Maxime Vachier-Lagrave (francia, 2719) - Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, 0 – 1, döntetlen)
Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2784) - Dmitrij Andrejkin (orosz, 2727) 2,5 – 1,5 (1 – 0, döntetlen, döntetlen, döntetlen)
Andrejkin,D (2727) - Kramnyik,V (2784)
Angol megnyitás [A36]
1.c4 c5 2.g3 g6 3.Fg2 Fg7 4.Hc3 Hc6 5.a3
A szimmetrikus felállásban világos a vezérszányi játékot erőltette.
5...b6 6.d3 Fb7 7.Fd2 Hf6 8.Hh3
Dmitrij Andrejkin ismeretlen ösvényekre terelte a partit.
8...0-0 9.0-0 e6
10.b4 d6 11.b5 Ha5 12.e4
Világos egyelőre elkerülte a világoson mozgó futók cseréjét.
12...d5
Az exvilágbajnok vállalta a kihívást.
13.cxd5 exd5 14.e5 He8
15.f4 Hc7 16.Bb1
16...f6!
Kramnyik a tőle megszokottan pontosan értékelte az állást, robbantotta világos centrumát.
17.exf6 Vxf6 18.He2 Bae8 19.g4!?
19...d4!
Vlagyimir Kramnyik c7-en álló huszárjának aktivizálása mellett döntött. A 19...Fc8 20.f5 gxf5 21.g5 Vd8 22.Bf2 He6 23.Hhf4 Hxf4 24.Hxf4 Fb7 folytatás is sötétre volt kedvező.
20.Hg3 Fxg2 21.Kxg2 Hd5 22.f5 Ve5 23.Hf4 c4 24.Vf3
24...He3+ 25.Fxe3 dxe3 26.d4!?
Andrejkin egyértelműen hátrányos állásában aktivitást keresett.
26...Vd6!?
Alighanem kevesen tudtak volna ellenállni a kétségbeesett gyalogáldozat elfogadásának. 26...Vxd4 27.Bfd1 Vc5 28.Bd7 c3 folytatásnak.
27.He4? Vxd4 28.Hg5
28...e2!?
Az exvilágbajnok praktikus döntése, a világos haderő gúzsbakötése.
29.Hxe2 Vd2 30.He4 Vc2 31.H4g3 Hb3 32.Bbd1
32...Kh8!
Klasszikus profilaktikus királylépés!
33.Vf2 gxf5 34.gxf5
Kramnyik előnyösebb állásban, jóval több gondolkodási idő mellett döntetlenben egyezett meg 15 évvel fiatalabb ellenfelével, s ezzel a Világkupa győztese lett. Ez a cím még hiányzott a 2000-2007 között világbajnok, háromszoros olimpiai bajnok, Grand Slam-győztes, oly sok szuperverseny első helyezettjének gyűjteményéből!
Kramnyik pályafutásának legfontosabb versenyei
Vlagyimir Kramnyik 1975. június 25-én született Tuapszében, a Fekete-tenger partján. Tehetsége korán kibontakozott, 16 évesen nyert ifjúsági világbajnokságot. Garri Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójaként emlegette, és a világbajnok határozott óhajára Kramnyik 17 évesen már tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak. A bemutatkozása frenetikus sikert hozott, 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. A debreceni Európa-bajnokságon is remekelt, aranyérmes az orosz csapattal, megkapta a nagymesteri címet. Még kétszer, 1994-ben és 1996-ban volt tagja az olimpiai bajnok válogatottnak. 1993-tól a szuperversenyek állandó résztvevője, 65(!) olyan tornán szerepelt, amely 18-as (2676), vagy még magasabb kategóriájú volt. Kramnyik számos tornagyőzelem, dobogós helyezése mellett még egy Guinnes-rekordként is említhető sorozatot mondhat magáénak, 2000 júliusától 18 hónapig a sakkvilág legjobbjaival 80 játszmát vívott, és veretlen maradt.
Az 1993-ban a svájci rendszerű bieli zónaközi döntőn kiharcolta a világbajnok-jelöltséget, sőt a PCA világbajnoki ciklusban is kandidátus lett, egyszerre két vasat tarthatott a tűzben. A PCA meccsen azonban nagy meglepetésre 4,5-1,5-re kikapott az amerikai Gata Kamskytól. A váratlan vereségért Kramnyik nem vigasztalódhatott a FIDE-ciklusban sem, a második körben az izraeli Borisz Gelfand 4,5-3,5-ös győzelemmel jutott tovább. 1998-ban a spanyol Alekszej Shirovval meccselt a világbajnoki kihívó jogáért, ezt a mérkőzést 5,5-3,5-re elbukta, de a Kaszparov-Shirov világbajnoki döntőt nem játszották le, a mérkőzésre nem találtak szponzort. Kramnyik 1999-ben szerencsét próbált a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, Las Vegasban az angol Michael Adams ellen a negyeddöntőben a rapid rájátszás során alulmaradt. Kaszparov végül Londonban, 2000 októberében a világranglista második Kramnyikkal mérkőzött meg.
Kramnyik letaszította a trónról Kaszparovot
Vlagyimir Kramnyik a Braingames 16 játszmás világbajnoki döntője előtt ígéretet tett, hogy az „életéért” fog küzdeni. A meccs békés döntetlennel indult, majd Kramnyik vezetést szerzett. A 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült, szekundánsai, a spanyol Miguel Illescas Cordoba, az orosz Jevgenyij Barejev és a francia Joel Lautier nagyszerű csapatot alkottak. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el, repertoárja világossal korántsem tartogatott „nyerő változatokat”. A tízedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett a címvédő számára, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte, 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Kramnyik igen bölcsen, visszafogottan nyilatkozott, Kaszparov már a veresége pillanatában reményének adott hangot, hogy lesz esélye visszavágó mérkőzésre. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni.
Kaszparov azonban többé nem kapott lehetőséget a visszavágóra és Kramnyik 2004 őszén Brissagóban Lékó Péterrel mérkőzött meg a világbajnoki címért. A 14 játszmás párbaj első partiját nagymesterünk elvesztette, az ötödikben egyenlített, majd nagyszerű győzelmet aratott a nyolcadik játszmában. Lékó vezetését remikkel a 14. partiig őrizte, de Kramnyik nagyon összeszedte magát a döntő ütközetre, nyert, és a 7-7-es eredmény címe megvédését jelentette. Kramnyik komoly egészségi problémái miatt öthónapos kényszerpihenőre szorult, a torinói sakkolimpián játszott ismét, és kitűnő eredményt ért el, nem rajta múlott, hogy az első helyen kiemelt orosz válogatott csak hatodik lett. A világbajnoki döntő előtti főpróbája is sikeres volt, Dortmundban éppen Lékót legyőzve végzett az élen.
Megnyerte a címegyesítő döntőt Topalovval szemben
A Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag rapid rájátszással fejeződött be a címegyesítő világbajnoki döntő. A klasszikus sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik a rapid párharcban 2,5-1,5-re legyőzte a FIDE világelsőjét, a bolgár Veszelin Topalovot, és összesítésben 8,5-7,5-ös eredménnyel a sakkvilág immár egyedüli világelsőjeként köszönthettük. Kramnyik kettős győzelemmel kezdte a párharcot, Topalov az első partiban túlerőltette az állást, a második játszmában kölcsönös sakkvakságok is jellemezték a két világklasszis játékát. Két döntetlen után Kramnyik játék nélkül vesztette el az ötödik partit. Nagy bonyodalmak, diplomáciai csatározások után végül az orosz világbajnok folytatta a meccset, két remit követően azonban Topalov kettős győzelemmel magához ragadta a vezetést. A sakkozás 14. világbajnoka remek sportemberi tulajdonságokat csillogtatott meg, kiegyenlített, és az izgalmas tie-break során jobban koncentrált, megérdemelt győzelmet aratott. A világbajnok 2006. december 31-én megnősült, francia felesége, Marie-Laure Germon a Figaró ismert újságírója.
Kramnyik a Corus versenyen veretlen maradt, elégedett volt negyedik helyezésével. A monacói Amber-tornán kétpontos előnnyel nyerte meg az összetett versenyt. Miskolcon remek csatában 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert, de Jerevánban 4-2-es vereséget szenvedett Levon Aronjantól rapid párosmeccsen. Az orosz világbajnok főpróbája sikeres volt a mexikói világbajnokság előtt, Dortmundban nyolcadszor győzött (1995-1998, 2000, 2001, 2006). Pályafutása során másodszor választották az év sakkozójává 2006-os eredményei alapján (2000-ben kapta az első Oscar-díját.)
A mexikói vb-n elvesztette világbajnoki címét
Vlagyimir Kramnyik hosszas tárgyalások után elindult 2007-ben a mexikói vb-n, elfogadta azt a privilégiumot, amit ajánlottak számára. A szabályzatban az szerepelt, ha Kramnyik végez az első helyen, akkor a bolgár Veszelin Topalovval vívott volna „visszavágó” meccset. Kramnyik holtversenyben második volt az izraeli Borisz Gelfanddal, de megkapta a jogot, hogy megmérkőzhet a győztessel, így jött létre Ananddal a döntője. Csalódással élte meg, hogy elvesztette világbajnoki címét, de már az első interjúban kifejtette véleményét, hogy Anandot csak akkor tekinti igazi világelsőnek, ha legyőzi őt a visszavágó párosmeccsen. A moszkvai Tal-emlékversenyen az igazi Kramnyikot láttuk, pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el Öt világos játszmájából négyszer győzött, kedvező sorsolását remekül kihasználva végzett az élen.
A bonni párharcban alulmaradt Ananddal szemben
Egy évvel trónfosztása után Kramnyik alulmaradt a bonni párharcban is, Vishy Anand 6,5-4,5-ös győzelemmel megvédte koronáját. Anand sikere teljesen megérdemelt. Jobban térképezte fel ellenfele gyenge pontjait. A partik többségében rákényszerítette akaratát kihívójára. Két sötéttel elért győzelme sorsdöntő volt. Stratégiája tökéletesen bevált, olyan állásokat vállalt, ahol a finom pozíciós játék nagymestere eltévedhetett a bonyodalmakban. A hajrában Kramnyik magára talált, a kilencedik partiban sötéttel kecsegtető állást ért el, de nem tudta egész pontra váltani esélyét. A tízedik játszmát világossal megnyerte, Anand az első meccslabdát elhibázta, de a másodikban már elérte a kívánt remit.
Kislányának születése miatt 2009-ben a dortmundi torna volt első nagy versenye, kilencedszer győzött. Másodszor nyerte meg a Tal-emlékversenyt, ezüstérmes volt Magnus Carlsen mögött a londoni viadalon, ahogy a Corus-tornán is. Dortmundban be kellett érnie a harmadik hellyel. Sanghajban rájátszás után jutott be a Grand Slam döntőjébe. Nagyon csalódott volt a sakkolimpiai második helyezésükkel, hazai pályán szorultak az ukránok mögé. Bilbaóban a Grand Slam-döntő megnyerésével vigasztalódott.
A kazanyi világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken csalódást okozott
Saját bevallása szerint is „őrültként” rengeteget, mintegy hat hónapot készült a világbajnok-jelölti páros mérkőzésekre. „Az eredmény nem lehetett volna rosszabb, ha kevesebbet sakkozom” – mondta a New In Chess-nek adott interjújában.”Más idők vannak, mindenkinek magának el kell döntenie, hogy miként készül, mennyit sakkozik. Már nem szükséges, hogy rabszolgaként napi nyolc órát sakkozz. Gondolkodnod kell egyes változatokról, egyes partikat elemzel, majd hagyod a számítógépet, hogy ellenőrizzen bizonyos állásokat. Úgy gondolom, hogy a régi metódus, egyes pozíciók túlzott mélységekig történő elemzése már nem fontos. Megőrizni az energiát, a sakkéhséget napjainkban jóval fontosabb” – értékelte kazanyi balsikeres szereplését.
Az azeri Tejmur Radzsabovval szemben még rájátszásban kiharcolta a továbbjutást, de honfitársa, Alekszandr Griscsuk útját állta. Kramnyik sajnálhatja, hogy a párharcuk harmadik partijában az óriási esélyt elszalasztotta. Ellenfele súlyos időzavarában hagyta ki a nyerőesélyes folytatást. Griscsuk veszélyesnek tűnő taktikát alkalmazott, világossal kisebb küzdelemben remizett, sötéttel többször is kötéltáncot járt. Az orosz exvilágbajnok a harmadik rapidpartiban nagy lehetőséget hagyott ki, majd a villámpartikban 8 évvel fiatalabb riválisa jobban bírta a feszültséget.
Dortmundban tizedszer győzött
Kramnyik a csapat-világbajnokság helyett a dortmundi viadalon játszott és tizedszer diadalmaskodott. Az orosz szuperbajnokságon az első fordulóbeli erőszakosságának lett az áldozata, egykori szekundánsa, hatodszor bajnoki címet szerzett Peter Szvidlertől kapott ki. Három partit nyert, de két legfőbb riválisától sötéttel játszva vereséget szenvedett, csak ötödik lett a nyolcfős mezőnyben.
Az exvilágbajnok nem játszott a csapat Eb-n sem, helyette az Univé-tornán győzött, majd pályafutása egyik mélypontjaként a Tal-emlékversenyen hét döntetlennel és két vereségével csak nyolcadik. A partikat jól játszotta három, három és fél óráig, de utána rontások egész sorát követte el. Csak egy hete volt, hogy rendezze sorait, pihenjen és lelkileg felkészüljön a londoni viadalra. A Párizsban élő Kramnyik nem tagadta, hogy korántsem könnyű Oroszországban sakkoznia, a sok barát, az érdeklődök kíváncsisága, az interjúk sok energiát raboltak el tőle, és nagyon sajnálja a Kazanyban és Moszkvában elvesztett 25 Élő-pontját, és egyfajta presztízsvereséget is elszenvedett hazai pályán, ahol sokan már-már veteránnak nézik őt.
A London Chess Classic tornán egy magabiztos Kramnyikot láttunk, felfrissítette gondolkodását, új energiákat gyűjtött, és éppen a partik kritikus időszakában remekelt. Angol ellenfeleit 4-0-ra legyőzte, míg Carlsennel, Ananddal, Aronjannal és Nakamurával szemben remizett. A nagy siker utáni interjúban így nyilatkozott: „Talán most jobban szeretek sakkozni, mint valaha.” Londoni győzelmével bebizonyította, hogy karrierje általa tervezett utolsó kettőtől-öt évig terjedő időszakában képes arra, hogy felvegye a harcot a top nagymesterekkel szemben.
Kramnyik hatjátszmás felkészülési meccset játszott Levon Aronjannal, párharcuk 3-3-mal ért véget. Aronjan győzelemmel kezdett, Kramnyik a harmadik játszmában egyenlített ki. Komoly fiaskót szenvedett el a VII. Tal-emlékversenyen. A dortmundi viadalon az élen végzettek egymás elleni partijaikban csak kettő fejeződött be döntéssel, Kramnyik + 1–gyel fél ponttal elmaradt a holtversenyes győztesektől, Fabiano Caruanától és Szergej Karjakintól.
Az isztambuli sakkolimpián az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik vezette orosz válogatottat az első helyre rangsorolták. Az együttes kedvező pozícióból a kilencedik fordulóban botlott, az amerikaiakkal vívott csatában mind Kramnyik, mind Griscsuk kikapott, az izgalmas hajrában már nem tudtak javítani. A Berger-Sonneborn pontszámítás az örményeknek kedvezett. A sors „elvette”, amit 1980-ban megadott holtverseny után a szovjet csapatnak, amikor 1,5 Bucholz-ponttal megelőzték válogatottunkat.
Londonban remekül sakkozott
Londonban a címvédőként induló 37 éves Vlagyimir Kramnyik remekül sakkozott. Élvezetes partikat játszott, Magnust is megszorongatta. Tetszetős pozíciós minőségáldozatai a sakkot igazán értők számára rendkívüli élményt jelentettek. Kramnyik rutinos „rókaként” dicsérte Magnus Carlsen fenomenális teljesítményét, az Élő-pontos világrekordját. Érthetően elégedett volt teljesítményével, megismételte tavalyi eredményét, négy győzelem és négy döntetlen, de ez most nem volt elég az elsőségéhez. Az exvilágbajnok örült annak, hogy a feje jól dolgozott, fizikailag tökéletes állapotban volt, még jobban is játszhat, s nem tartja magát esélytelennek a világbajnok-jelölti tornán. Igazi profiként mondta: „Joggal gondolom, hogy világranglistán elfoglalt második helyem már elsőként is értékelhető, hiszen Magnus pontszáma már a fellegekben járó, már nem is lehet számolni. Kozmikus pontszám, az emberek között én vagyok az első…”
A világbajnok-jelölti verseny főpróbájaként Zürichben játszott. Az exvilágbajnok taktikailag nem volt a topon, a kritikus, bonyolult pozíciókban nem a legjobb döntéseket hozta. Arra azonban aligha gondolhattunk, hogy éppen a befejező fordulóban követ el oly végzetes hibát, ami vereségéhez vezetett, 27 lépésben kapott ki Anandtól, Borisz Gelfanddal holtversenyben az utolsó helyet osztotta a négyfős, kétfordulós viadalon, ahol a 20 éves Fabiano Caruana megtréfálta a „veterán” nagymestereket.
A világbajnok-jelölti versenyen a több győzelem döntött Carlsen javára
Londonban drámai utolsó fordulóval ért véget a világbajnok-jelölti verseny, amelyet végül több győzelmének köszönhetően a norvég Magnus Carlsen nyert meg és lett az indiai világbajnok Viswanathan Anand kihívója. A befejező játéknapon Carlsen és riválisa, az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik is vereséget szenvedett. A világranglista-vezető Peter Szvidlertől kapott ki, Kramnyikot az ukrán Vaszilij Ivancsuk győzte le.
Sok kritika érte a versenykiírást, hogy a gigászok küzdelmét az a kritérium döntötte el, hogy ki nyert több partit, még a rájátszást is sokan jobbnak gondolták. A legélesebben a sakkozás 13. világbajnoka, Garri Kaszparov fogalmazott még a sorsdöntő utolsó forduló előtt: „Ahelyett, hogy a végső győzelemre esélyes Carlsen és Kramnyik egymással viaskodna, minden a verseny legkevésbé stabil játékosától, Kramnyik ellenfelétől, Vaszilij Ivancsuktól függ majd. Vaszilij zseni, de ahogy már korábban is mondtam, az egyik napon 2800 Élő-pontnak megfelelően tud játszani (ahogy ez Carlsen elleni parijában történt), a következő napon képes 300 Élő-ponttal gyengébb játékot nyújtani.
Nincs azonban kétségem, hogy Kramnyik ellen jól fog játszani. A verseny formátumának ismeretében én a következőt javasoltam, amennyiben az élen végzett két sakkozó között nem alakul egy pontnál nagyobb különbség, akkor kettőjük meccse döntse el, hogy melyikük lesz világbajnoki kihívó. Tudom, hogy sok sakkrajongó nagyon szereti a drámai és éles helyzeteket, amelyet a verseny biztosít, de számomra a párosmérkőzések a legjobb tradíciók maradnak a világbajnoki ciklusban. Ennek eredménye után már kevesekben maradna kétely, hogy ki érdemli meg jobban a jogot, hogy kihívó legyen” – nyilatkozta Kaszparov.
A londoni „balsiker” nem múlt el nyomtalanul
Az örmény Levon Aronjan nyerte meg a Párizsban és Szentpéterváron megrendezett Aljechin emlékversenyt. Holtversenyben végzett a veretlenségét megőrző izraeli Borisz Gelfanddal. A versenykiírás a sötéttel többet játszót részesítette előnyben, így Aronjan vehette át a győztesnek járó trófeát. A harmadik helyen Viswanathan Anand végzett, majd ötös holtversenyben az ötvenszázalékos eredményt elérők, köztük Vlagyimir Kramnyik. Az exvilágbajnok a megszokottnál többet hibázott, saját bevallása szerint sem heverte ki a londoni világbajnok-jelölt verseny hajrájának izgalmait.
Moszkvában Borisz Gelfand győzött a VIII. Tal-emlékversenyen, aligha ünnepelhette volna szebben 45. születésnapját, veretlenül ért célba, pályafutása egyik legfényesebb diadalát aratta. A világranglista-vezető, világbajnoki kihívó Magnus Carlsen másodikként zárta a tornát. A legnagyobb szenzációt Vlagyimir Kramnyik utolsó helye jelentette, Vishy Anand holtversenyes nyolcadik helye is sokkolta a sakkvilágot.
Az angol Michael Adams és Vlagyimir Kramnyik izgalmas versenyfutása az angol nagymester javára dőlt el a a 41. Sparkassen Chess-Meeting szuperversenyen. Dortmundban Adams és Kramnyik „leiskolázta” a mezőnyt, külön versenyt vívtak. Kramnyik éppen honfitársától, Dmitrij Andrejkintől szenvedett vereséget a viadal hetedik fordulójában. Az exvilágbajnok érdekes sakkot játszott, feledtetni tudta moszkvai fiaskóját, visszahódította a világranglistán a harmadik helyet.
Verőci Zsuzsa
